Fotó: Kósa Péter
Mikor kezdett el érdekelni a tervezés?
Tudat alatt ez már viszonylag korán körvonalazódott bennem, ugyanis nagymamám varrónőként dolgozott és sokszor előfordult, hogy nyaranta nála töltöttük a szünidő egy részét. Így aztán ez azzal is együtt járt, hogy újra és újra átnézegettem a hatalmas Burda magazin gyűjteményét és mindig újabb és újabb dolgokat találtam ki, hogy mit és hogyan varrjunk. Ez a mai napig nem változott semmit, akárhányszor nála járok az az első, hogy átlapozzuk a legújabb lapszámot és kielemezzük a fazonokat.
Gimnázium alatt aztán már sokkal tudatosabban foglalkoztam a rajzolással és a pályaválasztáshoz közeledve egyre határozottabban haladtam afelé, hogy majd tervezőnek tanulhassak tovább. Ez pedig leginkább annak volt köszönhető, hogy anyukám valamilyen úton-módon elintézett egy találkozót Mojzes Dóri anyukájával, aki úgy tudom, korábban az Iparművészeti Egyetemen tanított. Dóri ekkor készítette épp a diplomamunkáját a MOME divat- és textiltervezés szakán, ami elég nagy hatással volt rám. Ezt a találkozót máig egyfajta fordulópontnak tekintem az életemben, mert akkor és ott tudatosult bennem, hogy igen, én is ezzel szeretnék foglalkozni.
A nagymamáddal a mai napig együtt dolgoztok. Hogyan alakul a munkamegosztás?
Általában csak az utolsó fázisban megyek ki hozzá, amikor már megvannak a konkrét terveim és makett szinten a végső darabok is. A szabásmintákat is én készítem és az utóbbi időben már a mintadarabok varrásának nagyrészét is kiveszem a kezei közül. Pár éve ez még nem így volt, akkor többnyire ő varrta az általam megtervezett darabokat, mára viszont a saját kezemben is érzek akkora biztonságot, hogy a varrás részét is szívesen vállalom a munkának. Részvarrásokat viszont még most is kiadok neki, illetve sokszor egymás mellett dolgozunk akár több ruhadarabon egyszerre: ő fércel, én varrok, vasalok. Valahogy így kell ezt elképzelni. De ha megvan már egy szabásminta, készült mintadarab és esetleg utángyártásra kerül a sor, azt ott szoktam hagyni neki, ami az egyik legnagyobb segítség számomra.
Mennyire kritikus, amikor egy új kollekciót készítesz? Tervezés közben ki szoktad kérni a véleményét, vagy csak a végeredményt mutatod meg neki?
Persze, mindig kikérem a véleményét, bár inkább technikai kérdésekben. De azt gondolom, elég friss és nyitott gondolkodású, úgyhogy ha úgy adódik, tervezés közben is megmutatom neki, hol tartok. Hozzátartozik a teljes történethez, hogy nagymamám több KREA-s és MOME-s volt osztálytársam vizsgamunkájánál is segédkezett, valamint évekig meghívott tag volt az egyik könnyűipari szakiskola elnökségében, így folyamatosan izgalmasabbnál izgalmasabb feladatokkal és munkákkal találkozott. Vannak természetesen olyan helyzetek is, amikor kisebb fejtörést okozok neki, amikor kivitelezési szempontból bonyolultabb dolgot kell megoldani, de mára ezekben a kérdésekben is egy rugóra jár az agyunk, úgyhogy ezeket a helyzeteket is sikeresen abszolváljuk.
Legutóbbi kollekciódat a futurista látásmód és a funcionalizmus jellemzi. Miért éppen ez a vonal vonzott?
Gyerekkorom óta nagyon szeretem a sci-fik világát. Öcsémmel körülbelül ezerszer megnéztük a Star Wars első három részét, és ezek az élmények a mai napig nagy hatással vannak rám. Eredetileg nem volt tervben, hogy ennyire futurisztikus darabok készüljenek, de a tervezés és modellezés során egyre erősebbé vált ez a koncepció. De az alapfelvetés, hogy a ruha, mint védelmi réteg jelenik meg visszatérő motívum a tervezéseim során. Szeretek olyan öltözeteket alkotni, melyek a testnek minél nagyobb felületét takarják, valószínűleg ide vezethető vissza az is, hogy első sorban férfi ruhákkal foglalkozom, ahol nagyobb volumenekben gondolkodhatok.
Korábban dolgoztál a divatszakmában gyakornokként vagy a MOMÉ-s évek határozták meg az márkaalapítást?
Gyakornokként körülbelül egy évet dolgoztam a Je Suis Belle-nél még a KREA-s és MOME-s tanulmányaim előtt, a gimnázium után, úgyhogy az ott megszerzett tapasztalatokra is tudok most építeni. Viszont immár harmadik éve dolgozom a BP Shop-nál gyártásvezetőként, ahol egy magyar márka működésébe is napi szinten láthatok bele. Itt én felelek a gyártókkal való kapcsolattartásért, technológiai rajzok ellenőrzéséért, néha fotózásokon is segédkezem, illetve logisztikai területen is vannak feladataim. Az itt szerzett tapasztalatok segítenek a saját márkámmal kapcsolatban is, és emiatt sokkal analitikusabban tudok hozzáállni a felmerülő problémákhoz.
A márkaalapítás gondolata pedig már jó ideje foglalkoztat és szerencsére körülbelül 1,5 éve egy MOME-s designmenedzser hallgató, Költő Nóri segít nekem abban, hogy előrébb juthassak ezzel kapcsolatban. Most együtt dolgozzuk ki a márka jövendőbeli stratégiáját, és terveink szerint a diploma után már tudunk teljes gőzzel a megvalósítására fókuszálni.
