Az őserdő divatmárkája

2018. július 21. |

Szánthó Kinga még kulturális antropológia tanulmányai alatt járt először Indonéziában. Később 9 évet élt kint és megszületett a Borneo Line eco-luxury márka.

A Borneo Line a Borneo szigetén élő Dayak emberek kosár- és szőnyegszövési technikáira épít, a brand célja, hogy megmutassa a nyugati világnak ezt a páratlan ősi mesterséget. A resort kollekciókat főleg táskák, cipők és lakberendezési kiegészítők alkotják. Az alapanyagot nagy körültekintéssel a helyi őserdőkből nyerik és helyi, bali kézművesek készítik el a termékeket. A legújabb, 2018-as tavaszi-nyári kollekció pedig nem csupán Borneo, de Brazília előtt is egy tisztelgés, a darabokat pedig a wonderLAB-ben csodálhatjátok meg.

A márka legújabb, 2018-as tavaszi-nyári kollekciója a Dançando nevet viseli, ami portugálul táncot, táncolást jelent. Mire utalsz ezzel?

A Dançando szimbolikusan egy volt barátomra utal, aki brazil. A kollekció számomra egy időszak lezárást jelképezi, a kapcsolatunk tiszteletére készült. A tánc az együtt töltött évekre, azok ritmusára utal. Személyes szerelem nekem Brazília, szoros szálak fűznek hozzá és sokat kaptam attól az országtól. Az élményeimből táplálkoztam a kollekció megalkotásakor. Rió különösen közel áll a szívemhez, azt az életérzést akartam megeleveníteni a darabokkal, amik azt adják vissza. Azt a kettősséget, ami Rió: az erős kultúrát és az urbánus várost.

A kollekció pedig így tulajdonképpen Brazília és Indonézia szerelemgyereke lett.

A borneo-i rattan továbbra is a kollekció alapja. Egy Anyaman nevű technikával fonják a darabokat Jáva szigetén, amit eredetileg bútorokhoz használnak és hangsúlyos az Ayam Mata motívum, ami egyébként csirkeszemet jelent. Az így készült bútorok az ’80-90-es években nagyon divatosak voltak, most ismét visszatért ez a trend. Ezzel a fonással nagyon erős tartásúak a termékek, ami a nagyobb táskáknál, a beach bag-eknél valódi kihívást jelentett. Még ha egyszerű is a forma, az összeillesztés, a kosárforma elérése nem volt könnyű! Olyan vásznat használtunk, amit szintén bútoroknál alkalmaznak és egy kicsit vízlepergető is, kézzel lettek ezek a részletek körbevarrva, ez egyszerre dekoratív és funkcionális megoldás.

Több színt is becsempésztél az idei kollekcióba.

Mustársárgát, kakaó barnát és zöldeskéket használtam.  A sárga egyértelműen a brazil napfényre utal. Rengeteg régi fényképet nézegettem az 1970-es évekből és a brazil lányok az összes képen ilyen színű fürdőruhát viseltek! Ezt egészítik ki neutrálisabb tónusok, a kakaó barna és ez a kék. A különleges riói fények köszönnek vissza a színhasználatban.

Ráadásul a Borneo nem csak táskákat, kosarakat és fonott kiegészítőket, hanem ruhadarabokat és legyezőket is kínál. Mesélj ezekről nekünk!

A kollekció megtervezésének az elején nappali és esti look-okban gondolkodtam. A ruhák nálam a kiegészítők, a táskák és a cipők voltak eddig a középpontban. Az anyagválasztás a pamutra és a lenre esett majd találtam egy szép bambusz dzsörzé-anyagot, amiből pedig body-k készültek. A fehér szín dominál, egyszerű szabásokkal, nagyon kényelmes darabok készültek. Helyet kapott a kollekcióban egy szintén Brazíliára utaló capoeira-nadrág is (A capoeira egy hagyományos brazil harcművészeti forma, amelynek a ritmus, a tánc, a zene fontos része – D.E.), amely szélein köszön vissza a kék szín, kézi hímzések formájában.

Ezen felül nagyon látványos legyezőkkel is kiegészült a termékpaletta, ami nyáron egy nagyon elegáns és egyben praktikus kiegészítő.

A legyező egy teljesen új vonal, egyfajta nyári „must have”-darab! Régen státuszszimbólum is volt, a kommunikációban is jelentős szerepe volt a legyezőknek! Rengeteg dolgot rejt magában ez a kiegészítő, ennek a tiszteletére emeltem be én is, ezeknek a hagyományoknak a megidézése. Egy vintage, brazil legyező ihletett meg, zöld és fehér pipacsokkal. Nappalra készült egy selyem, kézzel festett legyező és egy egyszerű len is, estére pedig egy fekete, amelyet jaguár díszít, ezt egy grafikus barátom tervezte.

A legyezők is Balin készülnek?

Balin, egy nagyon régi manufaktúrában készülnek. Hírességeknek, politikusoknak is dolgoznak, kifejezetten legyezőkre specializálódtak. Elképesztő szakértelemmel bírnak. Az alapító balinéz, a szenvedélyéből egy nagy családi vállalkozás nőtt ki. Az a szlogenjük egyébként, hogy „minden táskába kell egy legyező”. Ázsiában és Latin-Amerikában egyébként óriási kultúrája van a legyezőknek, Ázsiára ez a mai napig jellemző. A hófehér bőrű nők kesztyűt és napernyőt is hordanak, hogy óvják a bőrüket. A legyezőket szeretném majd a jövőben is megtartani.

