- Björn Andrésent az 1970-es években a világ legszebb arcú fiújának kiáltották ki Luchino Visconti filmje után.
- Miért vált Japán a fiatal fiú teljes megszállottjává?
- Mutatjuk, hogy néz ki ma a 69 éves férfi!
„Van, aki helyes, jóképű, de mégsem… üt!” – ezek a legendás filmrendező, Luchino Visconti szavai. Beutazta a világot 1970-ben, hogy megtalálja az abszolút szépséget, a legszebb fiút, aki valaha élt a Földön. Azt a fiút kereste, aki a Thomas Mann regénye alapján készült Halál Velencében című filmjében Tadziót alakítja. A tökéletes arcot akarta, akitől megdobban a nézők szíve, amikor felbukkan a vásznon.
A világ legszebb fiújának megtalálása
Visconti bejárta fél Skandináviát, mert egy búzaszőke személyt látott maga előtt, akinek arcvonásai az antik görög szobrok szépségét idézik, pontosan olyat, amilyennek Tadziót leírta a szerző. (Az 1912-es regényben egyébként a regénybeli fiú lengyel volt.)
Egy tucat aranyos és helyes jelöltet megnézett a rendező, de egyiknél sem érzete azt a letaglózó érzést, amiről a 2021-es dokumentumfilmben, a The Most Beautiful Boy in the World című, Kristina Lindström és Kristian Petri által készített filmben beszélt. Aztán 1970 februárjában, mikor Stockholm szívében járt, megérkezett a pillanat. Björn Andrésen ekkor lépett a szobába, ahol a meghallgatást tartották.
Björn Andrésen az ötödik volt aznap. 15 éves volt és már volt színészi tapasztalata svéd filmekben. Ám azt sosem gondolta, hogy a meghallgatás után néhány hónappal az arca bejárja a világot és japán mangaművészek egész generációjának inspirációja lesz.
Björn Andrésen gyerekkora
1955. január 26-án született. Björn sohasem ismerte az apját, az anyja úgy halt meg, hogy sosem árulta el kilétét. Barbro Andrésen, az édesanyja a Dior modellje volt, valamint művész, író és újságíró, aki egy nap, amikor Björn 10 éves volt, többé nem tért haza.
Senki sem hallott róla semmit egészen egy évig, amikor a testét megtalálták egy erdőben. Öngyilkosságot követett el, és ezután sem Björn, sem féltestvére, Annike nem beszélt többé a család többi tagjával nyíltan édesanyjukról. A két gyereket anyai nagyszülők nevelték fel. Az iskolai viselkedésükön nem meglepő módon nyomot hagyott traumatikus veszteségük.
A középiskolában Björn zenét tanult, szenvedélyesen szerette a zongorát. Nagyanyjának is feltűnt, hogy arca és modora mennyire hipnotikus hatással van másokra, ezért időnként elvitte meghallgatásokra. 14 évesen választották ki egy svéd produkció egyik szerepére. Nem sokkal később elterjedt a híre, hogy Visconti Svédországban keresi készülő filmjéhez a fiú szereplőt. A nagymama meggyőzte Björnt, hogy részt kell vennie a meghallgatáson.
A meghallgatás
Nem sikerült olyan jól Björn Andrésen meghallgatása, mint ahogy azt várták. Ám Visconti nem tudta elengedni a tökéletes arcot, éteri megjelenést és a lelke mélyéről felsejlő fájdalmat, ami az igéző szürke szemekből áradt.
A meghallgatáson Visconti megkérte a fiút, hogy vetkőzzön félmeztelenre. Björn minden gátlás nélkül megtette. Amikor lefényképezte a rendező, azonnal tudta, hogy nincs szükség több meghallgatásra, megtalálta, akit keresett. Felajánlotta Tadzio szerepét Andrésennek. 5 ezer dollár gázsit adott, ami 1970-ben szép összegnek számított, arról nem is beszélve, hogy a Tadzio anyját alakító Silvana Mangano egy fillért sem kapott a filmért.
A forgatás
A Hotel des Bains-ben forgatták a Halál Velencébent a velencei Lidón, de voltak helyszínek a Dolomitokban és Trentinóban is. Björn karaktere, Tadzio nem beszél, csupán egyetlen mondata van az egész filmben. Nagymamája végig Björn mellett volt a forgatás alatt, ahogy egy magántanár is, hogy ne maradjon le a film miatt a tanulmányaival sem.
A film egy kiábrándult német zeneszerző, Gustav von Aschenbach (Dirk Bogarde) velencei Lidóra tett utazását meséli el. Itt találkozik egy fiúval, akinek a megszállottjává válik. A rendező a „szextől és erotikától mentes tiszta szeretet akarta ábrázolni, a szeretet legfelsőbb szintjét”, ahogy magyarázta Visconti a régi felvételeken.
