- Németh Veronika szerint a divat jövőjét nem a mesterséges intelligencia, hanem az emberi kreativitás formálja majd.
- A fiatal divattervező 3D nyomtatással, digitális technológiákkal és kézműves megoldásokkal alkot egyedi darabokat.
- Arról is mesélt, hogyan jelenik meg munkáiban a női test, a technológia és a személyre szabott tervezés.
Future of Fashion sorozatban a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fiatal tehetségeit mutatjuk be. Ezúttal Németh Veronikával beszélgettünk, aki a hagyományos kézműves technikákat 3D nyomtatással, digitális tervezéssel és mesterséges intelligenciával ötvözi. Szó esett a female gaze-ről, a divat és a technológia kapcsolatáról, készülő cipőkollekciójáról, valamint arról is, miért hiszi, hogy a jövő divatjának legfontosabb alapanyaga továbbra is az emberi kreativitás lesz.
MOME-s éveid alatt milyen kérdések foglalkoztattak leginkább, és hogyan változtak ezek a diplomád megszerzése óta?
Folyamatosan változtak azok a kérdések, amelyek foglalkoztattak, de egy dolog végig közös maradt: mindig a test és a hatalom viszonya érdekelt.
Egyre inkább a feminista elméletek, a női test reprezentációja és a nőket érintő társadalmi egyenlőtlenségek felé fordult a figyelmem. Legjobban az foglalkoztat, hogy mennyire nem veszik komolyan a női tapasztalatokat, legyen szó a művészetről, az egészségügyről vagy a politikáról. Ilyennek látom például a női egészséggel kapcsolatos problémák – mint az endometriózis vagy a PCOS – sokszor késői felismerését és bagatellizálását, illetve azt, hogy a nők saját testük feletti döntési jogai körül újra és újra politikai viták alakulnak ki.
Emellett az is gondot okoz, hogy a művészeti és kulturális intézményrendszerekben a női alkotók gyakran még ma sem kapnak azonos figyelmet és láthatóságot. Nem azért, mert kevesebb értéket hoznának létre, hanem mert a női nézőpontból születő témákat sokáig kevésbé tartották jelentősnek.
A diploma óta ezek a kérdések még fontosabbá váltak számomra. A technológia továbbra is meghatározó része a munkámnak, de ma már elsősorban arra használom, hogy olyan történeteket és problémákat tegyek láthatóvá, amelyek a testtel, az identitással és a női tapasztalatokkal kapcsolatosak.
Diplomakollekciód, az In Her Eyes a female gaze és male gaze kérdéskörét járja körül. Miért érezted fontosnak, hogy ehhez a témához kapcsolatosan alkoss?
A female gaze és male gaze témájához nem elsősorban a divaton keresztül jutottam el, hanem animációs filmeken és videojátékokon keresztül. Mindig érdekelt a karaktertervezés és a vizuális történetmesélés, és egy idő után feltűnt, hogy ugyanaz a karakter mennyire másképp jelenhet meg attól függően, hogy milyen nézőpontból alkotják meg.
Erre számomra az egyik legjobb példa az Arcane és a League of Legends világa. Bár ugyanazokat a karaktereket használják, a megközelítésük nagyon eltérő. Az Arcane-ben a karakterek sokkal összetettebbek, emberibbek és érzelmileg árnyaltabbak. Nem egyszerűen jók vagy rosszak, hanem a döntéseiket a környezetük, a traumáik, a társadalmi helyzetük és a kapcsolataik formálják.
Különösen érdekes számomra Jinx karaktere. A League of Legends eredeti verziójában az őrültsége gyakran egyfajta „szexi anarchista” karakterjegyként jelenik meg. A dizájn erősen épít a szexualizált női testre, miközben a mentális problémák inkább stilizált látványelemmé válnak. Az Arcane ezzel szemben a traumáiból vezeti le a viselkedését, és sokkal érzékenyebben közelíti meg a karakter pszichológiáját. A vizuális megjelenés is visszafogottabb: a hangsúly nem a test szexualizálásán, hanem az arckifejezéseken, a mimikán, a gesztusokon és az érzelmi állapotokon van.
