A darab Dante Isteni színjátékának egyetlen strófájára épül: „… másnak vette formáját magára, mint társa, ki ott fut, magára vette, hogy szert tegyen a ménes csillagára, a meghalt Buoso Donáti alakját, hogy testamentumát ő megcsinálja.” Gianni Schicchi tehát a Pokol csalóknak rendelt bugyrában bűnhődik, mert végrendeletet hamisított. De mi is történt pontosan?
Buoso Donati, a gazdag firenzei polgár váratlanul elhunyt. Pénzéhes rokonai megtalálják végrendeletét, melyből kiderül, hogy a vénember minden vagyonát az egyházra hagyta. Ezt nem hagyhatják. Ravasz tervet eszelnek ki: a város legagyafúrtabb emberét, Gianni Schicchi-t hívják segítségül, hogy az örökhagyó bőrébe bújva végrendelkezzen újra. Schicchi eleinte ellenáll, végül lánya, Lauretta kérésére beadja a derekát. A három legértékesebb vagyontárgy a hagyatékban egy öszvér, a signai malom, valamint a firenzei ház, így nem csoda, hogy a rokonok külön-külön titokban fűt-fát ígérnek a frissen kinevezett örökhagyónak, ha végrendeletében nekik juttatja ezeket. Schicchi mindenkinek meg is ígéri, hogy övé lesz a három legbecsesebb dolog a néhai Buoso hagyatékából, majd figyelmezteti őket: mindannyian egy tisztességtelen játék részesei, és amennyiben fény derül a turpisságra, a város törvényei szerint levágják a fél kezüket és örökre száműzik őket a városból. Közben befut a jegyző, és megkezdődik a végrendelkezés: a hamis Buoso annak rendje-módja szerint osztja fel a vagyonát a rokonok között.
Már csak a három legbecsesebb dolog van hátra, melyekről az agyafúrt Schicchi úgy rendelkezik, hogy az szálljon leghűségesebb barátjára, nevezett Gianni Schicchire. A rokonság felhördül, de nem tehetnek semmit, hiszen mindannyian tettestársak. Csak a jegyző távozása után tudják kérdőre vonni a csalafinta parasztot, aki viszont ekkor joggal űzi el őket immár saját házából. A rokonok szétszélednek, leánya pedig gazdag hozomány birtokában kelhet egybe vőlegényével. Miután minden elrendeződött, a szerző még kikacsint egyet a nézőre: „S ezért a kis huncutságért engem lekergettek a Pokolba. Ám legyen! Ha ma este jól mulattatok, szegény fejemnek megbocsássatok!” – fejezi be derűsen Schicchi a felettébb szellemes és villámgyorsan pergő egyfelvonásost.
A mű érdekessége, hogy önmagában ritkán hallható, rendszerint Triptichon címen tűzik műsorra, örök szövetségesei, a Köpeny és az Angelica nővér közé ágyazva, pedig önállóan is megállná a helyét. Érdemes rá vadászni, rendkívüli zenei karakterábrázolásokkal bír! Egyébként a 2015-ös szezonban Berlinben és Düsseldorfban is játszani fogják, ha épp arra járunk.
Bővebb infó itt!
Mit érdemes belőle meghallgatni?
Kezdőknek:
Haladóknak:
