Amikor Andi megkeresett, nagyon örültem neki, mert egyáltalán nem írtam még kalaptervezőről, úgyhogy minél hamarabb egyeztettünk is egy időpontot, amikor személyesen találkoztunk a bemutatótermében. Én akkor mondtam neki, hogy nagyon érdekel ez a téma, mert igazán különleges és hiányszakmát választott, de nekem tuti nem találunk majd olyan kalapot, ami jól áll és jól is érzem magam benne. Nem vagyok egy ” kalapos ” lány, mindig is csodálattal figyeltem azokat a Nőket és Férfiakat, akik tök lazán viselik ezeket a kiegészítőket!
Aztán Andi nem adta meg magát nekem, csak azért is készített egy teljesen egyedi darabot, ami abszolút telitalálat lett! Nagyon tetszik a színe, az extra fazonja és még kényelmes is, mert ugyan a képen nem látszik, de hátul van egy pici fésű, amitől tök simán a fejemen marad, nincs az az érzésem, hogy megmozdulok, és leesik. Szuper darab különleges eseményekre vagy napokra, alig várom, hogy viselhessem valahol! Szóval Andit kérdeztem a csoda munkáiról.
Miért éppen kalapok?
Az úgy indult, hogy én a hímzés, a különböző hímzett motívumok szerelmese vagyok. Nagyon érdekelt a téma, és kicsit a mélyére akartam ásni a dolgoknak, kisebb fajta szimbólumkutatásba kezdtem, aminek a végén azt a következtetést tudtam levonni, hogy a régi időkben, az ún. szerves kultúrákban, arra törekedtek, hogy megjelenítsék azt az alapvető igazságot, hogy „minden mindennel összefügg”. Ezt például maga a magyar nyelv is jól tükrözi, de ez jelenik meg az ábrázolásokon, a különböző művészeti ágakban, így a hímzéseken is!
Ez az egész kérdéskör nagyon izgatott, és én is el kezdtem azon tűnődni, hogy hol lehetne minél jobb helye azoknak a hímzéseknek, képeknek, amik megfogalmazódtak bennem, és az előtt csak szó szerint, bekeretezett képekben öltöttek testet. Azt kerestem, hogy hol tudnának funkcióba helyezkedni jobban. És akkor jött az ötlet, hogy hol máshol, mint az ember fején, ami ugyebár a szellemi központunk. Ha valamit el szeretnénk mondani magunkról, az egyéniségünket szeretnénk kifejezni, akkor azt nagyon kézenfekvően meg lehet tenni egy jól eltalált kalappal, sapkával… Így jutottam el a kalapkészítéshez.
Itthon sajnos már nem igazán foglalkoznak kalapokkal, mennyire volt rögös az út a tanulási folyamatban?
Körülbelül három éve volt, amikor a család hazaköltözött Svájcból. Nagy lendülettel bele is vetettem magam, hogy na, akkor gyerünk, most megtanulunk kalapot készíteni. Mondanom sem kell, vaskos falakba ütköztem. Tanfolyam semmi, kalaposhoz pedig szinte lehetetlen elszegődni tanulni, mert nincsenek is sokan, és féltik az üzletüket, leginkább nem akarják vállalni a konkurencia kinevelését. Én három helyen kopogtattam, három helyen találtam zárt ajtókat.
Persze nem az a fajta vagyok, aki könnyen feladja, gondoltam akkor megpróbálom egyedül. Sok technikát kipróbáltam, hogy hogyan tudnék jó formákat készíteni, most úgy gondolom, hogy megtaláltam az igazit. És ugye, mint tudjuk, minden rosszban van valami jó, mivel nem a klasszikus vonalat tanultam, ezért azt gondolom, hogy kalapjaim sem teljesen klasszikusak. Igyekszem formabontó, modern formákban gondolkodni, ami a hagyományos fa kalapformákkal lehetetlen lenne. Így csak a fantáziám szab határt annak, hogy milyen formát hozok létre.
A hímzés szerintem bátor dolog, nem szoktak tőle félni?
Nagyon szeretem azt a folyamatot, amikor a formát gondolom ki. Igazából nem is kalaptervezőnek definiálnám magam, én sokkal inkább szobrászkodni szeretek. A végén mindig nagy izgalommal várom, hogy ha ráhúzom a formára az anyagot, akkor mi lesz belőle. Olyankor ugyanis teljesen új életre kel. Teljesen mást mutat ugyanaz a forma más színnel, más anyagminőséggel… És akkor még hozzá sem kezdtem a hímzéshez, ami szintén teljesen újjá tud varázsolni egy kalapot.
