- Az imádkozó sáska Magyarországon őshonos, nem invazív fajta.
- Az elmúlt években azonban megjelentek távolabbi rokonai, például az óriás ázsiai sáska is.
- Az imádkozó sáska segíthet nekünk a kártevőkkel, de akár hasznos fajokat is pusztíthat.
Ha kora ősszel olyan zöldes-barnás színű rovarral találkozunk a kertben, amelyik különös, „imádkozó” tartást vesz fel, jó eséllyel ájtatos manóval, más néven imádkozó sáskával van dolgunk.
Könnyen előfordulhat, hogy elsőre megijedünk tőle a szokatlan külseje miatt, – csak úgy, mint mondjuk a skorpióbogártól – pedig nincs okunk félni: a sáska nem veszélyes az emberre, és a kertben általában semmit sem kell tennünk vele. Néhány kivételtől eltekintve.
Hogyan ismerjük fel az imádkozó sáskát?
A hazánkban őshonos és védett imádkozó sáska (Mantis religiosa) könnyen felismerhető. Hosszúkás teste, háromszögletű, mozgatható feje és különleges, előre felhúzott fogólábai miatt aligha téveszthető össze egy közönséges sáskával. A színe változó lehet: zöldes, barnás vagy ezek különböző árnyalata is előfordul. Nem érdemes tehát csak a színe alapján azonosítani.
A legfeltűnőbb tulajdonsága a mellső lába. Ezek a lábak nem ugrásra, hanem vadászatra alakultak át: a sáska villámgyorsan előrelendíti őket, és tüskés belső felületükkel megragadja a zsákmányát.
Az ájtatos manó gyakran hosszú ideig teljesen mozdulatlanul várakozik egy növényen. Innen ered a jellegzetes „imádkozó” testtartása is. A feje ráadásul feltűnően mozgékony, ezért úgy tűnhet, mintha figyelné a körülötte lévő embert. Magyarországon az ájtatos manó országosan elterjedt, és kertekben, parkokban is találkozhatunk vele.
Hasznos vagy káros a kertünben?
A rövid válasz: mindkettő lehet, épp ezért érdemes egy kicsit közelebbről is megvizsgálni a helyzetet.
Az ájtatos manó ragadozó. Mozgó rovarokra vadászik, ezért elfogyaszthat olyan rovarokat is, amelyeket mi kártevőnek tartunk. Ha például egy növényeinken táplálkozó rovart kap el, abból a kert szempontjából lehet némi hasznunk.
A Magyar Rovartani Társaság is megjegyzi, hogy ha az imádkozó sáska a haszonnövényeinket dézsmáló káros rovarokat fogyasztja, ezzel pedig segíthet nekünk a kertben. Ugyanakkor az egyedszáma általában túl kicsi ahhoz, hogy komoly gazdasági vagy növényvédelmi jelentősége legyen.
Az imádkozó sáska nem feltétlenül véd meg a kártevőktől, de üldözni nem érdemes
És itt jön be a dolog másik oldala: a sáska nem válogatja meg a zsákmányát, aszerint hogy kártevőt vagy más hasznos rovarokat fogyaszt. Ami megfelelő méretű, mozog és elérhető számára, azt megpróbálhatja elkapni. Így a kertben élő vagy oda látogató más ragadozókat, legyeket, lepkéket, méheket és egyéb rovarokat is elfogyaszthat.
Ezért nem helyes úgy tekinteni rá, mint egy „biológiai növényvédő szerre”. Egyetlen sáska jelenléte nem fogja megoldani a levéltetvek vagy más kártevők problémáját – viszont a kert természetes táplálékhálózatának része.
Akkor örülhetünk az imádkozó sáskának?
Az imádkozó sáska önmagában is értékes része a hazai élővilágnak. Ráadásul Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke jelenleg 2000 forint. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy ha megjelenik a kertünkben, nincs szükség arra, hogy befogjuk, áthelyezzük vagy elpusztítsuk.
