Nagy az érdeklődés az önéletrajzi elemekből építkező, egyfajta önismereti utat bejáró tévés történetek iránt. Csak ebben az évadban három új „önterápiás” sorozat jött ki: a reptéri dolgozókat követő Így halj meg egyedül, a brit-jamaicai kisközösségben játszódó Queenie, vagy akár a hatalmas visszhangot keltő zaklatásdráma, a Baby Reindeer.
Talán nem véletlen, hogy a főszerepet mindegyikben stand-up humoristák viszik, mert leginkább valóban egy életre kelt stand-up műsorfolyamhoz hasonlíthatóak ezek a sorozatok. Brian Jordan Alvarez kolumbiai-amerikai humorista tehát sikerreceptből főzött, amikor egy kolumbiai-amerikai tanár karakterébe bújt, aki hozzá hasonlóan meleg és próbál felnőni a szakmai feladatokhoz, illetve párkapcsolati döntésekhez.
A történet helyszíne a közel egymilliós Austin, a legliberálisabb város Texas államban, ahol a meleg szubkultúra is kivirágzott az elmúlt évtizedekben. A sorozatban látott széles körű elfogadáshoz képest furcsa belegondolni, hogy Texas 2003-ig pénzbírsággal sújtotta azokat, akiknek bizonyítottan homoszexuális aktusban volt részük.
Ebben a 2024-es tévéműsorban olyan mondatok hangzanak el, hogy a melegség tulajdonképpen már olyannyira elfogadott, hogy egyáltalán nem is számít kisebbségi identitásnak, azaz szóra sem érdemes. Persze mindezt rögtön idézőjelek közé is tehetjük, hiszen ezzel párhuzamosan kijött egy országos kutatás, amely azt találta, hogy 5-ből 1 meleg amerikai még mindig senkinek nem beszél a szexuális irányultságáról.
Az angoltanár, nevezetesen Evan, mindenesetre tényleg nem rágódik sokat azon, hogy más férfiakhoz vonzódik. Ellenben folyamatosan konfrontálódik az elavult iskolai szabályzatok, a generációs félreértések és ilyen-olyan erkölcsi dilemmák ürügyén. A melegsége tulajdonképpen az egyetlen biztos pont az életben, amit soha nem kérdőjelez meg.
A kollégái és barátai is ekképp viszonyulnak hozzá: cukkolják, amiért mindig elkésik, felróják neki, hogy nehezére esik az önzetlen segítségnyújtás, vitába bonyolódnak vele, amikor felesleges köröket fut elvi kérdésekben, de a melegségét soha nem bolygatják. Az nagyjából olyan lenne, mintha azt kérdőjeleznék meg, hogy amerikai állampolgár-e vagy harmincas férfi: ezek ugyanúgy tények, nem egyéni értelmezés vagy világnézet kérdése.
Ugyanakkor poénforrásként bőven megmártóznak a témában. Erre jó példa, hogy a tanári kar apraja-nagyja felvonul egy melegbárban Evan szülinapi buliján, és az elhanyagolt feleségtől kezdve a mackós tesitanáron át a könnyen frusztrálódó iskolaigazgatóig mindenki a maga módján esetlenkedik a félpucéran vonagló férfitestek között. A furcsa párosításokon nevetünk, véletlenül sem azon, hogy melegek jelentek meg a színen.
Az angoltanár főszereplője Brian Jordan Alvarez kolumbiai-amerikai humorista
A melegség ilyen értelemben sem tabu a sorozatban, nem kell kerülgetni, nem kell magyarázni, nem kell meglepődni rajta, a mindennapi tapasztalással egybefolyt jelenség, mint az időjárás vagy az ebédszünet. Lehetnek benne ízléskülönbségek, de senki nem tesz úgy, mintha ott sem lenne, inkább igyekeznek alkalmazkodni hozzá és kialakítani vele valamilyen saját viszonyulást.
A sorozat végére tulajdonképpen minden érdekesebb lesz annál, hogy Evan történetesen meleg. Semmilyen feszültséget nem hordoz az információ, legfeljebb színes adalék. Jóval nehezebb ügy, hogy miért válik valakiből tanár, mi annak a társadalmi rangja, hogyan tud közös nevezőre jutni a mai diáksággal, miben méri a sikerét, mit kezd a pénztelenséggel, hogyan motiválja és képezi magát, milyen konfliktusokba tesz energiát és miben köt kompromisszumot, van-e jövőképe, cselekvőereje, döntési szabadsága.
Ugyanezen dilemmáznak a heteró munkatársak is, és a megoldást az összetartásban, egymás támogatásában találják meg. Annyi sok törésvonal mentén kell egyensúlyozni egy felnőtt életet, hogy a mesterségesen felnagyított ellentéteket akár figyelmen kívül is lehet hagyni.
Az FX Disney+-on futó sorozata nem tartozik 2024 nagyágyúi közé, éppenséggel a természetességével, a hétköznapiságával hódít. Kicsi életeket mutat, apró közösségeket, bárki számára átélhető egyszerű megéléseket; ellene megy a nagyotmondásnak, a világmegváltó kiáltványoknak, a hadüzeneteknek.
Szerethetőnek és esendőnek mutatja az emberek boldogságra törekvését. Mindenkire egyformán érvényes keretrendszerbe, befogadó kollektívába invitálja a nézőt, akiben jó eséllyel felbuzog a valahová tartozás vágya. Egyszerű szavakkal mesél könnyű igazságokat. A másság helyett az egymásra hangolódás jegyében nyit új fejezetet.
Fotó: IMDB