In Her Eyes kollekció
Számomra ez jól szemlélteti a male gaze és female gaze közötti különbséget. A male gaze fogalmát Laura Mulvey filmelméleti munkássága vezette be, és arra utal, amikor a női test elsősorban látványként, vágy tárgyaként jelenik meg. A hangsúly gyakran a test bizonyos részeire, a szexualitásra és a külső megjelenésre kerül. Ezzel szemben a female gaze inkább a karakter belső világára, tapasztalataira, érzelmeire és emberi komplexitására fókuszál. Nem azt kérdezi, hogy hogyan néz ki valaki, hanem azt, hogy mit él át és hogyan érzékeli a világot.
Amikor az In Her Eyes kollekción dolgoztam, engem is ez a különbség érdekelt. Hogyan lehet a női testet nem tárgyként, hanem saját történettel, saját nézőponttal és saját tapasztalatokkal rendelkező szubjektumként megjeleníteni.
Mit gondolsz, hogyan változott az elmúlt években a női test reprezentációja a divatban és merre halad ez a változás?
Szerintem az elmúlt évek egyik legfontosabb változása, hogy a női test reprezentációja sokkal sokszínűbbé vált. Egyre többféle testalkat, életkor, identitás és női tapasztalat jelenik meg a divatban, ami korábban kevésbé volt jellemző.
Ugyanakkor nem gondolom, hogy a probléma megoldódott. Inkább azt látom, hogy a női test körüli társadalmi viták új formában jelennek meg. Miközben egyre többet beszélünk testpozitivitásról, önrendelkezésről vagy diverzitásról, a női test továbbra is erős társadalmi, gazdasági és politikai kontroll alatt áll.
Elég csak arra gondolni, hogy a női egészséggel kapcsolatos problémákat sok esetben még mindig nem veszik kellően komolyan, vagy hogy a világ számos pontján a nők reproduktív jogai politikai viták tárgyát képezik. Ezek a folyamatok azt mutatják, hogy a női test ma sem csupán egyéni kérdés, hanem társadalmi és politikai tér is.
A divat ebben különleges szerepet játszik, mert közvetlenül a testen jelenik meg. Ezért szerintem a jövőben egyre fontosabb lesz, hogy a divat ne csak testeket mutasson, hanem történeteket, tapasztalatokat és különböző nézőpontokat is. Engem személy szerint az érdekel, hogyan lehet a női testet nem ideálként vagy tárgyként, hanem komplex emberi tapasztalatok hordozójaként megjeleníteni.
Tervezőként rendszeresen dolgozol 3D nyomtatással, parametrikus modellezéssel és digitális eszközökkel. Sokan attól tartanak, hogy a technológia kiszorítja a kézművességet. Te épp az ellenkezőjét képviseled. Hogyan tud együttműködni a digitális és a manuális alkotás és mit adnak ezek a technológiák a kreatív folyamatodhoz?
Számomra a technológia elsősorban eszköz, nem cél. Ugyanúgy tekintek a 3D modellezésre, a 3D nyomtatásra vagy a mesterséges intelligenciára, mint bármely más tervezői eszközre. Az a fontos, hogy hogyan használjuk őket, és mit szeretnénk velük létrehozni.
Sokszor egy kalap alá veszik az AI-t és a digitális tervezést, pedig nagyon különböző területekről beszélünk. Egy komplex 3D-s szoftver megtanulása éveket igényel. Rengeteg technikai tudásra, kitartásra és gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy valaki magabiztosan tudjon dolgozni olyan programokkal, mint a Rhino, a Grasshopper vagy a CLO3D. Az elején nagyon kevés a sikerélmény, ezért sokan fel is adják.
Az AI ezzel szemben sokkal gyorsabb belépési pontnak tűnik, de szerintem ott sem elég néhány promptot begépelni. Ahhoz is ki kell alakítani egy saját vizuális nyelvet, meg kell tanulni kommunikálni a rendszerrel, és meg kell érteni, hogy milyen döntéseket hozunk tervezőként a generált képek között.
Szerencsés helyzetben voltam, mert a filmiparban AI concept artistként dolgozhattam. Ez napi szinten többórás kísérletezést jelentett, és lehetőséget adott arra, hogy kialakítsam a saját munkafolyamatomat. A különböző AI-eszközök használatát összekapcsoltam a 3D modellezéssel, a saját vizuális tapasztalataimmal és a kézi alkotási folyamatokkal. Számomra az AI nem helyettesíti a tervezőt, hanem felgyorsít bizonyos szakaszokat, miközben új gondolkodási irányokat is megnyithat.
