Milliók hajtják álomra a fejüket gyilkossági podcastokat hallagtva, a kutatók pedig egyre inkább azon töprengenek, vajon miért. Te is true crime podcastokat hallgatsz, miközben házimunkát végzel? Megnézed az összes új gyilkossági dokumentumfilmet? Ez a fajta tartalom sokakat vonz, különösen a nőket, és ennek kapcsán könnyen felmerülhet bennünk pár kérdés. Tényleg így kapcsol ki valaki egy hosszú munkanap után? Nem aggasztó ez a jelenség? Valódi emberek életével, zaklatásokkal és gyilkosságokkal szórakoztatjuk magunat?
Az igazságügyi szakértők szerint a true crime a nők számára egyfajta védekezési eszköz is lehet azokkal a bűncselekményekkel szemben, amelyek a közismertté vált esetekben történnek. Sharon Packer pszichiátria- és viselkedéstudományi professzor azzal magyarázza mindezt, hogy a nők így készízik fel magukat a lehetséges és valós élethelyzetekre. Gyakorolják, hogyan hallgassanak az ösztöneikre, megtanulják felismerni a bántalmazás mintázatait és a figyelmeztető jeleket, hogy a való életben megvédhessék magukat a nemi alapú erőszaktól.
Te is túl sok true crime-ot nézel?
Bár a „true crime brain” nem egy klinikai fogalom, a közösségi médiában és a médiában egyre gyakrabban használják. A Redditen például felhasználók riogatják egymást alaptalan városi legendákkal, például az állítólagos „jelölési módszerekkel”, miközben megalapozatlan összeesküvés-elméletekkel borzolják egymás idegeit. De ha valaki folyamatosan a legrosszabb forgatókönyvre van felkészülve, könnyen kialakulhat nála enyhe paranoia.
A true crime-tartalmak közönségének 70–80 százaléka nő. Közkedveltségük egyik oka, hogy sok nő sokkal jobban fél, mint amennyire azt a valóság indokolná. A nők féleleme, hogy bűncselekmény áldozataivá válnak messze meghaladja a valós kockázatot. Bizonyos óvintézkedések természetesen teljesen ésszerűek: ha éjszakára bezárjuk az ajtót az még nem paranoia. Az ismeretlen veszélytől való félelem azonban sokszor erősebb annál, mint amit a statisztikák indokolnak. A nők ellen elkövetett gyilkosságok mindössze körülbelül 10 százalékát követik el idegenek, a legtöbb bűncselekmény elkövetője ismerős, családtag vagy partner.
Ráadásul statisztikailag a férfiak gyakrabban válnak erőszakos bűncselekmény áldozatává, érdekes tény, hogy a nők mégis jobban félnek ettől. A kutatók ezt „a bűnözéstől való félelem nemek közötti paradoxonának” nevezik: a nők több félelmet éreznek, miközben valójában kisebb eséllyel válnak ismeretlen elkövető áldozatává, mint a férfiak. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy a szexuális erőszaktól való félelem alapvetően meghatározza a nők biztonságérzetét.
Ted Bundy a tévé képernyőjén a floridai állami börtönből
Amikor az egész világ veszélyesnek tűnik
A kutatók régóta vizsgálják, hogyan formálják a fogyasztott médiatartalmak a viselkedésünket és a világhoz való viszonyunkat. A „mean world syndrome”, vagyis a „gonosz világ szindróma” krónikus szorongáshoz, bizalmatlansághoz és a személyes kockázat eltúlzott érzékeléséhez vezethet. A lényege, hogy minél több médiatartalmat fogyaszt valaki, annál veszélyesebbnek érzékeli a világot.
A true crime-hoz való viszony ugyanakkor rendkívül személyes, és erősen függ az egyén saját tapasztalataitól. Aki már átélt erőszakos eseményt, sokkal intenzívebben reagálhat egy true crime-sorozatra, mint az, akinek nincs ilyen tapasztalata. A szakértők ezért óva intenek az általánosításoktól: minden kizsákmányoló, szenzációhajhász feldolgozás mellett akad olyan is, amely jóhiszeműen készült, új nyomozási hullámot indított el, vagy akár felmentő ítélethez vezetett.
Mindenből csak mértékkel
Semmi sem fekete-fehér, és ez a true crime-tartalmak fogyasztóira is igaz. Nem árt, ha óvatosak vagyunk, de ha a félelemérzet már az életminőségünkre is hatással van, az problémát jelenthet. Ha például félünk elhagyni a lakásunkat, vagy bemenni egy boltba, ott már gondolnunk kell rá, hogy elértük a határainkat.
De más félelmekkel is szembe kell néznünk. Hogyan segítsünk valakinek, aki bajban van? Nehéz meghúzni a határt az ésszerű óvatosság és a túlzott félelem között. Hasznos tudni, hogyan reagáljunk veszélyes helyzetekben, de közben arra is érdemes figyelnünk, hogyan alakítja a true crime az életünket.
Chivonna Childs pszichológus jól összefoglalja a lényeget: „Az állandó félelemben élés hat az idegrendszerünkre, fenntartva a szorongást és a depressziót. Mindenből megárt a sok; az egyensúly kulcsa a mértékletesség.”
Forrás: Huffpost Fotó: Getty Images Fordította: Barta Hannah gyakornok
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
