Honnan jött az ötlet, hogy Magyarországon elinduljon egy ilyen kezdeményezés?
Halácsy Péter a Prezi társalapítója egy TED-konferencián, San Franciscóban találkozott a világhírű szociálpszichológussal Philip Zimbardóval. Beszélgetésük során kiderült, hogy mostanában sokat foglalkozik Szicíliával, nem csak a származása okán, hanem mert szeretné megváltoztatni az ott élők önző életszemléletét és egymás iránti közönyét. Péter úgy gondolta, hogy ennek a tapasztalatnak hasznát vehetnénk itthon Magyarországon is, így meghívta Zimbardót Budapestre. Engem, mint közösségépítőt is felkért, hogy gondolkodjunk erről tovább közösen, majd tavaly októberben eljött Philip Zimbardo is, akivel egy nagy szalon keretében ötleteket gyűjtöttünk egy új projekthez.
Zimbardo hírhedt stanfordi börtönkísérletei óta tudjuk, hogy látszólag jó emberek hogyan tudnak ördöggé változni. Mi változott azóta?
A hetvenes években, a világ egyik meghatározó szociológiai kísérlete fűződik a nevéhez, melynek során bebizonyította, hogy bizonyos körülmények képesek kihozni a szörnyeteget az emberből. Ez aztán évekig rajta ragadt, így az elmúlt tíz évben inkább azt kutatta, hogyan lehet a jobbat kihozni másokból.
Igaz, hogy mi magyarok nem vagyunk eléggé segítőkészek?
Zimbardo szerint, ebben nincsenek kultúrális különbségek. Itthon Kopp Mária végzett egy közvéleménykutatást arról, hogy ha hirtelen segítségre van szükség, segítenek-e az emberek egymáson. A legutóbbi 2009-es felmérés szerint, százból nyolcvanegy ember válaszolta, hogy neki nem segítene senki. Ez igen meglepő eredmény.
Ez azt jelenti, hogy nem bízunk egymásban?
Nem bízunk, és közönyösek is vagyunk. Ez egy közvéleménykutatás, de igazán pontos adatokat nem találtunk erről. Nem feltétlenül mondjuk azt, amit cselekszünk, de a legrosszabb az, ha semmit nem csinálunk. Észre kell venni a helyzetet, és meg kell tanulnunk kiállnunk másokért és magunkért. És segítséget kérni sem ciki.
Az vagy, amit teszel! Itthon ezzel a találó szlogennel indult el a Hősök Tere névre keresztelt projekt.
Zimbardo tíz éve kutatja a jelenséget, és öt éve kezdte el a modell kidolgozását. Ez lett a Heroic Imagination Project, melyet először Szicíliában, majd Lengyelországban vezettek be. A magyarországi az eddigi legkomplexebb program. Fiatalokat, tanárokat és értelmiségieket is megszólítunk.
Ki számít ma hétköznapi hősnek? A hős szó fogalma lehet, hogy itthon más jelent, mint Amerikában.
Hősök ott vannak, ahol mi vagyunk, ahol te vagy, meg azok, akik tesznek másokért. Hősnek lenni nem nagy dolog, pont elég kicsi dolgokat tenni, de azokat szisztematikusan. Erről tervezünk majd egy előadást, hogy a különböző kultúrák hogyan gondolkodnak a hőseikről, kit gondolnak hősnek.
A weboldalon található kisfilmek láttán felmerül, hogy mit is tennénk hasonló helyzetben. A többség felsegíti az elesett embert, de vannak olyan helyzetek, amikor az előítéleteink és félelmeink lebénítanak.
Zimbardo szerint ez az általános reakció, ugyanazok a sztereotípiák és félelmek mozgatnak bennünket bárhol a világban. Hiszi, hogy ezt felül tudjuk írni magunkban. Félelem esetén, bölcsebb dolog cselekedni, hiszen az oldja feszültséget, már attól jobb érzésünk lesz. Ha szólsz egy másik embernek is, azzal részben a felelősséget is ráteszed, így nem fogod egyedül érezni magad. Ha egy helyzetben megteszed, amit meg tudsz tenni, az már jó. Még akkor is, ha az adott fél nem volt rá készen, hogy elfogadja a segítséged. Lehet, hogy később rájön, hogy segíteni akartál neki.
Kik csatlakoznak hozzátok? Több művész adta a nevét a programhoz.
Sokféle emberrel vagyunk körülvéve, jelenleg százötven önkéntesünk van, mindenki tesz valamit ezért a projektért. Szabó Kimmel Tamás, Harcsa Veronika, Lola vagy Pásztor Anna, mind nagy lelkesedéssel segíti a munkánkat. A legfőbb célunk, hogy elérjünk egy fajta attitűdváltást, akkor is, ha ez most egy sziszifuszi munka. Valahol el kell kezdeni. Kis dolgokból lehet nagyobbat építeni, mi nemcsak hiszünk ebben, hanem tesszük is.
Milyen rendezvények várhatóak a közeljövőben?
Három programot szervezünk jelenleg: június 20-án egy workshopot tanároknak, szülőknek és iskolapszichológusoknak. Lesz egy nemzetközi konferenciánk június 19-én az Uránia filmszínházban, szakembereknek, vállalatvezetőknek és bárkinek aki inspirálódni szeretne. A június 15-ei Helló Hősök Fesztivállal pedig a fiatalokat célozzuk meg. Tizenötezer embert várunk a Budapest Parkba, koncertekkel, utcai provokációval és közösség építéssel. Alapvetően a fiatalokban fogunk tudni elérni változást, ők az elsődleges célcsoportunk. Remélhetőleg, ők majd tudnak hatni a szüleikre.
Neked személyesen mit jelent ez a feladat?
Én vagyok az összefogója ennek a projektnek. Az újságírói pályámat is feladtam, mert olyan mély bennem az emberek összehozása iránti késztetés, hogy a kisközösség építés felé fordultam, immáron nyolc éve. Állandóan feszegetem a komfortzónám határait. Ezzel a kezdeményezéssel is személyesen van dolgom. Nem arról szól, hogy mindenkit szeress, hanem hogy tegyél a másikért és értsd meg őt.