A kézművesség kiszorulásától egyáltalán nem tartok. Éppen ellenkezőleg. Azt látom, hogy minél inkább digitalizálódik a világ, annál nagyobb értéke lesz annak, ami emberi kézhez kötődik. A kézzel végzett munka olyan személyességet, anyagismeretet és érzékenységet hordoz, amit technológiával önmagában nem lehet reprodukálni.
A saját munkáimban ezért a digitális és a manuális folyamatok folyamatos párbeszédben állnak egymással. Egy forma megszülethet digitális térben, majd kézzel alakul tovább, vagy egy anyagkísérletből indulhatok ki, amelyet később digitális eszközökkel fejlesztek tovább. Számomra a legizgalmasabb eredmények mindig a két világ találkozásából születnek.
A technológia elsősorban azért fontos számomra, mert lehetővé teszi, hogy gyorsabban és hatékonyabban dolgozzak, illetve olyan formákat és szerkezeteket hozzak létre, amelyek hagyományos módszerekkel sokkal nehezebben lennének megvalósíthatók. Ugyanakkor a végső tárgyban mindig ott kell lennie az emberi jelenlétnek is. Én ebben látom a jövőt: nem a technológia és a kézművesség versenyében, hanem az együttműködésükben.
Melyik technológiai újítás izgat most leginkább a divat jövőjével kapcsolatban?
A mesterséges intelligencia kétségtelenül nagyon izgalmas terület, de engem jelenleg talán még jobban foglalkoztat a digitális és fizikai világ egyre szorosabb összekapcsolódása.
Izgalmasnak tartom azt a jövőt, ahol a 3D szkennelés, a parametrikus tervezés és a digitális gyártás segítségével sokkal személyre szabottabb termékek jöhetnek létre. Különösen a cipőtervezésben látok ebben nagy potenciált, hiszen minden ember lába más, mégis sokszor standard méretekben gondolkodunk.
Minden ember lába más, mégis sokszor standard méretekben gondolkodunk
Az is érdekel, hogyan változtatják meg a tervezési folyamatokat azok az eszközök, amelyek lehetővé teszik a gyors prototípuskészítést. Korábban egy ötlet fizikai tesztelése akár heteket is igénybe vehetett, ma bizonyos lépések digitális környezetben percek vagy órák alatt kipróbálhatók. Ez nem helyettesíti a fizikai mintakészítést, de jelentősen kibővíti a lehetőségeinket.
Az AI-t is fontos eszköznek tartom, de nem feltétlenül a végső megoldásként tekintek rá. Számomra sokkal érdekesebb kérdés, hogyan tud együttműködni a mesterséges intelligencia, a digitális tervezés és az emberi kreativitás. Úgy gondolom, hogy a jövő nem egyetlen technológiáról fog szólni, hanem ezeknek a rendszereknek az összekapcsolásáról.
A legizgalmasabb számomra az a lehetőség, hogy a technológia segítségével egyre közelebb kerülhetünk az egyedi, személyre szabott és fenntarthatóbb tervezéshez, miközben megőrizzük az alkotás emberi oldalát is.
A digitális tervezőeszközök egyre nagyobb szerepet kapnak a divattervezésben, ugyanakkor a MOME képzésében továbbra is hangsúlyos a kézműves és manuális technikák elsajátítása. Szerinted miért fontos, hogy egy tervező a digitális kompetenciák mellett a kivitelezési és kézi szakmai tudást is magas szinten birtokolja?
Számomra a digitális technológia elsősorban egy tervezési eszköz, amely megkönnyíti a munkafolyamatot, de nem helyettesíti a szakmai tudást. Ahhoz, hogy egy ruhadarab, cipő vagy kiegészítő valóban működőképes legyen, elengedhetetlen a szabás, a varrás, az anyagismeret és a kivitelezési folyamatok ismerete. Emellett fontosnak tartom a rajzi, festészeti és egyéb vizuális technikák elsajátítását is, mert ezek segítenek abban, hogy a terveimet pontosan kommunikáljam mások felé. A digitális és a manuális tudás számomra egymást kiegészítő területek.
Az utóbbi időszakban egy új cipőkollekción dolgozol. Mitől lesznek ezek a cipők „Nevira-cipők”? Mi az a formai vagy konceptuális elem, ami azonnal felismerhetővé teszi őket?
