A Fehér Lótusz és A tökéletes pár sorozatok színésznője Harriet Simnek mesélt komplex szerepeiről, egykori énekesnői ambícióiról, a hírnév kései érkezéséről és az önazonosság megtalálásáról.
Az ágyból jelentkezik be a videóhívásra, valahonnan Londonból. Bár helyi idő szerint már délelőtt tíz óra van, a szervezete még mindig New York-i idő szerint működik – számára ez csupán hajnali öt. „Épp most érkeztem New Yorkból – magyarázza, miközben az éjjeliszekrényére mutat, ahol háromféle ital sorakozik. – Van itt kávé, narancslé és víz.” Egy pillanatra elköszön valakitől a kamera mögött, és bár nem látom, sejteni vélem, hogy a távozó alak nem más, mint a párja, Leo Woodall színész. Amint visszadől a fejtámlához, megakad a szemem a rózsaszín pólóján, amelyről hímzett arcok mosolyognak. „Karácsonyi ajándék volt a barátomtól – mondja, majd közelebb tartja a mintát a kamerához. – Ez a kép akkor készült rólunk, amikor először találkoztunk. A felirat szerint Szicília 2024, de elírták, valójában 2022-nek kellett volna lennie.”
A dátum és a helyszín egyértelmű utalás A Fehér Lótusz második évadára, amelyet a festői Taorminában forgattak. Az Emmy-díjas drámasorozatban Meghann Fahy Daphneként tűnt fel – egy olyan nőként, aki kénytelen szembesülni férje hűtlenségével. Leo Woodall eközben Jacket formálta meg, a történet egyik kulcsfiguráját – hogy pontosan hogyan és miért, azt persze nem áruljuk el. A forgatás idején gyorsan szárnyra kaptak a hírek a két színész között kialakult románcról, amelyet a pár 2024 februárjában egy közös fotóval erősített meg. Azóta Hollywood egyik legtöbbet emlegetett sztárpárjaként tartják őket számon. Leo Woodall nemrég a Bridget Jones: Bolondulásig című vígjátékban lopta be magát a nézők szívébe, miközben olyan sorozatokban és filmekben tűnt fel, mint az Egy nap vagy a Prime Target. Jelenleg három nagyjátékfilmen is dolgozik.
Új film, új kihívás
Meghann Fahy az interjúkor legújabb filmje, a Gyilkos randi sajtókörútjára készül. A misztikus thriller áprilisban debütált a hazai mozikban, a színésznő Violetet, egy fiatal özvegy édesanyát alakít, aki húga unszolására (és némi bébiszitteri segítség fejében) újra beleveti magát a randevúzásba. Az első éttermi találkozó Henryvel (Brandon Sklenar) még a klasszikus romantikus komédiák forgatókönyvét követi, ám az este hamar baljós fordulatot vesz. Violet telefonjára névtelen, fenyegető üzenetek érkeznek, amelyekben húga és kisfia élete a tét: cserébe arra kényszerítik, ölje meg a vele szemben ülő ismeretlen férfit.
A filmet Christopher Landon rendezte, aki már többször bizonyította, hogy mestere a modern feszültségkeltésnek, elég, ha csak a Boldog halálnapot! vagy a Parajelenségek misztikus horrorfilmeket említjük. A bevált recept a Gyilkos randi esetében sem okoz csalódást. A telefon berregése itt nem csupán egy hétköznapi zavaró tényező, hanem a történet egyik hátborzongató eleme, miközben Landon kellő öniróniával és egy csipetnyi fekete humorral igyekszik oldani a sötét tónusokat. „A legjobban az tetszett a filmben, hogy időtlennek hat – mondja Meghann. – Olyan, mintha a kilencvenes vagy a korai kétezres évek thrillerjeit néznénk, például a Féktelenült. Rengeteget beszélgettünk az Éjszakai járatról is, ami szintén egy zárt térben játszódó, valós időben kibontakozó thriller. Már a forgatókönyv olvasásakor azon kaptam magam, hogy gondolkodom: »Úristen, mi fog történni? Hogyan oldja meg Violet ezt a helyzetet?« Ez számomra mindig a jó projekt ismérve.”
A Gyilkos randi tematikájában is reflektál Hollywood aktuális irányzataira. Az elmúlt egy évben látványosan megnőtt a női főszereplők köré épülő, igényes horrorfilmek száma. Elég csak A szerre gondolnunk – feminista testhorror Demi Moore és Margaret Qualley főszereplésével –, vagy a Farkasemberre Julia Garnerrel, amely természetfeletti elemekkel dolgozik, és a gyász motívumát járja körül. Ugyanígy idesorolható a Szeplőtlen, amelyben Sydney Sweeney egy fiatal apácát alakít, aki borzalmas titkokkal szembesül, illetve a Nosferatu legújabb feldolgozása is – Emma Corrin és Lily-Rose Depp a pestis sújtotta időkbe repítik vissza a nézőket.