Sokan egyébként félnek a hímzéstől. Mindig elmondom, hogy alapvetően nem matyó hímzésre kell gondolni (persze ha az a kívánság, olyat is tudok), hanem inkább valamiféle elvont, sematikus, ábrázolásra. Persze abban is van igazság, hogy ha nagyon merészek vagyunk, és színben eltér a hímzés a kalap alapszínétől, az korlátozza kicsit a hordhatóságát, mert kisebb eséllyel passzol majd a ruhánkhoz, de erre szoktam én mondani viccesen, hogy nincs mese, minden szetthez külön kalap kell! Persze nem erőltetek semmit, egyszerűen, simán, díszítés nélkül is szép tud lenni egy kalap, de érdekes módon, utólag mindenki egyet szokott érteni abban, hogy mégis feldobta a kalapot a hímzés. És persze kicsit ez amolyan védjegyem is, nem szívesen válok meg egy „üres” kalaptól, ami tudom, hogy lehetett volna jobb is.
A márkanév is valahol erről szól: Annity, ami az „antique”és a „modernity” szavak összevonásából keletkezett. Maga a hímzés ugyebár egy ősi tevékenység, amelyet megpróbálok modern formákon, modern anyagokkal összeházasítani.
Milyen alapanyagokkal dolgozol és hogyan készülnek a kalapok?
Az alapanyagot beszerzem, nem én nemezelek, mert az sohasem lesz olyan minőségű, mint amit gyárilag, nagy nyomás alatt tudnak elérni. Ez az úgynevezett tomp. Ezt lehet kapni nyúlszőrből, és gyapjúból. Természetesen a nyúlszőr sokkal finomabb, vékonyabb, elegánsabb, és persze drágább is. Én főként ezzel szeretek dolgozni, sokkal jobban formálható, és a végeredmény is szebb. Ezt a tompot vizes, forró gőzzel átjárt állapotban kell ráhúzni a formára, és ott hagyni megszáradni. Új forma készítésénél ez elég sok időt vesz igénybe, mert egy napi száradás után veszem csak le, fel kell próbálnom a kalapot, és csak utána döntök arról, hogy hogyan alakítgatom tovább a formát, akkor kezdődik az egész folyamat elölről.
Persze ez a kedvenc részem, meglévő, jól bejáratott formára nem kihívás ráhúzni egy anyagot, nem is nagyon jött még ki két egyforma kalap a kezeim közül. Szeretek elegáns kalapokat is készíteni, csinos ruhához, kosztümhöz, de nagyobb kihívás, és folyton azon gondolkodom, hogy mit lehetne hordani farmerhez, rohangálni, laza ruhában, ami nem baseball sapka, nem is Fedora jellegű kalap, ami vagány is, hordható is, de nagyon feldobja a viselőjét. Tehát elsősorban a fiatalokat szeretném megcélozni, kicsit vissza is hozni a kalapviselést hordható formákkal. Ez nem tűnik teljesen reménytelennek, mert egyébként is kezd divatba jönni kicsit a kalap mostanában, de itt meg kell jegyeznem, hogy Nyugaton ennek sokkal nagyobb kultúrája van. Valahogy ott sokkal bátrabbak a fiatalok, és nagyon jó kalapokat lehet látni, nagyon jól áll nekik.
Hogyan lesz teljesen egyedi és személyes valakinek a kalapja?
Amikor eljön hozzám valaki egy személyes találkozóra, kicsit beszélgetünk, megismerkedünk, megbeszéljük a fő vonalakat, felpróbál formákat, hogy mi áll jól az arcformájához, stílusához… és ha megegyezünk abban, hogy lehet rajta hímzés, abban a pillanatban sosem tudom megmondani, hogy az milyen lesz. Az mindig egy ráhangolódás után, közben alakul ki, és szinte magától válik világossá, hogy igen, neki ez lesz a jó, a minta szinte magától jön létre. Ez a másik kedvenc részem a munkafolyamatban.
Általánosságban tehát azt tudom mondani, hogy mindenképpen kell egy személyes találkozó, ha valaki egyedi kalapot szeretne, persze ha valami megtetszik valakinek a honlapomon, vagy Facebookon, akkor így is tudok megrendelésre küldeni kalapot, de erre eddig még nem volt példa.
