- A felnőtté válás mérföldköveit – amelyeket annak idején a saját szüleik állítottak fel – a millenniálok nagy része nem tudta/akarta teljesíteni. Ám ez nem feltétlenül rossz dolog.
- A millenniálok, vagy más néven Y generációsok később alapítanak családot, és az adósságaik miatt saját otthonhoz is nehezebben jutnak.
- Azzal, hogy elutasítják a felnőtté válás hagyományos szimbólumait, egy korábban sosem tapasztalt szabadságra tehetnek szert.
Ha egyetlen filmmel szeretnénk szemléltetni, hogyan változott meg a középkorúságról alkotott elképzelésünk az elmúlt 30 évben, csak nézzük meg az 1991-ben készült Örömapa című filmet. Mai fejjel sokkoló lehet a felismerés, hogy az egészen nagypapásra stylingolt Steve Martin és a nem kevésbé nagymamás Diane Keaton a forgatókönyv szerint csak a negyvenes éveik közepét taposták.
De talán még ennél is szürreálisabb belegondolni, hogy a sztrori szerint egy 40-es éveiben járó, random középosztálybeli házaspár a ’90-es évek elején simán ki tudott fizetni 150 ezer dollárt, mai árfolyamon 54 millió forintot a 22 éves lányuk esküvőjére. És még csak hitelt sem kellett hozzá felvenniük.
Millenniál generáció – az örökifjú nemzedék
Egészségesebb életmód, frizura, öltözködés – na meg a csúcsra járatott bőrápolás. Nagyjából ezeknek az összetevőknek köszönhető, hogy a mai 40-évesek sokkal fiatalabbnak tűnnek, mint egykor az Örömapa szereplői.
A fiatalság, vagy legalábbis a fiatalos külső megtartása a millenniálok egyik legfontosabb küldetésévé vált. Az ezredfordulósok akkora hangsúlyt fektetnek a bőr- és szépségápolásra, mint ezelőtt még egyetlen középkorú generáció sem. Igényeikre – vagy inkább szorongásaikra – persze a piac is reagált. A szépségipar az elmúlt években egymás után dobta piacra az örök ránctalanságot ígérő különböző kencék és kezelések garmadát. Az Euromonitor International adatai szerint csak az Egyesült Államokban az anti-aging piac a 2016-os 3,9 milliárd dollárról 2021-re 4,9 milliárd dollárra nőtt. Ugyanebben az időszakban a globális anti-aging piac 5 milliárd dollárról közel 37 milliárd dollárra duzzadt.
A millenniálok a divat terén is a saját útjukat járják. A Z generáció által felkapott mai trendek a ’90-es és 2000-es évekből köszönnek vissza – akkor voltak először divatban, amikor még az ezredforduló nemzedéke élte a tinédzseréveit. Jól ismerik tehát a bő szárú nadrágok, alacsony derekú farmerek és crop topok világát.
A baby boomerekkel ellentétben a mai 40-esek meg sem próbálnak betagozódni a középkorúság szürkeségébe: nem vágatják le a hajukat, és nem dobják a kukába a miniszoknyáikat csak azért, mert betöltötték a negyedik x-et.
A 40 ma már nem számít öregnek, és ők sem akarnak öregesnek látszani.
Manapság semmi megbotránkoztató nincs benne, ha egy millenniál középkorú nő ugyanazokat a trendeket követi és ugyanazokban az üzletekben vásárol, mint a feleannyi idős társai.
Hány éves, aki középkorú?
Az elmúlt nagyjából 100 évben a fejlett országokban jócskán kitolódott a várható élettartam, ami azzal is együtt járt, hogy a jól ismert életkori szakaszok kezdete és vége is megváltozott. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelenleg az alábbi főbb életszakaszokat különbözteti meg: 14–18 éves kor között beszélhetünk serdülőkorról, ezt váltja 18–24 éves kor között a fiatalkor, ezután jön a felnőttkor, ami egészen 65 éves korunkig tart.
Ezt a bizonyos felnőttkort a WHO még további csoportokra osztja: a középkor alsó határának a 45 évet tekinti, azaz 45-től 59 éves korig tart a középkorúság. Az öregedés korának a 60–74 évet, öregkornak a 75–90 esztendőt mondják, míg az aggastyánkor 90 év felett következik.