A készülő cipőkollekció egyik legfontosabb eleme, hogy saját fejlesztésű kaptafákra épül. A formai tervezést és a digitális modellezést én végzem, azonban a folyamat során több szakemberrel is együtt dolgozom.
A kaptafák fejlesztésében például nagy szerepe van Zeke László szobrászművésznek. A digitálisan létrehozott forma önmagában még nem feltétlenül alkalmas arra, hogy hosszú távon reprodukálható és valóban működőképes cipők készüljenek rá. A szobrászati tudás, az anyagismeret és a kézi formálás olyan szempontokat hoznak be a folyamatba, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a kaptafák a gyakorlatban is jól működjenek.
A kollekció másik fontos együttműködő partnere korábbi osztálytársam, Tóth Eszter, akivel már több projektben is dolgoztunk együtt. Eszter elsősorban kötött struktúrákkal és innovatív textilmegoldásokkal foglalkozik, és rendkívül izgalmas munkákat hoz létre. Jelenleg nem csak a cipők bizonyos elemein dolgozunk közösen, hanem hosszabb távon egy közös kollekció lehetőségét is vizsgáljuk.
Azt hiszem, ettől lesznek igazán „Nevira-cipők”: a digitális technológiák, a kézműves tudás és a különböző alkotói területek találkozásából születnek meg. Bár a formák szoborszerűek és kísérletiek lesznek, fontos célom, hogy a cipők hordhatóak, reprodukálhatóak és valódi használatra alkalmasak maradjanak.
A projekt jelenleg intenzív fejlesztési szakaszban van, ezért sok tesztelés, prototípus és anyagkísérlet előzi meg a végleges modelleket. A célom az, hogy az első darabok őszre elkészüljenek, ugyanakkor egy ilyen komplex fejlesztési folyamatnál fontosnak tartom, hogy elegendő idő jusson a kísérletezésre és a részletek finomhangolására.
Milyen technológiák és anyagok jelennek meg a készülő kollekcióban?
A kollekció fejlesztése során egyszerre használok digitális és hagyományos technológiákat. A tervezési folyamat jelentős része 3D modellezéssel történik, amely lehetővé teszi számomra, hogy gyorsan teszteljek különböző formai és szerkezeti megoldásokat. A kaptafák fejlesztésénél digitális modellezést és fizikai prototípuskészítést egyaránt alkalmazok, mert a virtuális tér és a valós használat során szerzett tapasztalatok folyamatosan alakítják egymást.
Várhatóan megjelennek 3D nyomtatott elemek is, de nem öncélúan. Mindig azt keresem, hogy a technológia milyen funkcionális vagy szerkezeti többletet tud adni a termékhez. Sokkal jobban érdekel a technológia és az anyag közötti párbeszéd, mint maga a technológia látványos felmutatása.
Az anyagok közül kiemelt szerepet kap a bőr, mert rendkívül jól formálható, tartós és képes egyszerre strukturális és esztétikai szerepet betölteni. Emellett kötött vagy horgolt anyagoknak is fontos szerepe lesz a kollekcióban, amelyek teljesen más karaktert és viselkedést hoznak a cipőkbe. Különösen izgalmasnak tartom a merev és a lágy szerkezetek találkozását, illetve azt, amikor a digitálisan tervezett elemek kézzel készített részletekkel kapcsolódnak össze.
Mennyire fontos számodra, hogy egy kísérleti ötlet végül hordható termékké váljon?
Számomra a hordhatóság és a kísérletezés nem egymás ellentétei. Mindig is érdekelt a konceptuális tervezés, de a legizgalmasabb kérdés számomra az, hogy egy radikális vagy szokatlan ötlet hogyan válhat valóban működő tárggyá.
A MOME-s projektjeim közül sok inkább kutatási vagy kísérleti jellegű volt. Ezekben gyakran egy adott társadalmi, kulturális vagy technológiai kérdés érdekelt, és nem feltétlenül az volt az elsődleges cél, hogy a végeredmény sorozatgyártásra alkalmas termék legyen. Ugyanakkor mindig fontos volt számomra, hogy a tárgy kapcsolatban maradjon a testtel és a viseléssel.
Mindig is érdekelt a konceptuális tervezés, de a legizgalmasabb kérdés számomra az, hogy egy radikális vagy szokatlan ötlet hogyan válhat valóban működő tárggyá.
