Az Egykutya című film kapcsán beszélgettünk Tóth Károllyal pályáról, hullámzó életszakaszokról, Mr. Szlovákiáról és arról, miért tudja helyén kezelni a negatív kommenteket.
Az Egykutya film kapcsán érkezett a megkeresés.
Igen. Október 2-án kerül a mozikba, de szeptember 30-án már lesz egy díszbemutató. Sőt, szeptember 8-án a Miskolci CineFesten versenyprogramban is szerepel a film, ott láthatjuk először nagyvásznon, öltönyben, ünnepi hangulatban ahogy kell.
Megnéztem az előzetest és elolvastam a sztorit. Ez dráma vagy dramedy?
Elsősorban kamarafilmnek neveztük el, mert szinte egy térben játszódik. Négy egykori egyetemi kollégista találkozásáról szól, tíz év elteltével. Folyamatos feszültség van a levegőben, és apránként derül ki, milyen relációk voltak köztük, miért ilyen izzadtságszagú a találkozás. Súlyos témákat feszegetünk, de igyekeztünk megőrizni a humoros részeket is.
A film elsősorban azt a kérdést teszi fel, hogy ennyire különböző emberekben mi lehet a közös nevező, és kinek az igazságát fogadjuk el. Mind a négy igazság érvényes, mégis egyik sem teljes.
Tóth Károly
Mikor forgattátok?
Tavaly augusztus–szeptemberben. Az előadás, amely alapján készült, már négy éve fut, sokféle alternatív térben: irodaházban, mezőn, bányában, tanyán. A PopUp Produkció égisze alatt született, amely hisz abban, hogy színházhoz nem feltétlenül kell hagyományos színházi tér.
Dolgoztál már együtt Deák Kristóffal korábban?
Nem, egyikünk sem dolgozott vele korábban. Megnézte az előadást, és azt mondta: ez a sztori ordít azért, hogy megfilmesítsék. És igaza lett..
Mondtad, hogy most is forgatsz.
Igen, jelenleg Szlovákiában. Egy falusi környezetben játszódó heti sorozatot készítünk, tele lovakkal, napsütéssel, madárcsicsergéssel, falusi szerelmi és nem szerelmi történetekkel. Nagyon élvezem, mert a forgatási idő 90 százalékát kint töltjük természetben. Az előző műtermi sorozatok után ez igazi felüdülés.
Aktívan kétlaki életet élsz?
Inkább azt mondanám, hogy egy, de két nyelven. Magyarországon főleg színházakban dolgozom, Szlovákiában pedig forgatok. Magyar és szlovák nyelven is játszom.
Tóth Károly
Az Egykutya az első mozifilmed?
Igen.
Mit szeretsz jobban: sorozat, film vagy színház?
Pont azt szeretem benne, hogy hullámzik. Ezért lettem színész: hogy soha ne legyen két ugyanolyan napom. A sorozatgyártás, a film és a színház mind más világ. A színház közösségibb, művészileg mélyebb; a film és a sorozat technikailag más kihívást jelent. Nekem ez a változatosság a legnagyobb ajándék.
Gyerekkorodtól tudtad, hogy színész leszel?
Igen. Négyévesen már színházat játszottam otthon, székekből díszletet építettem, színdarabot írtam, világítottam. Szegény húgomat is belerángattam. Nyolcévesen hivatalosan is eldöntöttem, hogy színész leszek. Pozsonyban végeztem, Komáromba szerződtem, majd Budapestre költöztem. A Covid után vidékre, Tata mellé.
Szerepeltél a Barátok köztben is.
Igen, a Covid alatt. Ez volt az egyetlen magyar sorozat, amely a járvány idején is működni tudott a saját stúdiójának köszönhetően. Nagyon érdekes volt: kivágtak minden kézfogást, csókot, ölelést. Úgy voltunk szerelmesek hónapokig, hogy egymáshoz sem értünk. Furcsa, de tanulságos időszak volt.
Tóth Károly
A Barátok közt megosztó. Neked inkább előnyt vagy hátrányt jelentett?
Én az utolsó másfél-két évben szálltam be, így nem ragadt rám a „bélyeg”. Nem azonosítanak a karakteremmel. Inkább a pozitívumokra fókuszálok: ott tanultam meg igazán kamerával dolgozni, fényben maradni, gyorsan szöveget tanulni. Ez a napi sorozatok tempója: elképesztően pörög, nincs idő csiszolgatni. Rugalmasságra tanít.
Melyik volt eddig a kedvenc szereped?
Ez a film, az Egykutya. Tehát Honda. Négy évig dolgoztunk rajta, és rengeteget változott közben mindenki. A legnagyobb kihívás az volt, hogy a színpadi játékmódot „visszafojtsuk” a filmhez. Sok próbát tartottunk, nappaliban órákig, napokig. Nehéz volt, de megérte.
Ki inspirál téged színészként?
Magyarok közül hirtelen Mácsai Pál és Csuja Imre jut eszembe. Külföldiek közül Christopher Waltz és Mads Mikkelsen. Mindig iránytűk számomra.
Van kedvenc filmed?
Mindig más. Most például egy északi film, amely Karlovy Varyban nyert fődíjat. Egyszerűen zseniális.
Mennyire fontos neked a közösségi média?
Nekem személyesen egyáltalán nem lenne fontos, simán el tudnám engedni az Instagramot. Inkább fogyasztó vagyok, mint tartalomgyártó. De ma már egy színésztől elvárják a jelenlétet. Én magamnak kezelem a profilom, nincs tudatos építkezés mögötte. Van kb. 13 ezer követőm, ami nem hatalmas szám, de organikus. Ők aktívak, ami sokszor többet ér, mint egy nagyobb, de passzív közönség.
Tóth Károly
Kaptál negatív kommenteket is?
Persze. De megtanultam nem magamra venni. Úgy látom, inkább az íróról szól, nem rólam. Egyfajta egómechanizmus, ami megszólal bennük. Ez a hozzáállás nálam nagyon bevált: lepereg rólam.
A rajongóid inkább magyarok vagy szlovákok?
Vegyesen, nagyjából fele-fele. Ez dilemmát okoz: milyen nyelven posztoljak? Sokszor két nyelven írok, de még keresem az arany középutat.
Hogy lettél Mr. Szlovákia?
Ez egy licenc, a Miss Universe férfi megfelelője. Nem országos verseny, hanem felterjesztés alapján választják. Háromszor kerestek meg, harmadszorra fogadtam el. Épp olyan életszakaszban voltam: nem volt párom, kutyám, macskám, szabad voltam. De igyekszem nem egóból kezelni, hanem feladatként: egy évig példát mutatni abban, ahogy élek.
Ha nem színész lennél, mi lennél?
Szakács. Nagyon szeretek főzni. Az utóbbi években lett szenvedélyem, különösen minden, ami tűzzel és füsttel készül. Az első dolog, amit az új lakásba vettem, egy kerámiagrill volt. Leülni még nem tudtam az új lakásomban, de a grill már izzott!
Szerző: Bárdossy Adrienn Fotó: Szalontai Zoltán