Mit tegyünk, ha találunk egyet?
A legegyszerűbb válasz: semmit.
Ha egy ájtatos manó üldögél a növényen:
- ne permetezzük le csak azért, mert ott van;
- ne fogjuk meg feleslegesen;
- ne vigyük be a lakásba;
- ne próbáljuk „etetni”.
Ha éppen egy növényen várakozik, valószínűleg vadászik. Ha továbbáll, majd keres magának egy másik alkalmas helyet.
Ha ősszel egy különös, habszerű, megkeményedett petetokot találunk egy növény szárán vagy más alkalmas felületen, azt sem szükséges eltávolítani. Ez lehet az ájtatos manó petetokja, amelyből a következő évben kelhetnek ki a fiatal egyedek.
Ne feledjük: a védett faj egyedeinek és szaporodóhelyeinek károsítása sem megengedett.
De most akkor invazív faj vagy sem?
Az interneten gyakran találkozhatunk azzal az állítással, hogy az imádkozó sáskák általában invazív fajok, amelyek veszélyt jelentenek a beporzókra. Ez nem ültethető át automatikusan a magyarországi helyzetre.
Azok az írások, amelyek például az Egyesült Államokban élő kínai vagy európai sáskák problémájáról szólnak, más élővilágra és más fajösszetételre vonatkoznak. Magyarországon az őshonos ájtatos manó (Mantis religiosa) régóta a hazai fauna része és védett faj.
Ugyanakkor Magyarországon is megjelentek újabb, nem őshonos fogólábú fajok, ezért egy szokatlanul nagy vagy különös külsejű példányt nem érdemes pusztán ránézésre azonosítani. Az utóbbi években például az óriás ázsiai imádkozó sáska (Hierodula tenuidentata) és az Ameles spallanzania jelenlétét is dokumentálták.
Az óriás ázsiai imádkozó sáska idegenhonos, nálunk újonnan megtelepedő faj. Az első magyarországi példányt 2019-ben Zákányszék környékén találták, azóta pedig több helyen kialakultak stabil populációi.
A felismerésben néhány jellegzetesség segíthet:
- nagyobb és robusztusabb az őshonos ájtatos manónál;
- a kifejlett példány akár 7–9 cm-es is lehet;
- általában zöld, de barnás/sárgás példányok is előfordulhatnak;
- a szárnyán két feltűnő fehér folt látható – ez az egyik legjobb bélyeg;
- elsősorban fák és cserjék lombkoronájában vadászik, míg az őshonos ájtatos manó inkább a lágyszárú növényzetben, füves területeken fordul elő.
Az óriás ázsiai sáska nagy, ragadozó rovar, tehát természetesen sokféle rovart elfogyaszt. Ez akár közvetlenül hasznos is lehet, például ha invazív poloskákat vagy más növényevő rovarokat kap el.
A probléma az, hogy nem válogat a „jó” és „rossz” rovarok között. Zsákmányul ejthet beporzókat és más, számunkra értékes fajokat is. Ráadásul egy újabb, 2026-ban ismertetett kutatási eredmény már arra utal, hogy az olaszországi populációkban az óriás ázsiai imádkozó sáska méheket és más beporzókat is fogyaszt, vagyis nem lehet egyszerűen hasznos kártevőirtóként kezelni. A magyarországi hosszú távú ökológiai hatása azonban továbbra sem ismert.
Ezzel együtt az óriás ázsiai imádkozó sáskát se próbáljuk meg kiirtani. Egyetlen példány jelenléte önmagában nem jelent olyan problémát, amely miatt be kellene avatkoznunk.
Viszont érdemes lefényképezni és feljegyezni a találkozás helyét, mert az új faj magyarországi terjedésének követésében ezek a megfigyelések értékesek. A kutatók kifejezetten számítanak a közösségi megfigyelésekre.
Forrás: PiedmontMasterGardeners Fotó: Unsplash
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
