Tudósok már korábban is rájöttek, hogy a beszéd mintázataiból viszonylag jól meg lehet jósolni, hogy az illetőnél mennyi a valószínűsége a pszichózis kialakulásának: a veszélyeztetett fiatalok esetében ez egészen pontosan 79%-os megbízhatóságot jelent. Kiderült azonban, hogy a számítógépek (ebben is) sokkal jobbak nálunk.
A Columbia University professzorai egy számítógépes algoritmust fejlesztettek ki a beszédanalízisre, ami már 100% pontossággal képes megmondani, jelentkezik-e majd pszichózis az elkövetkezendő 2,5 évben a vizsgált (veszélyeztett) fiatalok körében. Jelenleg ez a módszer megbízhatóbb az ismert agyi képalkotó eljárásoknál is.
Az eredmények mögött álló IBM-es kutató, Guillermi Cecchi szerint a lényeg, hogy a minimális szemantikai kohéziót kell vizsgálni, azaz nagyjából, hogyan tud a jelentés mondatról mondatra tovább áramolni az egyes személyeknél. Interjús tesztekben ugyanis Cecchi és társai megfigyelték, hogy a később skizofréniát mutató fiatalok sokkal inkább hajlamosak a „hirtelen kizökkenésre”, azaz egyszer csak elveszíteni a jelentést és a kohéziót. Ha valaki inkább egyszerűbb, rövidebb mondatokban beszél és hajlamos az összefüggéstelen beszédre is, jóval esélyesebb lehet arra, hogy később skizofrénia alakuljon ki nála.
Fotó: Profimedia – Red Dot
Gecchi kollégája, Mariano Sigman idegtudós egy TED-beszédben kicsit bővebben is kifejti az algoritmus működését. Első körben az ember által használt szavakat kell elhelyezni egy sokdimenziós szemantikai térben, és azt kell megnézni, milyen erős kapcsolatot tudunk teremten egyes szavak között. Mondjuk a „kutya” és a „macska” viszonylag közel vannak egymáshoz, míg a „grapefrut” és a „logaritmus” távol. Ebből az adatbázisból aztán kirajzolódnak bizonyos „szemantikus szomszédságok”, olyan kategóriák, mint mondjuk a „testrészek” vagy a „zöldségek'”. Sigman azt mondja, azoknál a személyeknél, akiknél később skizofrénia jelentkezik, nem a különböző kategóriák milyensége jósolja be a betegséget, hanem az, milyen messzire és milyen gyakran ugrál a beszédük a különböző csoportok között. Itt jön be megint a szemantikai kohézió fogalma, amit Gecchi és Sigman sikeresen fejlesztettek számítógépes algoritmussá.
Elsőre talán az egész kicsit bonyolultnak tűnik, de Sigman egy borzasztóan egyszerű példával igazolja, milyen könnyen következtethetünk a beszédből és a szövegalkotásból a mentális állapotra. Egy évvel ezelőtt Sigmannek feltűnt, hogy egy tehetséges volt diákjának valahogy megváltoztak, furcsák lettek a tweetjei. Nem igazán tudta volna megfogalmazni, mi a furcsa a szövegekben, de volt egy erős sejtése, hogy valami gond lehet a fiúval. Mikor aggodalmaskodva felhívta őt, kiderült, hogy igaza volt, a diák tényleg problémákkal küzdött, nem érezte jól magát.
A kísérletben eddig ugyan csak kevés (csupán 34 skizofrénia szempontjából veszélyeztetett fiatal) alanyt vizsgáltak, a módszer pontosnak és nagyon ígéretesnek tűnik. Gecchi szerint persze nem szabad elfelejteni a beszéd olyan egyelőre nem vizsgált tényezőit sem, mint a hanglejtés vagy a hangerő, de a módszer továbbfejlesztésével remélhetőleg még több pszichológiai probléma kialakulását tudjuk majd megjósolni.
