Mikor döntötted el egyébként, hogy ékszerekkel szeretnél foglalkozni?
Már körülbelül 6 éves koromtól jártam a Budai Rajziskolába különböző kézműves foglalkozásokra. Hetedik osztályos voltam, amikor anyukám a kezembe nyomta a szakirányokról szóló prospektust és erre böktem rá. Ez a döntés eléggé kiborította a szüleimet akkor, így még erősebb lett a vonzalmam. A foglalkozások keretén belül egyébként viaszból készítettünk ékszereket vagy megismerkedtünk a különböző fémekkel, amit nagyon élveztem – onnantól már egyenes út vezetett idáig.
Mi lehet szerinted szép?
Minden lehet szép. Olyan sok mindentől függ, hogy ki mit tart szépnek. Nekem az, amihez valamilyen jó élmény társul, ami rendelkezik egy belső tartalommal. De a természetben például nagyon sok mindent tartok csodálatosnak, tartalom vagy jelentés nélkül is.
Visszatérve a természetre, gyakran inspirálódsz a bogarakból.
Sok negatív visszajelzést kaptam egyébként ezzel kapcsolatban, hogy nem szeretik az emberek és ezért az ékszereimet sem veszik meg azok, akik félnek tőlük. Gondolkodtam azon, hogy akkor készítsek én is egy minimál, könnyebben eladható ékszerkollekciót? Végül örülök, hogy nem így döntöttem, mert ma már pont, hogy ezekről jegyeznek meg. Sokkal jobban motiválnak a negatív visszajelzések.
Kerallery gyűrűk
Milyen számodra a jó ékszer?
Lőrincz Rékát idézném, aki azt mondta pont az Ékszerek Éjszakája megnyitóján, hogy akkor jó egy ékszer, ha a viselőjével szeretik egymást, kölcsönösen. Akkor működik.
Segíts nekünk abban, hogyan definiálhatnánk a kortárs ékszert? Olyan sok mindent tartozik ebbe a kategóriába.
Valóban nehéz definiálni, ráadásul teljesen mást jelent Magyarországon, vagy éppen Amerikában, Németországban, sok vita van erről a kérdésről. A kortárs ékszer inkább a képzőművészethez tartozik, mintsem a formatervezéshez vagy az iparművészethez. Összetett. Azonban az esztétikumon vagy a megjelenésen túl arra is figyelni kell, hogy valamilyen formában hordható legyen. Teljesen más gondolkodásmódot kíván meg. Egy nagyon érdekes és vonzó terület számomra.
Készítesz viszont teljesen eladható, hordható darabokat, egyéni megrendelésekre is.
Élvezem azt, hogy a műhelyemben táncolhatok ezek között. Vannak olyan ékszerek, amelyeket úgy készítek, hogy „ki kell magamból dolgoznom valamit” de közben imádom, amikor megkeres egy szerelmes fiú és ki kell nyomoznunk, hogy a barátnőjének milyen gyűrű tetszene. Ezeknek az ékszereknek is ugyanúgy lelke van és ez az, amit nagyon izgalmasnak találok. Az eladásra készített ékszereimben is mindig van egy gondolat, a Poloskapár például a kapcsolatra utal, arra, hogy „bepoloskázunk valakit”. Mindegyik ékszernek, amit készítek, van egy ilyen, mögöttes tartalma. Élvezem, hogy mindkét területen mozoghatok, legyen szó akár kortárs vagy divatékszerről.
Ékszerek Éjszakája Budapest 2018 Szimboózis pályázatára készült Genesis bross kollekció (Autor-díj)
Mennyire gondolkodsz több darabból álló kollekciókban, vagy egy-egy kibontott gondolatból készül inkább egy-egy ékszer nálad?
Inkább egy-egy darabokat készítek. Azokhoz csinálok például hasonlót, de ezek sosem ugyanolyanok. Jól bírom egyébként a monotonitást, de sok egyformát valamiből nem szeretek csinálni.
Hogy néz ki a szakmai bakancslistád? Van olyan kiállítás, galéria vagy akár díj, amit szeretnél elérni, megnyerni?
Egy éve diplomáztam. Egyrészt nagyon élvezem, hogy a magam ura vagyok, másrészt pánikoltam is egy kicsit. Ebben az időszakban leginkább azt vizsgáltam, hogy hogyan dolgozom, hogy mennyit bírok. Nagyon motiváló egyébként pályázatokra – egy megadott témára, de szabadon – alkotni. Ugyanakkor megnyerni sem lenne rossz ezeket! J Úgy érzem, hogy még sokat kell tanulnom, de nem feltétlenül az iskolapadban. Szeretném jobban érteni a kortárs ékszer világát.14 éves korom óta izgat az ékszerek világa. És mindig igyekszem új utakat keresni benne.
Mi volt a leghasznosabb tanács, vagy visszajelzés, amit kaptál?