A nőközpontú horrorfilmek napjainkban tudatosan feminista töltetűek és pszichológiailag is jóval árnyaltabbak, mint a korábbi, gyakran szexualizált zsánerművek. A műfaj mára biztonságos, kreatív térként szolgál a női félelmek és szorongások megjelenítésére, ez a közeg pedig Meghann Fahy számára is különösen inspiráló. Nem véletlen, hogy A Fehér Lótusz második évadának nyitójelenetében olyan mély érzelmi energiákat mozgatott meg, hogy alakítása végül Emmy-jelölést hozott a számára.
Összetett karakterek
A színésznő gyakran hangsúlyozza, azok a szerepek vonzzák igazán, amelyek mögött több réteg húzódik meg, mint amit első pillantásra látni engednek. Az általa életre keltett Daphne (A Fehér Lótusz) is ilyen összetett karakterként elevenedett meg: a felszínen vidám, stílusos feleség valójában kifinomult, rafinált manipulátor. A színésznő ezért is tartja ezt a szerepet eddigi karrierje egyik csúcspontjának. „Az ilyen összetett karakterek után mindig valami hasonlóra vágyik az ember” – fogalmaz, majd hozzáteszi, hasonló mélységet talált Merritt figurájában is a Netflix népszerű krimisorozatában, amelyben Nicole Kidman oldalán bizonyított. A tökéletes párban a látszólag magabiztos és szabad szellemű Merritt egy fényűző tengerparti esküvőn próbál lavírozni egy tiltott szerelem, a legjobb barátja és annak leendő anyósa között, miközben súlyos titkot rejteget. A minisorozat már az első négy napban húszmillió megtekintést ért el, azóta pedig az összesített nézőszám világszerte meghaladta a hatvanmilliót.
A Gyilkos randi gyászoló Violetje ezzel szemben egy teljesen új karaktertípust jelentett. „Daphne és Violet nagyon különböznek egymástól, ám mindkettőjükben fel kell fejteni a finom rétegeket – részletezi a színésznő. – Violet esetében valóban élet-halál kérdésről van szó, mégis a randi legtöbb jelenetében könnyedségnek kell átszűrődnie, amit Daphne karakteréből merítettem.” Mint meséli, A Fehér Lótuszbeli szerepét egyetlen beszélgetés döntötte el, casting nélkül – egy csésze kávé mellett tudta meg, hogy ő alakíthatja a Daphnet a díjnyertes sorozatban. Nyolc héten át forgattak Írország festői tájain, a felvételeken Meghann szinte minden képkockán jelen van, ez az intenzív munka pedig igazán próbára tette színészi képességeit. A szerep rendkívül összetett – a humortól a mély rettegésig ível – és érzelmileg megterhelő volt a számára.
A színésznő azonban szemlátomást nem tervez lassítani, legújabb szerepe a Szirének című, frissen bemutatott sötét komédiához köti, amelyben a zűrös és cinikus Devont játssza. A nő húga, Simone (Milly Alcock) egyre szorosabb kapcsolatba kerül a befolyásos Michaelával (Julianne Moore), ami aggodalommal tölti el Devont – válaszokat akar, miközben megpróbálja kiszabadítani testvérét milliárdos főnöke befolyása alól. „A tengerparti birtokon játszódó történet egy feszültséggel teli hosszú hétvégét ölel fel. Devon attól tart, hogy Simone egy szekta hatása alá került, ezért minden vágya, hogy testvérét hazavihesse – nemcsak a féltés, de édesapjuk otthoni ápolása is sürgeti. Simone azonban hajthatatlan – részletezi Meghann. – A sorozat egyszerre baljós, mégis meglepően szórakoztató. Még most is alig hiszem el, hogy Julianne Moore-ral osztozhattam a jeleneteken. A munkássága mélyen inspirál.”
A Magyarországon május végén bemutatott pszichothriller után a színésznő máris a következő szerepére készül. A gyártás alatt álló The Good Daughter című amerikai krimisorozatban, amely Karin Slaughter azonos című bestsellerén alapul (itthon Apja lánya címmel jelent meg 2018-ban – a szerk.) és két nővér történetét tárja elénk, Charlotte Quinn bőrébe bújik majd. Egy múltbéli megrázó esemény és egy váratlan bűncselekmény ismét összehozza a testvéreket abban a kisvárosban, ahol felnőttek. Az időközben ügyvéddé vált Charlotte nem csupán az új ügy részleteibe merül alá, de testvérével (Rose Byrne) is megpróbálja helyreállítani megromlott viszonyát. Miközben saját belső konfliktusaival szembesül, felmerül benne a kérdés, vajon érdemes-e jó lánynak maradni egy igazságtalan világban.
Lendületét látva kétségtelen, hogy Meghann Fahy egyre határozottabban emelkedik az A-listás színésznők közé, ugyanakkor tudatossága nem csupán karrierdöntéseire terjed ki.
Fotó: David Roemer
