Ha valaki még mindig abban a hitben él, hogy a környezettudatosság nem menő és az ökodivat vagy a fenntarthatóság nem szexi, azonnal pörgesse végig a magyar Undersea Bikini webshopját, vagy kövesse be őket az Instagramon. Amit látni fog, az nem minden korosztálynak és nem is minden testalkatnak szól. De ha abból indulunk ki, hogy a fast fashion a 18–25 éveseket veszélyezteti leginkább, akkor ők itt biztosan beleszeretnek egy-két környezettudatos fürdőruhába. A márka mindössze kéthetes volt, amikor Tóth Mónival leültünk beszélgetni.
Az Undersea Bikini honlapját itt, Facebook-oldalát itt, Instagramját ide kattintva találjátok.
Műanyagszennyezés testközelből
Tóth Móni és Szomolányi Szandra, vagy ahogy mindenki becézi, Daisy huszonévesek. A világ számos országában jártak, imádnak utazni, rendszeresen úsznak, búvárkodnak. Amellett, hogy mesés helyeken töltenek el akár heteket is, élőben látták és látják mindazt, amivel a média egyre gyakrabban foglalkozik: a műanyagszennyezést.
„Szívbemarkoló élményeink voltak és vannak, nem tudnék csak egyet kiemelni. Azt láttam, hogy hatalmas túlfogyasztás van mindenhol. Hogy senki nem figyel a környezetére”
– mondja Móni, amikor azt kérem, fogalmazza meg, miért érezte azt, hogy valamit tenniük kell.
„Amikor tényleg ott vagy, és látod, mekkora a baj, az teljesen más, mint amikor a média ír róla. Az egyik alkalommal a búvároktatónk azt ígérte, hamarosan elvisz bennünket egy olyan helyre, amely korábban a földi Paradicsomnak is beillett volna. Évekkel ezelőtt színes, izgalmas élővilág volt arra, de amikor lemerültünk, csak egy-két hal úszkált.
Amikor a Fülöp-szigeteken teljesen elhagyatott helyeken sétáltunk vagy búvárkodtunk, akkor is folyamatosan műanyagba botlottunk. Ugyanakkor az is meghatározó volt, amikor Norvégiában jártunk, ahol nagyon tudatosak az emberek, és óriási volt a kontraszt ahhoz képest, amit máshol láttunk.”
A sok utazás alatt érett meg a dolog: valamit szeretnének tenni, amivel felhívják a figyelmet arra, mekkora a baj.
„Akkor még nem volt pontos elképzelésünk arról, mit szeretnénk, csak azt tudtuk, hogy az óceáni hulladékot akarjuk valahogy felhasználni. Akkor találtuk meg az ECONYL® nevű céget. Náluk önkéntes búvárok dolgoznak, akik felhozzák az elhasznált halászhálókat az óceánból – évente 640 ezer tonna halászháló kerül a vizeinkbe világszerte, ami hatalmas mennyiség. A kihalászott halászhálókat egy másik cég segítségével hasznosítják újra, alapanyagot készítenek belőle. Nagyon megtetszett, amit csinálnak, és mivel az óceánt szerettük volna a márkánk központi témájának, ezért választottuk a fürdőruhákat. Lehetett volna bármilyen márkánk, de ez adta magát.”
A magyar emberek (még) nem hisznek az apró változtatás erejében
A márkát a barátnők együtt találták ki jó egy évvel ezelőtt, majd egy évig zajlott az előkészítő munka. Felvették a kapcsolatot az ECONYL®-lel, és eléjük tárták az ötletüket. „Nagyon profi cégről van szó, ugyanakkor elképesztően segítőkészek voltak, gördülékenyen ment a közös munka. Szigorúak is, mert sok szabályt be kell tartani, amikor velük dolgozunk. A gyártási technológiáról nem is beszélhetünk, illetve nagyon figyelnek arra, mit jelenítünk meg róluk. Sem hype-olni nem lehet őket, sem kevesebbet mondani róluk. Nem szeretnék, ha hamis információk keringenének róluk a neten” – meséli Móni, akinek egy évvel ezelőttig nem sok köze volt a divathoz azon kívül, hogy ő is rendszeresen vásárol ruhákat.
