Nagyon izgalmasnak tűnt megnézni, hogy egy ilyen kicsi országban, milyen is egy Fashion Week, illetve azért is érdekelt az ország, mert nagyon sok olyan véleményt hallottam az itthoni ismerőseimtől Málta kapcsán, amitől kicsit meg is ijedtem. Azt mesélték, hogy unalmas desztináció, nem nagyon lehet semmit csinálni, pedig engem mindig is érdekelt a hely!
Először is a templomos lovagok története miatt, másrészt pedig Caravaggio miatt, akinek az életútját nagyon jól ismerem és az egyik kedvenc barokk festőm és a festészet történetének az egyik legizgalmasabb alakja, aki több száz évvel megelőzte a korát. És mivel a botrányos és kalandokban gazdag élete során egy ideig Máltán lakott, és tudtam, hogy van néhány nagyon szép és híres festménye, amelyet itt őriznek, Vallettában, ezért én azt gondoltam, hogy ide mindenképpen el kell, hogy jussak.
Ezen kívül kiderült, hogy nagyon sok magyar él Máltán, akik közül kettő kedves ismerősöm. Az egyikük Magyarország egyik leghíresebb bartendere, Felhősi Attila, akit még itthon ismertem meg és lenyűgözött elképesztő kreativitásával, és aki egy nagyon izgalmas projekt kapcsán került Málta fővárosába, Vallettába. Itt nyitott egy Alchemy nevű kis bárt, amelyben Bonta Gáspár és Kiss Miklós barátaim is segítségére voltak az arculat tervezésében és a hely kialakításában. Alkímia az egyik legmisztikusabb dolog, ami engem is nagyon érdekel, mindenképp meg akartam látogatni, hogy megnézzem, mit alkottak.
A másik máltai kapcsolódási pont egy nagyon kedves barátom, aki Málta egy szigetén, Gozón lett a helyi Kempinski hotel igazgatója – ami azért is említésre méltó, mert ennek a hotelnek van a legnagyobb kertje Máltán, egy hatalmas, saját fűszernövény és zöldséges kerttel, amelyből az éttermük főz, illetve itt található a legnagyobb ayurvéda központ, igazi, Keralából érkezett orvosokkal és terapeutákkal.
Ilyen programokkal a láthatáron, az a félelmem, hogy mit fogunk egy hétig csinálni, kezdett elillanni. Aztán a máltai reptéren jöttem rá, hogy tényleg alaptalan volt az aggódás, és az egyik legjobb helyre csöppentem – minden házban, épületben és kőben történelem rejlik, és a máltai templomos lovagok, a Johanniták szellemét éreztem mindenfelé, amerre jártunk. Ez persze nem a Ghost filmre hasonlított, csak azt éreztem, hogy mindent a kultúra, a történelem, a harcok, a festészet és a szépség hat át ezen a helyen.
Még inkább erősödött ez bennem, amikor megérkeztünk a szállásunkra, a Zoe Palazzóba, amely a XVII. században egy templomos lovag, Zoe rezidenciája volt. Valletta egyébként egy erődváros – erre még vissza is térünk később -, amelyet Szent János templomos nagymesterről, azaz Jean Parisot de la Valette-ről neveztek el, aki visszafoglalta a törököktől. Elképesztő, de ezt a hatalmas bástyákkal, erődökkel és egy gyönyörű katedrálissal tűzdelt városkát 1566-ban kezdték el építeni, és mindössze 15 év alatt húzták fel, ami nagyon nagy szó!
Az én kis Zoe Palazzóm pontosan ennek a barokk városkának a csücskében helyezkedett el, amit most újítottak fel – kis apartmanokkal a belsejében, a tetején pedig egy 360 fokos panorámával rendelkező triplex apartmannal, ahonnan lenyűgöző kilátás tárult elénk a kikötőre, az öbölre, a középkori erődítményekre, amelyeket ma is használnak forgatás céljára – láthattátok például a Gladiátorban és a Trójában is részleteit, hogy csak két híres filmet említsek. Ahogy kiálltam a tetőre úgy éreztem, itt valami happeninget kell csinálni, amiről rögtön a főzés jutott eszembe, és ebbe persze szerettem volna Attilát is bevonni.
