Feltörekvők: Puskás Barnabás, a magyar modell világhírre tör

2018. január 02. |

Puskás Barnabás 195 cm-es magasságával, hullámos barna hajával, karakteres arcával és égkék szemeivel már most sikert sikerre halmoz. Nem lepődnék meg, ha Mihalik Enikő után néhány év múlva a fiúk között is lenne világhírű békéscsabai modellünk.

Barna széles mosollyal és Verne Kétévi vakáció című könyvével érkezik a találkozónkra. Később kiderül, hogy Freud Bevezetés a pszichoanalízisbe című írása sem maradt otthon. Ő így indul el minden nap otthonról, hátha esetleg majd valahol várnia kell. Barna az egyetem mellett kezdett el modellkedni, ami a zsebpénz-kiegészítésből hamar igazi hivatássá vált számára.

Melyik iskolába jársz?

ELTE Társadalomtudományi Kar nemzetközi kapcsolatok szakra járok. Előtte a Rendőrtiszti Főiskolára jártam egy évet, de nem tetszett. Szakaszparancsnokként kellett irányítanom a 15 fős szakaszomat, de alig vártam, hogy leteljen az év, és átmehessek az ELTÉ-re. Igazából diplomata szeretnék lenni, ez a legnagyobb álmom. Nagyon szeretnék külföldön dolgozni pár évet. Ebben a modellkedés is segít, hogy egy kicsit világot láthassak az iskola közben. Angolul, németül felsőfokon beszélek, de szeretném bővíteni legalább még egy nyelvvel. Most a francián gondolkodom, mert azt szuperül össze tudnám hozni a modellkedéssel, és tetszik is.

Hogyan kezdted a modellszakmát?

Még a Rendőrtisztire jártam, 19 éves koromban. Havi 40 ezer forint diákhitelből kellett (volna) megélnem… A suliban reggel 8 órakor sorakozó volt mindennap, és du 5-6 óráig bent voltunk,  kiképzési időben pedig általában este 9-ig. Plusz a vizsgaidőszak is nagyon szigorú volt, így nem volt időm „rendes” munkát vállalni az iskola mellett. Gondoltam egyet és egyik nap, úgy, ahogy voltam otthon, póló-farmerban csináltam egy szelfit. A telefont beállítottam a sarokba, hogy egész alakos legyen, időzítővel, pózoltam kettőt és elküldtem az Art Modelsnek.  Írtam nekik egy bemutatkozót, ők látták, hogy fotogén vagyok, jók a testarányaim, behívtak és elkezdtem a castingokra járni. Hamar kiválasztottak a Hugo Boss Green kollekciójához, amit egy szuper, másfél éves együttműködés követett.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

Egyértelműen a Hugo Boss volt a legjobb. A legviccesebb fotózás pedig a Haglöfs (síruha-márka) projektje volt. Nyár közepén egy stúdióban, vastag sízokniban, síbakancsban, télikabátban, overállban fotóztak. Egyébként az ilyen vicces dolgokat kifejezetten szeretem. Imádom a kihívásokat! Magamnak is bizonyítom, hogy meg tudom csinálni azt a munkát. A castingok közben is mindig jól érzem magam. Várom, hogy mi lesz a feladat, mit kell kitalálni, ez mindig felpörget. Az első kifutós munkám tavaly ősszel a Mercedes Benz Fashion Weeken volt. Nagyon jól éreztem magam. Annyira jó volt, hogy ha vége lesz a téli vizsgaidőszaknak, több kifutós munkát szeretnék vállalni. Idén ősszel például a Marie Claire Fashion Daysen is nagyon szívesen dolgoznék. (nevet)

Előfordul, hogy arra kérnek, hogy növeszd meg a hajad, vagy vágasd le, esetleg fesd be?

Elég sokszor kérik, főleg a külföldi megrendelők, hogy például a hajamat vágjam le, borotválkozzak, vagy éppen növesszem meg a borostám. Kicsi rövid haj, vagy éppen sokkal hosszabb haj kell… Egyszer két hónapig növesztettem a hajam egy munka miatt, amelyet végül nem is kaptam meg. Ebben a szakmában tényleg csak az a biztos, ami már megtörtént. Körülbelül évente változik az is, hogy milyen karaktereket keresnek. Most például még mindig mindenhova szakállasok kellenek. Egyébként is nagyon a különlegességekre mennek rá. Albínó, kékszemű kínai, vörös haj… A szeplő pedig a legnagyobb plusz, amit egy fiú adhat a modellszakmának! Nálam ez csak nyáron játszik, ezért olyankor több munkám is van.