Igaz, már közel sem annyit, mint korábban. Az elmúlt 3 évben 15 alapdarabra szűkítette a ruhatárát, ezeket kombinálja egy-két szezonális darabbal. Ha csak teheti, kerüli a műanyagot, ha mégis vennie kell, törekszik arra, hogy olyat vásároljon, amit újra lehet hasznosítani. Ugyan nem vega, de hetente csak egyszer eszik húst, a vásárlást pedig lehetőség szerint a piacon intézi.
Amikor rákérdezek arra, a barátai, ismerősei mennyire környezettudatosak, elkomolyodik. Amikor gyorsan azt is hozzáteszem, vajon mennyire nézték hülyének, hogy belevágnak a dologba, felnevet.
„A barátaink annyira nem zöldek, emiatt kicsit kétségekkel kezelték, hogy vajon működni fog-e a márka. Azt kérdezték, attól, hogy ez környezettudatos, miért vennék meg az emberek, hiszen drága. A férjem viszont támogató volt, és a közeli barátok is csak biztattak, de nehéz volt nap mint nap küzdeni a kétkedőkkel. Azt látom, hogy az emberek nem hisznek abban, hogy az apró változtatások is mennyire számítanak” – mondja. Ők azonban hittek a márkában, így megkezdődött a tervezés, majd levezényelték a gyártást is Magyarországon.
Who made my clothes?
„A termékek Magyarországon készülnek egy kis vidéki varrodában. Félig-meddig családi vállalkozás, mert Daisy egyik rokona a vezető varrónő, akinek van egy kis csapata. Az egész munka nagyon jó hangulatban telt emiatt. A tervezést mi csináltuk, a terveket ő ültette át a gyakorlatba. Nem volt egyszerű, mert rengeteg mindent át kellett alakítani, nagyon sokszor belefutottunk zsákutcákba. Sokat kellett engednünk a technikai megvalósítás miatt, de rengeteget tanultunk, és jövőre ezerszer jobban fog menni” – mondja nevetve.
Nyár elején meg is jelentek a piacon. A hír egyből elterjedt a környezettudatossággal foglalkozó csoportokban, mint amilyen a Háztartásom hulladék nélkül csoport is. A munkáját tekintve esküvői videós, de Magyarországon komoly influencernek számító Rimóczi Zsófi bevonásával pedig sokan megismerhették a márkát. A nagy öröm mellett voltak kritikus hangok és negatív kommentek is bőven. Móni is olvasta ezeket, így nem kerültük ki, hogy beszéljünk a márka fogadtatásáról.
Kritikákból és jövőbeli tervekből van bőven
„Magyarországon gyakran kapjuk meg azt, hogy mennyire drága a termék (a szettek 16 000 és 22 400 forint között vannak – a szerző), a külföldiek viszont pont arra csodálkoznak rá, milyen jó árban vannak a bikinik. Bevallom, nem szerettünk volna csak a hazai piacban gondolkozni, mert az a célunk, hogy az üzenetünk, az óceánok védelmének fontossága minél több emberhez eljusson. Magyarországon a fürdőruhavásárlás szezonális, mi viszont egész évben szeretnénk erről a témáról beszélni. A Kanári-szigeteken, ahol Daisy él, egyrészt egész évben fürdőruhaszezon van, másrészt nyitottak a környezettudatos gondolkodásra. Az a célunk, hogy ott alakítsunk ki egy bázist” – meséli Móni.
Sokan abba is belekötnek, hogy az alapanyag műanyag, nem bomlik le, hiszen nejlonhulladékból készül. A gyártástechnológia azonban olyan, hogy az ECONYL® alapanyagai újrahasznosíthatók. „Azt tervezzük, hogy visszavesszük majd az elhasznált fürdőruhákat, és eljuttatjuk olyan cégekhez, ahol újrahasznosítják ezeket. A részletek már a honlapon vannak, de ezt a projektet jövőre szeretnénk elkezdeni, addig mindenki használja a megvásárolt bikinijét” – mondja a márka jövőbeli terveiről. Tervekből pedig van bőven.