A szomszédok rögtön barátságosan, angol nyelven üdvözöltek bennünket, hiszen Máltán mindenki beszél angolul, és suttogva kérdezték tőlünk, hogy tudjuk-e milyen házban lakunk? Mire mondtuk, hogy nem, közölték, hogy egy lovag, maga Zoe szelleme kószál a kastélyban. Itt vált világossá számomra, hogy tényleg egy ősi kulturális hatásoktól átitatott helyen vagyunk, ahol minden lépésünket kísértetek kísérik. De ettől csak még izgalmasabbá vált az ott tartózkodás!
Kiderült, hogy a szállásunk pontosan 2 percnyi távolságra van attól a frissen felújított Fort Saint Elmotol, amelyben a Hadtörténeti Múzeum kapott helyet és ahol a 20. máltai Fashion Weeket rendezték meg, szabadtéri kifutóval a gyönyörű erőd belsejében. Olyan fantasztikus helyen voltak a bemutatók, hogy már ez megérte, hogy minden este szépen kiöltözzünk.
Idén egyébként Valletta lett Európa Kulturális Fővárosa, amit több mint 400 programmal színesítettek – többek között ezzel a divathéttel is – ami hatalmas, egész éves ünnepséget jelent a kicsi, mindössze 450.000 főt számláló országnak. A kulturális látnivalók mellett egy óriási gasztrobumm volt tapasztalható náluk is – izgalmas butikéttermek, kávézók képzett baristákkal és szuper fúziós éttermek nyíltak, mint például a női séffel rendelkező Republic 59, ahova a videómban is bepillanthattok.
Sorra újítják fel a régi vallettai palazzókat butikhotelekké és butik apartmanházakká, de még buliközpont is van, és ne feledjük a két kis szigetét, Cominót és Gozót, ahova érdemes átugrani. Ezek közül az utóbbira el is látogattunk, ahol megismerkedtem Ritával, egy 60 éves szakácsnővel, akivel isteni polipot és nyulat főztünk. A kiruccanás csúcsa a Szent János-társkatedrálisba tett látogatás volt, ahol megcsodálhattam Caravaggio Szent János lefejezése című festményét, ami a festő egyetlen szignózott képe és legnagyobb méretű alkotása.
A divathéten Caroline Paris barátnőm elmesélte, hogy a máltai nők és férfiak imádnak kiöltözni, ha van egy nagyobb esemény, mint parti vagy esküvő – akkor is, ha csak vendégek! Éppen ezért rengeteg gyönyörű, alkalmi ruhát láttunk a kifutókon. A világválság náluk is visszavetette a custom made, vagyis személyre szabott ruhák forgalmát, de kezdenek visszatérni régi önmagukhoz, aminek mindenki örül. Nagyon érezhető a dél-olasz, az arab, és az angol kultúra hatása a divatban, na és persze a több évszázados templomos lovagi kultúra. Ez egy hétig tartó társasági esemény, nem egy száraz Fashion Week, annyit mondhatok.
Arra jöttem rá az itt töltött idő alatt, hogy akik szerint Málta unalmas, azok vagy csukott szemmel vagy csukott szívvel érkeztek. Az biztos, hogy én ajánlom mindenkinek, aki impozáns épületekre, szédítően kék tengerre, kultúrára, finom ételekre és mediterrán hangulatra vágyik! Apropó, finom ételek – figyeljétek a jövő hét elején a NoSalty ízHUSZÁR oldalát, mert fantasztikus máltai ételekkel készülök nektek, amik a Marie Claire-en megjelent videókban már felbukkantak!
