A Mommy Blue-ban nagyszerű szerepet kapott. Tekinthetjük ezt jutalomjátéknak?
Minden jó dolgot az életemben jutalomnak tekintek. Távol áll tőlem a mentalitás, hogy ez vagy az jár. Nem jár semmi, pláne a jó dolgok. Ez a film, ez a szerep hatalmas ajándék volt.
A jutalomjáték alatt elsősorban arra gondoltam, hogy végre egy tehetségéhez méltó szerepet kapott a filmvásznon. Jó ideje nem kényeztették el a filmesek.
Erről én is tehetek, mert válogatós vagyok. Sok mindennel megkínáltak, amire nemet mondtam, majd nagyszerű kolleginák eljátszották őket. Én nem akartam mindenáron forgatni. Ha úgy éreztem, valamiben nem lelném örömöm, akkor nem vállaltam el.
A legtöbb kollégája inkább azzal küzd, hogy nehezen mond nemet.
Már a pályám elején találkoztam egy okos emberrel, és ő mondta, hogy egyáltalán ne féljek nemet mondani. Az egyik jó vagy épp rossz tulajdonságom – nézőpont kérdése –, hogy nekem mindenáron semmi nem kell, és ez már főiskolás korom óta így van. Persze kellett egy-két nagy pofára esés, hogy ezt megtanuljam. Valahogy a nagy akarások mindig visszaütöttek az életemben, emiatt könnyebbé vált számomra az elengedés.
Für Anikó
A nagy akarásait nem a szakmának, hanem a magánéletének tartogatja?
Megszerezni nem akarom nagyon a dolgokat, viszont, ha már megvan a munka, akkor nagyon szeretném jól megcsinálni. Akarás nélkül nem megy. Olyan szakma a miénk, hogyha igazán jól akarod csinálni, bizony kicsit beledöglesz. Bizonyára sok ilyen hivatás van még, de arról én nem tudok mesélni, hogy egy orvos hogyan pusztul bele a munkájába. Csak a színészi oldalt ismerem. Ezt kicsit csinálni nem érdemes, nincs értelme, mert akkor nem tudjuk igazán megélni. Kell az igazi megélés ahhoz, hogy értékes dolgok szülessenek.
Rengeteget dolgozik. Idővel azért megtanulta, hogyan tudja ezt maga körül kikapcsolni?
Sokáig azt gondoltam, hogy ahogy öregszem, biztos kevesebb dolgom lesz, de pont az ellenkezője történt. Az utóbbi másfél-két évem egy szakmai ámokfutás volt, a szó jó értelmében. Tejben-vajban fuldokoltam, beleértve ezt a filmet is. Hosszú idő után a mai az első napom, amikor nem dolgozom – ezt az interjút leszámítva. Ez valami leírhatatlan gyönyörűség. Persze, ha túl sokáig lennék tétlen, biztos azon kezdenék nyavalyogni.
Elmaradt a nyári vakáció?
Szeretek utazni, csak nem nyáron. Idegesít ez a nyaralásgörcs. Az egész világ hisztérikusan útra kel, és hatvan fokban tolongunk a hatalmas tömegben a nevezetességek előtt. Rettenetesen megvisel a hőség, így inkább tavasszal és ősszel utazom. Vagyis inkább utaznék, mert olyankor meg színház van.
Visszatérve a beledöglés gondolatához: a Mommy Blue–ba kicsit bele kellett dögleni?
Ó, nem! Tanulságos dolog az életemben, hogy az igazán jól sikerült dolgok olyan könnyen jöttek, olyan evidensek voltak. Végtelenül megszerettem Mayer Bernadette-et (a film rendezője – a szerk.), és adott egy nagyon veretes patinát a munkának, hogy a filmet a saját édesanyja története inspirálta. A férjemnek és nekem van egy csodás barátunk, aki még a látása elvesztése után is egy nagy cég vezetője maradt. Az ő életigenlése és az egész lénye rengeteget jelentett nekem a karakter felépítésében.
Kiemelt fotó: Kino Alfa Fotó: C. Horváth Judit
A teljes interjút elolvashatod a Marie Claire 2026/3-as lapszámában!
Megjelent a friss Marie Claire
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
