Fekete István korában még az egyetlen, vallásilag és társadalmilag is elfogadott módja az együttélésnek a házasság volt. Azaz a legény udvarolni járt a lányos házhoz, ahol kellő felügyelet mellett találkozhatott szerelmével. Hacsak nem kaptak össze valamin és a két család is jól kijött egymással, jöhetett az engedély kérése a családfőtől, az eljegyzés, rá pár hónapra pedig a házasságkötés. A két fiatal viszont a rendszer szigorú keretei között nem ismerhette meg egymást úgy igazán, még akkor sem, ha évekig tartott a jegyességük. Ebbe a csapdába sétált bele Fekete István is, nagyon szerelmesen.
Fekete István életét felesége betegsége keserítette
Miközben gyönyörű novellákat írt az emberségről, az állatokról, a természet szépségeiről, mély istenhitéről, Fekete István élete nem volt ártatlan gyerekmese. Bár íróként befutott, házassága élete végéig komoly kihívások elé állította. 1929 telén, még gazdatisztként ismerte meg Piller Editet, a helyi orvos művelt lányát Bakócán. A fiatal és gyönyörű lány hamar felkeltette Fekete figyelmét, s úgy tűnt, a vonzalom kölcsönös és komoly. Így is kezdtek egyre többet találkozni, levelezni, s természetesen közös jövőt tervezni.
Már a család láttán gyanút foghatott volna
Piller Edit gyakran panaszkodott szüleire, akik valóban nem éppen mintaapaként és mintaanyaként nevelték. Apja híres volt indulatos kirohanásairól, anyja pedig a rosszindulatáról. Lányuk szenvedett is miattuk eleget, amiről természetesen beszámolt a jövendőbelijének is. Fekete viszont olyan családból jött, ahol az édesapja szigorú tanító volt ugyan, de igazságos és szeretetteli, édesanyja pedig konfliktuskerülő, békés természetű asszonyként támogatta őt. Náluk nem voltak hangos szóváltások, a pletykát nagy ívben kerülték. Pilleréknél másképp alakult a családi dinamika, aminek láttán akár gyanakodni is lehetett volna, de Fekete szerelmes volt és eltökélt.
Az első közös évek
1930-ban megkötött házasságuk után a fiatal pár Ajkán kezdte a közös életet. Egy fiuk és egy lányuk született. Piller Edit pedig egyre gyakrabban küzdött hangulatingadozásokkal. Gyanakvó lett, mániákus, időnként mintha hisztériás rohamok törtek volna rá. Akkoriban még nem volt olyan fejlett az orvostudomány, hogy diagnosztizálhatták volna, de Edit minden bizonnyal valamilyen pszichiátriai betegséggel küzdött. Mivel senki nem kezelte, gyógyította, ezért nagyon nehéz volt ezt kordában tartani. Fekete István egy dolgot akart mindig, minden körülmények között: békét. Békét az emberek között, akik folyton háborúztak, békét a természettel, békét a munkájában, a családjában. Edit mellett azonban erre nagyon kevés lehetősége nyílt. Mivel nem szeretett veszekedni, legtöbb esetben csendben tűrt vagy elutazott. Egy ízben több hétre is elmenekült otthonról, cserébe egy alkalommal Edit tette meg ugyanezt.
Fekete István és Piller Edit
A gyerekek is tudták, hogy baj van
Az őrjöngésig fajuló rohamok az egész családot érintették. Amikor Edit jól volt, mosolygós, kedves, vendégszerető és segítőkész nőként támogatta férje írói karrierjét. Amikor viszont rossz idegállapotban volt, minden módon megkeserítette a vele élők mindennapjait. Már felnövő fia egyszer megkérdezte Fekete Istvántól, miért nem vált el idejekorán? A válasz a mély hitben és az Istennek tett fogadalomban rejlett. „…nagyon jól tudod, hogy rengeteg jó tulajdonsága van! Nagylelkű, önzetlen, áldozatkész, kötelességtudó, gondos anya és normális időszakában nagyon kedves, jó és szeretetre méltó. De beteg szegény” – fogalmazott válaszában az író. „Azt azonban el kell ismernem, házasságunk alatt mindig úgy éreztem, mintha egy ekrazitos hordón ülnék, amelynek a gyutacsát már meggyújtották. A kérdés tehát csak az, hogy mikor fog felrobbanni alattam a hordó.”
A természet nyugalma
A házasság nehézségei ellenére Fekete István azért megtalálta a megnyugvást. A rendszeres, hosszú séták, a vadászat, a barátok, az állatok társasága mindig helyreállították megtépázott idegrendszerét. Gyerekei is sikeres felnőtté váltak, lánya katolikus apáca, azon belül vezető, fia pedig író lett, jelenleg is Amerikában él. A munkában elért sikerek is növelték Fekete önbizalmát, és nem lennénk igazságosak, ha nem tennénk hozzá, hogy ebben felesége minden segítséget és támogatást megadott neki. Nemcsak életében, de halála után is azzal, hogy a kiadatlan műveknek piacot szerzett és gondozta, rendezte a hatalmas írói hagyatékot.
Nőalakok Fekete műveiben
Nem mondhatjuk hát azt, hogy ez a házasság teljes kudarcnak minősült, de azt sem, hogy két boldog ember élt volna együtt. Ennek lenyomata egyébként megtalálható Fekete írásaiban is: a nők az ő történeteiben ritkán hősök, ám annál szeszélyesebbek, akik sem a vadászatban, sem a természetközeli életben nem vesznek részt úgy, ahogy a férfiak. Ezért persze nemcsak a boldogtalan házasság lehet felelős, de a kor is, amelyben az író élt. Az a paraszti világ, amihez mindig visszahúzott a szíve, szigorúan megszabta a nők helyét a társadalomban, a családban, az életben.
Fotó: Fortepan/Hunyady József