Megváltozott életút
A középkorúvá válás a 21. században egészen másképp néz ki – legyen szó divatról, attitűdökről vagy a rideg, kemény számokról.
A baby boomerek megpróbálták elhitetni velünk, hogy az életet kizárólag egyféleképpen lehet élni: meg kell házasodni, saját házat venni, szülni 2-3 gyereket, majd csendben önelégültségbe merülve nyugdíjba vonulni. Ma már világos, hogy a millenniumi generáció nem hajlandó ezt a forgatókönyvet követni.
Csak hogy a saját példámat említsem: se gyerekem, se férjem, (se hitelem) nincs, hiába múltam el 37 éves. A millenniumi generáció tagja vagyok és sok más társamhoz hasonlóan a felnőtté válás tradicionális mérföldköveinek egyikét sem teljesítettem. Valószínűleg ezért lehet, hogy az idő nagy részében még „igazi” felnőttnek sem nagyon érzem magam – legalábbis nem Keaton és Martin szintjén.
Persze élnek olyan korombeli millenniálok, akik gyerekei lassan maguk is felnőttek lesznek, de mellettük rengetegen vannak, akik csak mostanában válnak először szülővé. Adatok szerint míg 1990-ben az első gyereket vállaló nők átlagkora 25 év volt, 2019-re ez 30 évre emelkedett – miközben felmérések szerint a felnőttek egyötöde egyáltalán nem tervez gyereket.
A változás nem most indult el. A kutatók már a 2000-es évek elején felfigyeltek rá, hogy a millenniál generáció legidősebb tagjai (akik körülbelül 1981-től születtek, bár a pontos határév még mindig vita tárgya) nem teljesítik azokat a tipikus mérföldköveket, amelyeket az életkorukból fakadóan elvárnának tőlük. Nem fejezték be az iskolát, nem álltak munkába, nem házasodtak meg és vállaltak gyereket.
Ma, huszonnégy évvel később a trend tovább folytatódik: kutatások szerint a mai 30-34 éves felnőttek házasodási aránya több mint 10 százalékkal csökkent az elmúlt két évtizedben. Miközben a 18-49 éves gyermektelen felnőttek 44 százaléka továbbra sem tervez szülővé válni.
A késlekedés, illetve a hagyományos út elutasítása mögött többféle ok is húzódhat. A millenniumi az első generáció, amelynek tagjai elkezdték megkérdőjelezni azokat a társadalmi normákat és nemi szerepeket, amelyek a szüleik életét még nagyban meghatározták. Mi, millenniál nők már nem gondoljuk, hogy az életüknek csak és kizárólag az anyaság adhat értelmet. Nem vállalunk csak azért gyereket, mert mások – a társadalom vagy a saját szüleink – ezt várják tőlünk.
De még, ha a millenniál nők és férfiak vágynának is a szülővé válásra, sokuknak nincs elég pénzük a családalapításhoz. Ahhoz, hogy a millenniál generáció tagjai is szülővé válhassanak, vagy éppen saját házat vásárolhassanak, legalább olyan stabil anyagi háttérre lenne szükségük, mint annak idején a baby boomereknek volt. Az infláció, a megélhetési és lakhatási költségek növekedése, vagy éppen a kezüket gúzsba kötő hitelek azonban jócskán megnehezítik, vagy egyesen ellehetetlenítik az előrelépést. A National Association of Realtors kereskedelmi szövetség 2024-es jelentése szerint az idősebb amerikai millenniálok egyharmadának több mint 40 000 dolláros diákhitel-tartozása van.
A millenniál generáció a múlt elvárásainak szorításában
Bár a mindennapokban még előszeretettel hivatkozunk rá, kutatások szerint a jól ismert midlife crisis, azaz életközépi válság mint olyan nem létezik. Felmérések szerint valójában az emberek csak igen kis százaléka tapasztal kifejezetten ebben az életszakaszban valamiféle mélypontot. A középkorúság ehelyett hagyományosan annak az időszaka, amikor az emberek áthelyezik a fókuszt önmagukról másokra, azaz értelmet találnak mások megsegítésében, mentorálásában.
