Van még olyan oldalad, amiről nem tudunk?
Reklámfilmekben szoktam stylist asszisztensként dolgozni. Az érdeklődési köröm miatt sok olyan embert megismertem, akik divattervezők, textilkészítők vagy stylistok, így szívesen segítek nekik, ha hívnak. Ez kicsit más aspektus, én pedig szeretek többféle dolgot csinálni.
Hogyan találtatok egymásra Violával?
Régi cimborák vagyunk, ő a MOME-ra járt mintatervező szakra, én pedig általa szerettem meg ezt az iparágat. Ő vezetett rá, hogy ez passzol hozzám, mivel mindig is jobban szerettem tervezni, mint kivitelezni. A férfiszabászaton kívül ez érdekelt leginkább, de az sokkal kötöttebb és melósabb, így jött szóba a mintatervezés. Amikor megjelent a Gombold újra! kiírása, mi már ötleteltünk egy közös sálkollekción, így adott volt, hogy az ötletet átvigyük megvalósításba. A ruhakollekció tervezéséhez nem volt elég tőkénk, viszont valami színes és hordható öltözéket akartunk létrehozni, így jött a sál.
Hogyan osztod be a napod ennyi teendő mellett?
Hál’ Istennek rugalmas a munkaidőm. Mindig van annyi munka, hogy tele van a naptáram, de mindennap próbálok legalább 3-4 órát foglalkozni a VYF-fel. Addig, amíg valakit nem tudunk normálisan megfizetni, nem foglalkoztatunk gyakornokot, egyrészt az ingyen munkát nem tartjuk etikusnak, másrészt azt én munkám 80%-a egyébként sem túl kreatív.
Hogyan történik a munkamegosztás közetek?
Violának nagyobb tapasztalata van a tervezésben, én az irányokat és a témát jelölöm ki. Általában főzök egy vacsorát, átjön hozzám, felosztjuk, ki mit csináljon és egy üveg bor mellett elkezdjük a munkát.
Ruant Budapesten ismertem meg, ő stylist volt Johannesburgban. Annyira a sajátjának érezte, amit csinálunk és olyan jó ötletei voltak, hogy bevettem a csapatba. Mostmár ő a concept artistunk, ami azt jelenti, hogy ő találja ki a koncepciót a fotózásokra és ő kezeli a social media platformokat is. A meglátásai nagyon jók, amellett, hogy közeli barátunk, így mindent rá merünk bízni, ez pedig ugyancsak nagy segítség.
Mi az, amit a legjobban szeretsz az egész folyamatban?
Bármennyire is azt hittem, hogy nem fogom szeretni a gazdasági részét, egészen megszerettem. Az apukám gazdasági szakember, ő készített fel, mint tanácsadó. Szerencsére mindig számíthatok rá, ha kérdésem van, mert a vállalkozói környezet azért elég bonyolult Magyarországon. Elég ha arra gondolunk, hova vigyük a gyártást vagy hogyan tudjuk a színvonalat tartani költséghatékonyan. Persze vannak olyan akadályok is, amelyben ő sem tud segíteni, ilyenkor együtt tanulunk.
Legújabb kampányfotózásotokon a Skool csapatának egyik alapítója, Koleszár Szilvi volt a modell. Hogyan esett rá a választásotok?
Szilvi nagyon jó barátom, amellett, hogy figyelemre méltó, amit csinál. Nagyon tiszteljük azokat a nőket, akik sikereket érnek el a karrierjükben, és ezt nemes cél érdekében használják fel. Megpróbálják felszámolni a digitális analfabetizmust az országban, egy olyan hiányszakmában – az IT szektorban -, amely egyből fel tudna szívni 80-100 ezer embert. Ehhez pedig kifejezetten a lányokat és a nőket próbálják közelebb vinni. Tanítanak programozást és kódolást 6 és 18 éves kor között, és ezt próbálják olyan térségekbe elvinni, ahol a gyerekek még soha nem láttak számítógépet. Amiről azt gondolom, hogy az állam feladata lenne, azt ők pótolják. Nagyon szimpatikus volt ez a kezdeményezés, Szilvi pedig ideális „VYF” karakter, így tudtam, hogy őt szeretném modellnek a fotókon. Sokáig győzködtem, hogy vállalja el, végül szerencsére sikerült rávenni.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Az elkövetkezendő időszakban indul a még félig-meddig titkos projektünk, amelyben különböző művészekkel kollaborálunk majd egy-egy sorozathoz. Az első például egy svájci tetoválóművészekből álló csapattal lesz. Ők terveznek majd nekünk, mi pedig egy olyan anyagra fogjuk helyezni a mintát, amelyet eddig nem használtunk. A téma már megvan, de arról egyelőre nem beszélek.
Melyek azok a mérföldkövek, amiket szeretnél elérni rövid és hosszútávon a márkával?
Rövidtávon mindenképpen a hazai jelenlét erősítését emelném ki, illetve nagyon szeretném, ha a csapat bővülne. Ennél hosszabb távokban gondolkodva szeretnénk a nemzetközi piacot „kipróbálni”, például Csehországban két üzletben kaphatóak a termékeink és eddig pozitívak a visszajelzések. Persze nemcsak a Közép-Kelet Európai régióban vagyunk érdekeltek, több belga üzlettel is folyamatosan tárgyalunk, de keresett meg minket concept store Johannesburgból, vagy pop-up store Barcelonából. Jövőhéten pont Luxembourgba utazom szintén a márkaépítés miatt. Márciusban pedig egy japán showroomban is elérhetőek lesznek a sálak egy hónapon keresztül.
A VYF egy szerelemgyerek, aki remélem soha nem nő fel annyira, hogy végleg el kelljen engedni a kezét.
Akadnak nehézségek a munkád során?
Mivel önerőből csináljuk a márkát, mindenki teljes állásban vállal valamilyen más munkát, így végesek az erőforrások. Nem titkolt szándékunk azonban találni egy befektetőt, aki segít megugrani a „kezdetinek” mondható akadályokat. Az akadályok alatt például egy nagyobb raktárkészlet fenntartását értem, profi munkaerő kölcsönzését vagy szakmai vásárokon való részvételt…stb. Persze minden nehézség ellenére bizakodó vagyok és nem csinálnám, ha nem imádnám csinálni.
Gondoltad volna, hogy 26 évesen ilyen sikeres vállalkozásokhoz köthető majd a neved?
Kicsit meglepetés volt nekem is, de arra biztatnék mindenkit, hogy merjen belefogni abba, amiről elképzelése van és merjen vállalkozni! Én nagyon szeretem csinálni, annak ellenére, hogy sok nehézséggel jár. Annak például nagyon örülök, hogy három kollekciót is ki tudtunk hozni eddig. Szeretnék egy üzletet nyitni, illetve az álmom, hogy a VYF-ből felépítsem a nagybetűs magyar sálmárkát.