Most a cipőkollekciónál talán még erősebben foglalkoztat a funkcionalitás kérdése. Egy cipő esetében nem elég, hogy jól néz ki vagy erős koncepció áll mögötte. Viselhetőnek, kényelmesnek és szerkezetileg is működőképesnek kell lennie. Ez teljesen más kihívás elé állítja a tervezőt.
Éppen ezért a jelenlegi munkám egyik legfontosabb része a tesztelés, az újrapróbálás és a folyamatos fejlesztés. Nagyon érdekel az a pont, ahol a művészeti gondolkodás, a formai kísérletezés és a valódi használhatóság találkozik.
Nem szeretnék kompromisszumot kötni a kreativitás rovására, de azt sem érzem izgalmasnak, ha egy tárgy kizárólag koncepcióként létezik. A végcél, hogy olyan darabokat hozzak létre, amelyek egyszerre hordoznak egy erős gondolatot és valódi élményt nyújtanak annak, aki viseli őket.
Mit szeretnél, mit érezzen, aki először felveszi ezeket a darabokat?
Azt szeretném, hogy aki felveszi a munkáimat, egy pillanatra megállíthatatlannak érezze magát. Hogy adjanak neki önbizalmat, bátorságot és jelenlétet, de közben valami mást is: egyfajta szabadságot arra, hogy ne akarjon mindenáron megfelelni.
A tervezői munkám egyik központi gondolata, hogy a furcsaságainkat, az ellentmondásainkat és a tökéletlenségeinket nem feltétlenül kell eltüntetni vagy kijavítani. Sokszor éppen ezek tesznek minket érdekessé és egyedivé. Én szeretném, ha a tárgyaim ezt az érzést közvetítenék.
A saját személyiségemben is jelen van egy állandó kettősség: egyszerre van bennem egy erős megfelelési vágy és egy ugyanilyen erős lázadás. Ez a két erő folyamatosan ütközik egymással, és a munkáimban is gyakran megjelenik. A tervezés számomra egy olyan tér, ahol sokszor bátrabb tudok lenni, mint a hétköznapokban. Olyan formákat, gondolatokat és döntéseket engedek meg magamnak, amelyeket az élet más területein talán kevésbé.
Talán ezért is szeretném, hogy a munkáim ne csak esztétikai tárgyak legyenek, hanem egyfajta felhatalmazást is adjanak. Ne azt sugallják, hogy tökéletesnek kell lennünk, hanem azt, hogy a saját különcségünk, érzékenységünk vagy akár a hibáink is lehetnek erőforrások.
A formák gyakran figyelemfelkeltőek, mert nem az érdekel, hogyan lehet beleolvadni a környezetbe. Sokkal inkább az, hogyan lehet vállalni önmagunkat. Ha valaki a cipőimet vagy a ruháimat viselve bátrabbnak, szabadabbnak és egy kicsit erősebbnek érzi magát, akkor elértem azt, amit tervezőként szeretnék.
Jelenleg egy új kreatív stúdió létrehozásán dolgozol Steiner Villővel. Hogyan született meg ennek a projektnek az ötlete?
A stúdió ötlete tulajdonképpen a filmes munkáimnak köszönhető. A filmiparban ismertem meg Steiner Villőt, textiltervező művészt, akivel több projekten is együtt dolgoztunk. Már az első közös munkák során kiderült, hogy nagyon jól tudunk együtt gondolkodni, inspirálni és tanítani egymást.
Villőnek régóta volt egy álma arról, hogy a saját otthonából egy olyan kreatív közösségi teret hozzon létre, ahol a művészet, a mozgás, az egészségtudatosság és az alkotás találkozhat egymással. Én pedig azonnal kapcsolódni tudtam ehhez az elképzeléshez, mert mindig is fontosnak tartottam a tudásmegosztást és az alkotói közösségek építését.
Így született meg a Sas-hegy Art Lab gondolata. A tér egy különleges helyszínen található, a Sas-hegyen, gyönyörű panorámával a városra. Nemcsak stúdióként működik, hanem közösségi térként is, ahol workshopokat, kiállításokat, alkotói eseményeket, beszélgetéseket és különböző kreatív programokat szervezünk.