Milyen újdonságokat tervezel még, akár a jövőben?

Mindenképpen szeretnék bikiniket is, nagyon beleillene a márkába!

Az év egy részét kint töltöd. Hogy látod, melyik kontinensen, országban mennyire tér el az emberek, kézműves hagyományaikhoz való hozzáállása?

Indonéziában és Ázsiában a felsőréteg sokkal jobban megbecsüli a helyi tradíciókat, presztízskérdés számukra támogatni ezt, hogy ne külföldiek „vigyék el” ezeket a termékeket. Ünnepségeken is a hagyományos öltözéket viselnek. Brazíliában is például imádják a kézművességet, a természetes dolgokat, a közízlést ott egyszerűen ezeket tartja igazán szépnek. Ebből a szempontból meghatározó a kasztrendszer, az intellektus, a vagyoni helyzet. Indonéziában leginkább a felsőréteg „fogyasztja” ezt a hagyományos kultúrát, a fiatalok már jobban érdeklődnek az új dolgok iránt. A szegényebb, de városias réteg inkább kínai műanyagtermékeket vásárol.

Miben hasznosítod a kulturális antropológia során megtanultakat a márka működtetésében?

A tanultakat kevésbé. Én elég könnyen mozgok a különböző világok között. Erdélyből származom, a dialektusokat is váltogatni tudom az alkalomhoz mérten. Ez a képesség szerintem nem tanulható és nagyon hálás vagyok érte. Indonézián belül is vannak balinézek, jávaiak, ezerféle vallás otthona, mindenkivel máshogy kell kommunikálni. Teljesen másképpen öltözöm fel és nyújtom a kezem, ha például egy jávai férfival találkozom.

Még ha folyékonyan is beszéled a nyelvet és ismered a kultúrát, akkor is lehetsz „idegen”. Mennyire tapasztaltál kétkedést, esetleg hezitálást a kézművesek oldaláról magaddal kapcsolatban?

A balinézek nagyon nyitottak egyébként. A humor iszonyú fontos és a nyelv, sokat számít, hogy beszélek indonézül. Fontos, hogy ismerjük a gondolkodásmódot, a kifejezésmódot, a megfelelő kommunikáció rengeteget számít!

Mennyire őrzik az indonézek a kézműves örökségüket? Másfelől nyugaton is nagyon divatosak most ezek a jegyek.

A batikolás például egy nagyon összetett és szép rendszer. Viszonylag kevés fiatal akarja megtanulni, de vannak, akik ezt továbbörökítik. A mostani, fiatal divatgeneráció nyilván letisztultabb, urbánusabb dolgokat preferál, de a színvilágot, a motívumokat azért használják. Akár ha megnézzük az ikat szövést, sokkal nagyobb erejük van ezeknek a hagyományos dolgoknak, egy egyszerű pólóból hogyan inspirálódsz? A nyugati trendek pedig pont ezeket koppintják. Nyugatról is sok ember meglátja ebben a lehetőséget, sokan be is fektetnek, a helyieknek pedig nem is csak az örökség továbbéltetése, hanem megélhetési forma a tradicionális technikák használata. Ez persze mehet a minőség rovására, de akkor is támogatják a helyieket.

Mennyire szabad szerinted megváltoztatni a hagyományos motívumokat például?

Ebben van egy hamis faktor, hiszen sok márka épít ezekre a technikákra, motívumokra. A marketingben erősségnek számít, de addig jó, amíg tényleg úgy van az, amit mondanak. Ez most valóban trend és sokan meglovagolják ezt. Például az Etro vagy a Chloé esetében erős az etnikus vonal – a high end világban tényleg kézzel készülnek ezek a darabok és továbbéltetik ezeket a megoldásokat, technikákat. Más, ha valaki Kínában gyártat és nélkülözik a valódi kézimunkát a termékek. Ami hamis, afelett majd az idő dönt. Nem jó, ha csak „divatból” támogatják például a helyi kézműveseket. Indonéziában óriási a felelőtlenség (Indonéziában jelentős a fast fashion márkák gyártása, az ország jelentős ruha- és textilexportőr – D.E.), egyértelműen láthatóak a természeti károk. Már bomlik a rendszer.

Milyen nehézségekkel szembesülsz a Borneo kapcsán?

Nagyon limitált az alapanyag: szezonális, a rattan, nem lehet egész évben szedni. Aki természetes alapanyagokkal dolgozik, annak rugalmasnak kell lennie. Egy táska elkészítése is 1,5-2 napot vesz igénybe, így a gyártás nehéz időnként. Mivel minden kézzel készül minden, benne van a hiba lehetősége, hogy valami nem lesz tökéletes és számolni kell esetleges selejttel. így Az indonézek ráadásul nagyon vallásosak, ünnepeikkor leteszik a munkát, ezt tiszteletben kell tartani, alkalmazkodni kell a ritmusukhoz. Igyekszem felépíteni egy raktárkészletet, de ha jön egy megrendelés, a kereskedő értelemszerűen minél gyorsabban akarja a termékeket, hamar pénzt akar ebből így ez nem egyszerű számomra stratégiai szempontból.

Szólj hozzá te is!

Még több Divat