Kit tekintesz a legnagyobb mentorodnak?
Elég autonóm embernek tartom magam és az utóbbi években sokkal magabiztosabban és önállóban döntök tervezési kérdésekben. De persze vannak olyan tanárok, akiknek bizonyos tanácsai vagy szemléletük a mai napig nagy hatással vannak a munkáimra. Tóth Móni és Godena-Juhász Attila még a MOME előtt tudtak olyan alapokat adni, amikre a mai napig építhetek. Természetesen az egyetemi évek alatt is bőven kaptam szakmai segítséget, mind a műhelyvezető tanáraimtól, többek közt Bárdos Katitól, aki annak idején nagymamám kolléganője volt, és emiatt a „pót-nagymamát” is jelentette számomra az egyetemen. Illetve Szűcs Edit és Remete Kriszta jelmeztervezőknek köszönhetem, hogy a színházi és a filmes jelmezek tervezése felé is nyithattam már az egyetem alatt.
Van olyan híresség, akinek szívesen terveznél?
Ez a kérdés most nagyon is aktuális a fesztiválszezon közeledtével! Remélhetőleg nyáron be is tudok majd számolni arról, hogy ki, miért és hogyan viseli a ruháimat, mert úgy fest, egy nagyon régi vágyam válhat valóra ezzel kapcsolatban. Addig viszont maradjon ez titok…
Divatanyagok fotózásakor milyen szempontokat veszel figyelembe a csapattagok kiválasztásánál?
Borzasztó szerencsés embernek mondhatom magam, mert két nagyon közeli és ráadásul tehetséges fotós barátnőm is van, akikre bármikor számíthatok. Donka Panna és Martin Wanda is a MOME-n végeztek, most viszont mindketten Londonban építik a karrierjüket. Úgyhogy amikor csak tehetem, velük dolgozom, a diplomamunkám fotózását is Wandával tervezem.
A stáb többi tagját is szeretem úgy megválogatni, hogy lehetőleg olyan emberekből álljon össze, akikkel már dolgoztam korábban és tudom, hogy minőségi, szép munkát végeznek. Természetesen fontos, hogy az választott sminkes, fodrász vagy modell stílusa közel álljon ahhoz a világhoz, amit elképzelek az adott anyag megtervezésekor, de sokszor fontosabb nekem az, hogy olyan légkör alakuljon ki, amiben mindenki szívesen és önfeledten tud dolgozni.
Mit gondolsz a hazai divattervezők lehetőségeiről?
Nem mondom, hogy könnyű a helyzet, de én nagyon hiszek abban, hogy aki kellően talpraesett, tehetséges és kitartó, az megtalálja a megfelelő kapukat az érvényesüléshez. Viszont tény és való, hogy kicsi a hazai felvásárló piac ahhoz, hogy ennyi divattervező megélhessen belőle, amennyien jelenleg vagyunk és még leszünk is. Emiatt én is szeretek több lábon állni és nem elsődleges megélhetési forrásként tekinteni a tervezői munkára. Mindettől függetlenül azt gondolom, itthon is egyre többen nyitnak a designer darabok felé, ami nekünk kifejezetten jó hír. Viszont az elindulást és az alaptőke megszerzését ennél egy jóval kardinálisabb problémának látom. Nagyon kevés olyan ösztöndíj vagy pályázati lehetőség van itthon, ami kifejezetten a divatszférában dolgozókat segítené. De most mi is azon vagyunk, hogy feltérképezzük, hogyan és miből tudjuk egy hosszú távon sikeres márka alapjait megteremteni.
Mit tanácsolnál egy gimnazistának, aki rendíthetetlenül divattervezéssel akar foglalkozni?
Legyen nagyon kitartó és céltudatos, mert nem lesz könnyű út. Érdemes tájékozódni már végzett vagy jelenleg MOME-s, KREA-s, ModArt-os hallgatóktól, hogy mi annak a menete, hogy az ember bekerüljön, érdemes-e előtte felvételi előkészítőket látogatni, és ha igen kinek mi vált be. De azt gondolom, ez egy meglehetősen egyéni dolog, mindenkinek más működik, máshonnan jön és más is lesz az út, ahogy érvényesülni tud. Ha valaki tudja, hogy pontosan mit szeretne elérni, és választ tud adni magának arra a teljesen triviális kérdésre, hogy „hogyan képzeled el magad 5-10 év múlva?”, akkor sokkal könnyebben meg fogja találni az útját, és azt, hogyan érje el céljait.
Melyik főváros divathetén tudnád elképzelni a ruháidat a kifutón?
Aki kicsit is ismer, tudja hogy évek óta szerelmes vagyok a skandináv országok atmoszférájába, úgyhogy például Koppenhágában vagy Stockholmban nagyon szívesen bemutatnám a kollekcióimat, és azt gondolom, a gondolkodásom is közel áll a skandináv világhoz. Viszont London is egy vissza-visszatérő elem az életemben, én is tanultam kint egy ideig, úgyhogy ott is abszolút el tudnám képzelni magam.
Melyik showroomban/üzletben lehet megvásárolni a kreációidat?
“So you want to be a Rock’n’Roll Star” névre keresztelt kollekcióm bizonyos darabjai áprilistól a Hababa Designer Store–ban lesznek elérhetőek, Erdei Andrissal (Lanky Studio) kollaborációban készült felvarróinkat pedig a The Garden Studioban és az Antifactory Vintage Shopban lehet megtalálni.
Kövesd Dóri kollekcióit az Instagramon és Facebookon is!
Fotók: Donka Panna