A célunk az, hogy teret adjunk feltörekvő alkotóknak és azoknak az embereknek, akik szeretnének kapcsolatba kerülni a kreativitással, akár teljesen kezdőként is. Számomra különösen izgalmas, hogy itt átadhatom azokat a tapasztalatokat, amelyeket az elmúlt években a 3D modellezés, a digitális divattervezés, a mesterséges intelligencia vagy a vizuális tervezés területén szereztem. Villő pedig a textiltervezés, a festészet, a mintatervezés és a mozgás oldaláról hozza be a saját tudását.
A jövőben szeretnénk még több workshopot, eseményt és együttműködést létrehozni. Már most egyre több programunk van, és hosszabb távon azt szeretnénk, hogy a stúdió egy olyan nyitott alkotói platformmá váljon, ahol különböző területek, gondolkodásmódok és emberek találkozhatnak egymással. A filmes munkáink mellett ez az egyik legfontosabb közös projektünk, amelyet szeretnénk folyamatosan építeni és fejleszteni.
Miben lesz más ez a tér egy hagyományos divatstúdiótól?
Szerintem a legnagyobb különbség az, hogy mi nem kizárólag divatstúdióként gondolunk erre a térre. Sokkal inkább egy olyan kreatív platformként, ahol különböző területek találkozhatnak egymással.
Természetesen a divat és a design fontos része a projektnek, de ugyanilyen fontos a közösségépítés, az oktatás, a mozgás, az egészségtudatosság és az alkotói együttműködések támogatása is. Azt szeretnénk, hogy az emberek ne csak dolgozni vagy tanulni jöjjenek ide, hanem kapcsolódni egymáshoz és inspirációt találni.
A formák gyakran figyelemfelkeltőek, mert nem az érdekel, hogyan lehet beleolvadni a környezetbe
A térben workshopokat, kiállításokat, alkotói találkozókat, beszélgetéseket és különböző kreatív eseményeket szervezünk. Fontos számunkra, hogy a tudás ne zárt rendszerként működjön, hanem megosztható legyen másokkal is. Ezért a programok között ugyanúgy megjelenhet a 3D modellezés, a digitális divattervezés vagy az AI használata, mint a textilművészet, a festészet vagy akár a mozgásalapú foglalkozások.
Azt is különlegesnek érzem, hogy a stúdió nem egy klasszikus belvárosi irodai környezetben működik. A Sas-hegy adottságai, a természet közelsége és a panoráma egészen más hangulatot teremtenek. Ez a hely sokkal inkább egy kreatív menedék, mint egy hagyományos munkahely.
Hosszú távon azt szeretnénk, hogy a stúdió olyan alkotói központtá váljon, ahol egy divattervező, egy képzőművész, egy textiltervező, egy filmes vagy akár egy teljesen más területről érkező ember is találhat kapcsolódási pontokat. Számunkra ez a nyitottság az egyik legfontosabb érték.
Workshoptérként, showroomként és interdiszciplináris alkotói platformként is működik majd. Kiknek szeretnétek helyet adni benne?
Elsősorban olyan embereknek, akik nyitottak az alkotásra, a tanulásra és az együttműködésre. Ez nem feltétlenül csak divattervezőket vagy képzőművészeket jelent. Számunkra az a legizgalmasabb, amikor különböző területek találkoznak egymással.
Szeretnénk támogatni fiatal, feltörekvő alkotókat, akiknek még nincs saját terük vagy közösségük, de ugyanúgy örülünk annak is, ha tapasztalt szakemberek kapcsolódnak be egy-egy projektbe vagy eseménybe. Fontosnak tartjuk, hogy a tudás és a tapasztalat ne csak egy irányba áramoljon.
A workshopjainkkal szeretnénk megszólítani azokat is, akik még csak most ismerkednek a kreatív területekkel. Számomra különösen fontos, hogy a digitális tervezés, a 3D modellezés, az AI vagy a divattervezés ne tűnjön elérhetetlennek azok számára, akik most kezdenek érdeklődni iránta. Ugyanígy Villő textilművészeti, festészeti és mozgásalapú foglalkozásai is nyitottak különböző háttérrel érkező emberek számára.
A hosszú távú célunk egy olyan közösség kialakítása, ahol a művészet, a design, a technológia és az egészségtudatos életmód nem különálló területekként jelennek meg, hanem természetes módon kapcsolódnak egymáshoz. Olyan helyet szeretnénk létrehozni, ahol az emberek inspirációt, tudást és valódi emberi kapcsolatokat is találhatnak.