Németországban a tervezőtanárunk, Georg Dobler volt az, akihez egy feladat alkalmával sok tervet vittem. Azt vártam, hogy ezek közül választ majd, hogy melyikkel érdemes tovább foglalkoznom. Nem volt egyértelmű nekem, hogy melyik tetszik neki, ezért rákérdeztem és azt válaszolta, hogy „te vagy a tervező, döntsd el te.” Ez olyan, mint a fagyizóban 100 különböző ízű fagyi: ott is te választasz. Felszabadító volt. Magamról tanultam ezáltal, hogy én mit és hogyan szeretnék. Egyébként Rékának részt vettem egy workshop-ján, ami nagyon hasznos volt: azzal foglalkoztunk, hogy mi indítja be a fantáziánkat, egyfajta tervezői önismeret volt. Ha elakadok, felidézem az ott tanultakat. Megtanultam azt, hogy nekem kell egy sztori, ami beindít. Ha egy történet megérint, utána viszont leállíthatatlan az agyam!
Diploma kollekció (MOME fémművesség) – ARANYOM 2017
Van kedvenced az eddigi munkáid közül, vagy mindig a legújabb áll a legközelebb hozzád?
Szerintem ez olyan lehet, mint a gyerekeid esetében: mindegyiket szereted, de vannak pillanatok, amikor valamiért valamelyiküket éppen jobban. De ezt persze sosem vallod be senkinek! J
A Kerallery projektben, kollekcióban Rácz Rebekával, a RebuCeramics megálmodójával dolgoztatok együtt. Hogyan indult el az együttműködésetek?
Fantasztikus volt Rebivel együtt dolgozni! Ő is MOMÉ-s volt egyébként, van több közös barátunk, láttuk is egymás munkáit. Réka ültette el a fülemben a bogarat, hogy szerinte mi hasonlóak vagyunk. Amikor elkezdtük a projektet, mondtam Rebinek, hogy alkosson szabadon, ne stresszeljen azon, hogy miből hogyan lesz ékszer. Egy doboznyi színes kerámia darabkából kezdtem el komponálni, próbálgatni, hogy mi mire lehet jó. Akadt köztük olyan darab is, amelyet én már kész ékszernek találtam, anélkül, hogy én kiegészítettem volna.
Sokat tanul az ember abból, amikor másokkal együtt dolgozik, a csapatról, de magáról is.
Tudatosan be akartam kerülni abba a színes, őrült világba, amit ő képvisel, és szerettem volna kilépni a komfortzónámból. Még ha használtam is színes drágaköveket, olykor szürkének éreztem ezt a világot. Amikor elkezdtünk közösen agyagból láncszemeket készíteni, feltűnt, hogy sokkal több időt töltök el egy-egy láncszem kialakításával. Jó volt ösztönösen, felszabadultan pacsmagolni!
Alapvetően szeretsz egyedül dolgozni, vagy igényled a társaságot, a visszajelzéseket?
Nagyon megnyugtató tud lenni, ha van egy megrendelő, vagy egy lelki társ, akivel folyamatosan lehet konzultálni egy ékszer létrejöttéről. Így folyamatos a visszajelzés. Ha egyedül csinálsz valamit, akkor a végén benned van az az érzés, hogy félsz megmutatni, mert nem lehetsz biztos abban, hogy az milyen reakciókat vált ki. Időnként mégis szeretek bezárkózni, csak magamra figyelve alkotni.
Van kedvenc alapanyagod, fémed?
Mondhatjuk, hogy az ezüst a kedvencem, mert azzal dolgozom a leggyakrabban, de ha őszinte akarok lenni, az ezüsttel a legkényelmesebb dolgoznom, hiszen azt ismerem a legjobban. De szeretem az aranyat is. Szinte szakrális élmény arannyal dolgozni, de egyben ijesztő is, amikor reszelésnél hullik az aranypor, hiszen egy nagyon értékes anyagról van szó. Az arany hálásan viselkedik, például könnyebb forrasztani és nem oxidálódik.
Van-e kedvenc korszakod, aminek különösen tetszenek az ékszerei?
Az egyiptomi ékszerek mindig erőt adnak. Ha technikailag elakadok, eszembe jut, hogy ők mindenféle modern technika nélkül hoztak létre olyan ezközöket, ékszereket, amelyek a mai napig használhatóak, hordhatóak.
Érdekes az a kérdés, hogy egy-egy anyag mitől értékes vagy éppen értéktelen a társadalom számára-
Tetszik az, hogy mindenki mást tart értékesnek. Pont ezzel foglalkoztam a diplomamunkámban: az örökölt aranyékszerek utóélete foglalkoztatott. Mi történik velük az öröklés után? Egyfelől szívszorító, amikor elhoznak egy-egy ékszert, hogy ebből dolgozzak, mert ebben a formájában már nem tartanak rá igényt. Másfelől érthető, hogy a mi generációnknak más stílusú ékszerek tetszenek. Ezért egy új, műgyanta réteget kaptak ezek az ékszerek, ami személyre szabható. Eredeti a tartalom, de kifelé modern és divatos.
Van kedvenc ékszertípusod?
Három éve van lyuk az egyik fülemben, azóta nagyon szeretem a fülbevalókat. Belerakhatsz nagyon picit, de óriásit is. Könnyű viselni és nem zavar semmiben.
Hogy-hogy a füled kilyukasztása mellett döntöttél?
Le kellett tesztelnem azokat a fülbevalókat, amiket készítettem, fel kellett vennem őket! A műhelyemnek fontos része a tükör, folyamatosan látnom kell a készülő darabokat, hogyan mutatnak felvéve.
Mi lesz most a következő lépés számodra?
A Design Hétre készülök, tűzzománccal kísérletezem.
Fotók: Bagdi Ádám, Ráck Rebeka (Kerallery képek)