Tudatosan élsz? Azt eszed, úgy sportolsz, ahogy az a legjobb a modellkedés szempontjából?

Nem igazán… Szerintem ez összeférhetetlen lenne az egyetemista élettel. Amíg az ember fiatal, addig muszáj bulizni! Amikor (néha) fotózás előtti napon is bulizunk, akkor a kávé, energiaital segít. A sminkes ilyenkor csak viccesen megkérdezi, hogy na, hosszú volt az este? De nem volt még ebből gondom, ilyenkor is pontos vagyok és maximálisan tudok a munkára koncentrálni. A táplálkozás terén próbálok sok-sok csirkét enni, szinte csak azt fogyasztok. Azért nálam nincs pizza, chips és effélék. Persze sportolok is, futni szeretek nagyon. Van kondibérletem is, januártól pedig kickboxolni fogok. Szerencsére jó az alkatom, nem kell nagyon tudatosan ezzel foglalkoznom. Egyáltalán nem vagyok hízékony, sőt ha stresszelek, akkor szinte „elfogyok”. Egyszer mondták is az ügynökségen, amikor vizsgaidőszak után voltam fotózni, hogy most már ne tovább. Szó szerint azt mondták, hogy elfogyok.

Általában hány castingra szoktál járni?

Körülbelül kéthetente van egy-egy casting. Sam, a nemzetközi ügynököm sok fotómat és videómat küldi külföldre, az Art Modelshez pedig, akikkel még mindig tart az együttműködésünk személyesen bejárok.

Szerinted melyik országokban lehetnél sikeres?

Sok fővárosban vagyok regisztrálva ügynökségeken. Sam, az ügynököm közvetít az egyes ügynökségekhez. New York és London, Milánó, Hollandia, Párizs, Hamburg, München, Bécs. Fent vannak a fotóim, videóim az ügynökségek oldalán, ki lehet választani. De persze nem mennék végleg külföldre dolgozni, nem szeretnék szakítani Magyarországgal. Békéscsabát, ahol születtem és Budapestet is imádom. Ez az otthonom, nem szeretném itt hagyni, csak egy kicsit világot látni. A modellkedés pont ehhez segít hozzá.

Kína, Japán nem vonz?

Nem igazán. A modellismerőseim meséltek az ottani tapasztalatokról, és annyira nem fogott meg.  Naponta tíz casting, az ottani szupergyors életvitel miatt, és a fotók is inkább „sorozatgyártás” jelleggel készülnek. De mindenhova máshova szívesen mennék dolgozni. A suliból még másfél évem van hátra, utána folytatnám mester szakon, és doktorit is szeretnék majd. Ha jobban bejön a modellkedés, akkor lehet, hogy halasztok, de utána folytatom. Ha mondjuk, Bécsben kapnék egy jó modellmunkát, akkor beiratkoznék egy ottani egyetemre is, nagyon dicsérik az ottani oktatást.

Ha bárhol dolgozhatnál most, hová mennél legszívesebben?

Nagyon tetszene New York vagy London. De a szívem csücske Milánó, egyértelműen azt szeretném a legjobban. Most pont lett volna ott egy munkám, de január elején 1 hétre kellett volna mennem, a vizsgaidőszak közepén. Sajnos nem tudtam elvállalni, nagyon sajnáltam. Az az egy hét kizárólag kifutózás lett volna. Egyébként szerintem meg is tanulnék olaszul munka közben, a franciát pedig (mivel az jobban tetszik) a suliban.

Ezek szerint az iskola van az első helyen?

Persze, mindenképp.

Amikor elmész egy-egy modellmunkára, akkor is viszed a könyveidet és tanulsz?

Igen, mindent jó előre megtervezek. Már szorgalmi időszakban készülök arra, hogy vizsgaidőszakra is mindent időben meg tudjak tanulni. Muszáj. Máshogy nem tudnám megcsinálni.

Mindenben ilyen tudatos vagy?