Másokra fókuszálni persze nem feltétlenül könnyű. Jól kell hozzá tudni zsonglőrködni a különböző prioritásokkal, és kezelni kell az ezzel járó megnövekedett stresszt is. Ráadásul pontosan ez, a középkorúság lesz az az időszak, amikor jó eséllyel a legtöbb szerepben kell helyt állni az embereknek: szülőként, házastársként vagy partnerként, testvérként, munkatársként vagy főnökként, barátként, vagy éppen nagyszülőként.
És ne felejtsük el, gyakran még gyerekként is. A kitolódó gyerekvállalás és a szülők egyre hosszabb élettartama miatt a millenniálok is az úgynevezett szendvicsgenerációhoz tartoznak. Sokuknak kell egyszerre gondoskodnia a már kiszolgáltatott szülőjéről és a még kiszolgáltatott gyerekéről – miközben valahogy a saját életét is kézben kellene tartania.
Kutatások szerint hagyományosan a középkorúsággal kellene tetőznie az életünk feletti kontroll érzésének. Magyarán 40 felett kellene eljönnie annak az időszaknak, amikor egyre inkább azt érezzük, hogy az életünk a saját kezünkben van, és a döntéseinkkel képesek vagyunk azt irányítani. A folyamatosan és szélsebesen változó világ és a mindennapok bizonytalansága azonban elvette ezt tőlünk: a millenniálok jó része kifejezetten kontrollvesztettnek érzi magát.
A millenniálok szorongását csak tovább fokozza, hogy a társadalom – és gyakran mi magunk is – hajlamosak vagyunk a múlt század nagy mérföldkövei alapján megítélni a fejlődésünket, teljesítményünket. Ezt a jelenséget nevezik kulturális késésnek. A világ, a technológia rohamosan halad és változik; az életünk sokkal kevésbé strukturált, mint egykor volt. De mivel a kultúra képtelen lekövetni ezt a gyors változást, továbbra is az elavult, régi világ normarendszerét próbálja ráerőltetni az új generációkra.
Emiatt is alakulhat ki bennünk, millenniálokban a korábban saját példámon keresztül bemutatott furcsa érzés. Hiába a 40-hez közelítő életkor, mégis úgy érezzük, mintha egy örök, elhúzódó kamaszkorban élnénk a mindennapjainkat.
@champagnecruze We’re Millennials Pt. 2 😂 —What else would you add? #generations #corporatehumor #millennials #relateable
A változás jó!
A mindennapjainkat beszabályozó struktúrák hiánya azzal is együtt jár, hogy a középkorúak élete manapság sokkal rugalmasabban alakulhat, mint korábban bármikor.
A biotechnológiai fejlődésnek köszönhetően a 40-45 éves anyák termékenységi rátája 1990 és 2019 között 132 százalékkal nőtt – ez azt jelenti, hogy a nőknek ma már sokkal több idejük van rá, hogy az anyaság előtt megvalósítsák elképzeléseiket, álmaikat. De az egészségügyi trendek is pozitívak: egyre több 72 év feletti felnőtt él független életet, és egyre kevesebben számolnak be önellátási, illetve mozgási problémákról.
A hagyományos felnőttkori struktúrák elhalványodásával mi, millenniálok egy újfajta szabadságot nyertünk. Ha szerencsések vagyunk, 40 évesen még legalább ugyanannyi év fog előttünk állni, mint amennyi már mögöttünk van. A szüleinkkel ellentétben mi még most is hajlandóak vagyunk tanulni, fejlődni, és ha kell, mindent újrakezdeni. Tisztában vagyunk az életünk korlátaival, és könnyedén alkalmazkodni tudunk hozzájuk.
A forgatókönyv már nem olyan egyértelmű, mint régen volt. De miért is ne használhatnánk ezt ki? Izgalmas és egyben felszabadító lehet az érzés, hogy mi magunk dönthetjük el, miként szeretnénk a középkorúságba lépni, és azt megélni.
Forrás: Harpers’s Bazaar National Geographic Fotó: Getty Images, Imdb
