Kulka János szeptemberben bemutatott monodrámája, a Halál Velencében folyamatos telt házzal megy. Hamarosan, hatvanhatodik születésnapján pedig megjelenik a róla szóló, Gyárfás Dorka által írt könyv is, amelyre egészen biztos, hogy rengetegen lesznek kíváncsiak. Kulka János sorsa és élete ugyanis szinte mindenkit érdekel, igaz, kevesen mernek a színész közelébe menni.
„Nagyon szégyellem magam” – vallja be Kulka János
„Félnek. A Kulka sztrókos. Nem tudnak vele mit kezdeni. Félnek, ösztönösen távolodnak” – osztotta meg a vele készült legfrissebb interjú során a Nők Lapjában. Mint mondja, ötvenezer ember kap sztrókot évente, köztük fiatalok és középkorúak is. Sokan közülük pedig titkolják betegségüket és állapotukat. Valószínűleg azért, mert szégyellik magukat. Ahogyan Kulka János is.
„Ezt kívülről nehéz érteni. Nagyon szégyellem magam. Elbújok az emberek elől. Legszívesebben otthon lennék a kutyámmal. Tényleg. Igen, jó helyszín, kedvesek az emberek” – magyarázza. Azt elárulja ugyanakkor a beszélgetés során, hogy sok más dolog is megváltozott benne a stroke kapcsán.
Minden megváltozott
„Megnyugodtam. Mindig nagyon féltem, szorongtam. Hisztis voltam, megmondóember. Állandóan dolgoztam” – sorolja. Hajtotta a vágy, ő pedig hajtotta folyamatosan saját magát. „Nyughatatlan voltam. Utáltam, ha nem volt dolgom. Vágytam rá, hogy színész legyek, hogy lássanak. Hogy emberek vegyenek körül” – osztja meg a színész.
Nyolc éve már, hogy Kulka János sztrókot kapott. És mint mondja, sok érzés kavarog benne még mindig ennek kapcsán. „Ötvennyolc éves voltam, amikor megtörtént, az első év, mint egy pillanat, úgy elrepült. Nem értem az egészet, tényleg, nyolc éve sztrókot kaptam, fiatalon, szörnyű! Most meg TikTok, social media… Csodálkozom” – foglalja össze címszavakban mindazt, amit nagyon is nehéz.
Az interjú további részei a Nők Lapja legújabb számában olvashatók.
Forrás és fotó: Nők Lapja