Nagyon pedáns vagyok. Kérdezzétek meg a lakótársamat. Pedig kutyánk is van. Hárman lakunk fiúk, felváltva takarítunk, de igazából én szoktam rendet tartani. Rendmániás vagyok, a többiek pedig tekintettel vannak rám. Főzni is szoktam, szinte minden nap!  A lakótársammal ketten (aki a legjobb barátom) együtt szoktunk főzőcskézni.

Nincs is konfliktus köztetek?

Nincs, élvezik a rendet és a tisztaságot. Egy-egy durva buli után én már aznap éjszaka rendet rakok.

Szerinted mi fontos a sikerhez?

Pontosság, kitartás, kreativitás. A modellkedés egyébként fizikailag elég nehéz munka. Könnyűnek tűnik, de valójában nem az!  Például két órán keresztül azt a pillanatot imitálni, hogy lépek, hegyet mászok, fúj a szél…  Sokszor 45 percig csak a fényeket próbálják rajtam. Folyamatosan állok 2-3 órát. Tulajdonképpen mozdulatlanul állni a legnehezebb ebben a munkában, mivel már egy kéztartás változtatása is fontos. Főleg a webshootingoknál a stylistok és a fotósok önhibájukon kívül néha megfeledkeznek arról, hogy egy igazi ember áll előttük, néha próbababának néznek. Mindeközben kreatívnak kell lenni. Nehéz szakma, monoton, kitartást igénylő, miközben helyt kell állnod versenyhelyzetben is. A kitartásomat a családomnak köszönhetem.

 

A többi modell is ilyen céltudatos?

Igen, szinte mindenki. A legtöbben komolyan veszik azt, hogy ez egy munka. Aki felkel reggel, hogy castingra menjen, és kivárja azt az 5-6 órát, ameddig sokszor egy casting tart, az ilyen. Mindenki kitartó és mindenkinek fontos az adott szó. Eszünkbe sem jut, hogy például késsünk, vagy ne jelenjünk meg egy munkán.

Ha például egy sorozatszereppel megkeresnének, elvállalnád?

Mindenképpen! Szerintem jól is csinálnám. Érdekelne a színészkedés ebben a formában. Ha hosszabb távú szerződést kapnék, mondjuk fél évre, akkor az egyetemen halaszthatnék.

Tervben is van nálad, hogy a filmezéssel foglalkozz?

Abszolút. Jól fizet, és jól is érezném magam benne. A casting videók előtt sem szoktam izgulni, kifejezetten élvezem. Egyébként bemutatón is, ami a backstage-ben történik, az engem mind érdekel, imádom az egész hangulatot. Mindenki összevissza rohangál, közben interjúk, átöltözés, stressz, együtt pizzázol a leghíresebb tervezőkkel. Amikor pedig kilépsz a kifutóra és mindenki téged néz, az fantasztikus érzés! Persze tudom, hogy nem engem néznek, hanem a ruhát, de akkor is!

Civilben odafigyelsz rá, hogy mit veszel fel?

Persze, nagyon is! Ez főleg a nővérem, Martina miatt van így, ő gyerekkorunkban is minden nap válogatta, hogy mit vegyen fel. Szerintem a jólöltözöttség alap! Ha elmegyek egy randira, akkor ott is fontos, hogy jól legyek felöltözve.

A közösségi média mennyire fontos a munkádban?

Nagyon. Az Instagramon modellfotókat találni rólam, „civil” képeket nem nagyon. Ha a személyes brandemet akarom építeni, tudatosan kell használni a közösségi médiát. Nagyon sokan nézik és a megrendelők sokszor kérik is, hogy milyen hashtageket használjak, ki legyen betaggelve. Az alap, hogy a képen megjelölöm a fotóst, az ügynökséget, és a nemzetközi ügynökömet, Samet. Egyébként, amikor elkészülök egy-egy munkával, akkor mindig utánanézek, hogy hol jelennek meg a fotóim. Még azt is megnézem, hogy ki osztotta meg! Kíváncsi vagyok.

Szeretnéd, ha nemcsak az arcodat, a nevedet is ismernék?

Hát remélem elolvassák…

Szerző: Somorjai-Gáti Eszter, a Mom Loves Diamonds bloggere

Szólj hozzá te is!

Még több Divat