Visconti szinte minden munkatársa meleg volt, ahogy ő maga is nyíltan felvállalta. Ugyanakkor határozottan megtiltotta, hogy a fiúval beszéljenek, még csak rá se nézzenek többször, mint amennyi szükséges, hogy megvédje bármiféle olyan dologtól, ami kizökkentheti.
1971-ben volt a Halál Velencében világpremierje, melyen II. Erzsébet királynő és Anna hercegnő is részt vett. Itt mondta először Visconti először Björn Andrésenre azt, hogy a világ legszebb fiúja. Akkor még nem sejtették, hogy ez egész életében kísérteni fogja.
Ha idősebb, már nem is olyan szép?
A filmet a cannes-i filmfesztiválon is bemutatták. Itt Visconti már azt mondta az újságíróknak, hogy Björn 16 éves lett, és már nem is olyan szép, mint korábban. De senki sem törődött ezzel. Ahogy idősebb lett, még karizmatikusabbá vált, aminek senki sem tudott ellenállni, aki csak látta.
Mindenki Björn Andrésent akarta, az újságírók, fotósok hada követte. Szerepajánlatokat kapott, de szerződésben vállalta Viscontinak, hogy három évig nem vállal más filmet. A rendező magának akarta Tadziót, ameddig csak lehet. De Andrésent nem is nagyon vonzotta a filmes karrier, arról álmodott, hogy híres zeneművész lesz. Amire nem számított, hogy a Halál Velencében japán bemutatója után idollá válik.
Az első nyugati színész, akit istenít Japán
Meghívták Tokióba is. Mondhatjuk, hogy Andrésen volt az első nyugati színész, aki ennyire népszerű lett Japánban. Ide már nagyanyja nélkül érkezett, aki sürgette unokáját, hogy lovagolja meg a hírnevet, amennyire csak lehet.
Rajongók hada várta a reptéren ollókkal felszerelkezve, hogy csak egyetlen hajtincset levágjanak szőke fürtjeiből.
Japánban forgatott néhány reklámot, énekelt élőben és beszélgetett a rajongóival. Ekkor még mindig csak 16 éves volt, de a kísérői adtak neki valamit, ami segített elviselni a nyomást és a tempót: valószínűleg amfetamint.
Mi jön a siker után?
Miután letelt a három év, több szerepajánlatot is kapott, de mind homoszexuális karakter volt, amiket visszautasított. Björn Andrésen heteroszexuális, és még tinédzser volt, amikor Visconti melegbárokba invitálta és idősebb férfiak érdeklődtek iránta. Nem is tért vissza a filmes világba egészen a rendező 1976-os haláláig.
Ekkor elvállalta a Bluff Stop című film főszerepét. Ebben egy középiskolás zongoraművész-jelöltet alakít, aki Olaszországba megy konzervatóriumba a barátnőjével. De a film megbukott. 1982-ben színjátszást tanult, amikor vállalt egy kisebb szerepet Stellan Skarsgård The Simple-Minded Murderer című filmjében. Egy angyalt alakított.
Bevételei ekkor nagyrészt gazdag rajongóinak adományaiból álltak. Nem volt prostituált, egyszerűen a jelenlétéért fizettek, hogy megjelenjen Párizsban vagy Velencében kísérőként „a világ legszebb fiúja”.
Soha többé nem volt egyetlen főszerepe sem, és inni kezdett, hogy tompítsa a zűrzavart a lelkében.
Japán nem felejtette el
A szigetországban ugyanakkor a világ legszebb fiújának kultusza nagyon is élt. Riyoko Ikeda mangaművész a csodaszép Tadzio arcáról mintázta új mangája arcát. Így született meg Lady Oscar, ami a mai napig meghatározta a japán mangarajzolás irányvonalát.
Hogy él ma Björn Andrésen?
Ma Björn Andrésen egy 69 éves úriember, aki mély és bölcs dolgokat mond az életről. Még mindig nem adta fel, hogy kiderítse, ki volt az apja, és így megfejtse, kicsoda ő maga.
Felvett néhány lemezt, játszott néhány svéd tévésorozatban. Két gyermeke született, Robine és Elvine, jelenlegi párjával, a költő Suzanne Romannal. A második lánya, Elvine a hirtelen bölcsőhalál áldozata lett, miközben otthon békésen aludtak. És bár nem tudta volna megmenteni, Björn Andrésen sohasem tudta megbocsátani magának gyermeke elvesztését.
Ahogy megbánta azt is, hogy 1971-ben eljátszotta Tadzio szerepét. Haragszik Viscontira, mert csak felnőttként értette meg, a film mennyire szexualizálta őt, amikor még alapvetően gyerek volt. Azt mondja, ha visszamehetne az időben arra a pontra, amikor a rendező megkérte, hogy vegye le az ingét a meghallgatáson, ma már azt válaszolná: „menj a fenébe”, mielőtt hazamenne gyakorolni a zongorázást.
Forrás: Marie Claire Italy, fotó: Getty Images