Munkáit az ELLE, Vogue, The Guardian közölte. Egyenesen São Paulóból hozzuk Magyarországra egy gyűjtői est erejéig.
Rendezőként indult és bárt üzemeltetett. Egy párizsi könyvesboltban belelapozott egy David LaChapelle-könyvbe, ez volt akkora hatással rá, hogy végül fotográfus vált belőle.
Munkája teátrális. Egy egész csapatot irányít, de a stílusa félreismerhetetlen. Provokatív, néha már polgárpukkasztó. A modern társadalomról szól a túlzás eszközével olyan témákról, amik jellegük szerint maguk is túlzóak: szterotípiák, rasszizmus, nőgyűlölet, a nemek és a szépség elvárásai. Ennek ellenére az első pillanatban a látvány maga ideális, mi több: túlzóan ideális. A lehengerlő esztétikai hatás és egy elvi álláspont dichotómiája mélyíti el a képek értelmét.
Kurucz mindezt egy olyan alkalmazott fotográfia ürügyén teszi, amitől hagyományosan nem várunk hasonlót. Idealizmus, optimizmus helyett ezek lebontásával szembesülünk.
Ezek a fotók nem olyanok, mint egy-egy elkapott, ellesett pillanat, mert Kurucz modelljei szoborszerűek, akik láthatóan beállított, szándékosan eltúlzott, stilizált pozíciókban merevednek meg. Mintha színészek lennének, akiken azt érezzük, hogy nekünk akarnak játszani, mintha nekünk akarnának (be)mutatni valamit.
Ő a nyolcadik magyar származású LUMAS-művész. A Glam Jail és a Subway to Nowhere című sorozataiból válogatott képeit világszerte közel 40 LUMAS galéria képviseli mostantól. De nem újdonság nálunk a divatfotó: a LUMAS repertoire-ja hatalmas divatügynökségek (Trunk Archive, Vogue Collection, Blaublut Edition) és jelentős alkotók (Miles Aldridge, Formento2, Louise Dahl-Wolfe, Tombor Zoltán stb.) képeivel is büszkélkedhet.