Számunkra nem az a legfontosabb kérdés, hogy valaki milyen szakmából érkezik, hanem az, hogy kíváncsi-e, nyitott-e és szeretne-e létrehozni valamit másokkal együtt.
Mit hiányoltál a budapesti kreatív szcénából, amire ez a stúdió választ adhat?
Budapesten rengeteg tehetséges alkotó dolgozik, és szerencsére egyre több kezdeményezés is létezik. Amit viszont sokszor hiányoltam, az a valódi kapcsolódás a különböző kreatív területek között.
A saját pályám során dolgoztam divatban, filmben, digitális technológiákkal, 3D tervezéssel és különböző művészeti projektekben is. Azt tapasztaltam, hogy a legizgalmasabb ötletek gyakran akkor születnek, amikor olyan emberek találkoznak, akik teljesen más háttérrel érkeznek.
Sokszor azt éreztem, hogy a kreatív szakmák külön kis szigeteket alkotnak. Pedig rengeteget lehet tanulni egymástól. Egy textiltervező inspirálhat egy filmest, egy digitális tervező új nézőpontot adhat egy képzőművésznek, vagy egy mozgással foglalkozó szakember teljesen más módon közelítheti meg a test kérdését, mint egy divattervező.
A másik dolog, amit hiányoltam, az a nyitott tudásmegosztás. Az egyetem után sok fiatal alkotó hirtelen elveszíti azt a közeget, ahol természetesen tudott kérdezni, kísérletezni vagy másokkal együtt gondolkodni. Szeretnénk olyan teret létrehozni, amely ezt a hiányt részben pótolni tudja.
Számomra fontos az is, hogy az alkotás ne váljon teljesen elszigetelt tevékenységgé. A kreativitásnak szerintem szüksége van közösségre, párbeszédre és inspiráló emberi kapcsolatokra. A stúdióval részben erre szeretnénk lehetőséget teremteni. Nem egy újabb divatstúdiót szeretnénk létrehozni, hanem egy olyan helyet, ahol különböző tudások, tapasztalatok és emberek találkozhatnak egymással, és ahol új együttműködések születhetnek.
Szerinted hogyan fog kinézni a divattervezés tíz év múlva?
Szerintem tíz év múlva a divattervezés sokkal összetettebb és interdiszciplinárisabb lesz, mint ma. Egy tervezőnek már most sem elég csak a szabászatot vagy az anyagokat ismernie, és ez a jövőben még inkább így lesz.
Úgy gondolom, hogy a digitális technológiák, a mesterséges intelligencia, a 3D modellezés és az új gyártási módszerek egyre inkább a mindennapi tervezői eszköztár részévé válnak. Ahogyan ma természetesnek vesszük a Photoshop vagy az Illustrator használatát, úgy néhány év múlva az AI és a digitális prototípuskészítés is természetes része lesz a munkafolyamatoknak.
Ugyanakkor nem gondolom, hogy a technológia önmagában meghatározná a divat jövőjét. Éppen ellenkezőleg: szerintem egyre nagyobb értéke lesz az egyéni nézőpontnak, az eredeti gondolkodásnak és az emberi történeteknek. Minél több tartalmat képesek gépek előállítani, annál fontosabb lesz az, hogy egy alkotó mit akar valójában mondani.
Azt is látom, hogy a divat egyre inkább eltávolodik majd a merev kategóriáktól. A határok folyamatosan elmosódnak a divat, a művészet, a technológia, a digitális világ és más kreatív területek között. Ez számomra izgalmas folyamat, mert mindig is ezeknek a határterületeknek a találkozása érdekelt.
Abban bízom, hogy a jövő divatja nemcsak technológiailag lesz fejlettebb, hanem emberközelibb is. Hogy a személyre szabás, a tudatosabb tervezés és az egyéni identitás kifejezése fontosabbá válik, mint a gyors trendkövetés.
Milyen képességekre lesz szüksége a jövő divattervezőinek?
A technikai tudás mellett egyre fontosabb lesz az alkalmazkodóképesség, a kritikai gondolkodás és a folyamatos tanulás. A jövő tervezőjének egyszerre kell értenie a technológiához, az anyagokhoz és az emberekhez.
Kiemelt fotó: Komróczki Dia
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
