Politizáló öltözékek

2019. január 23.
Színek és szabások a politikai program részeként? A világpolitika jelenleg legdominánsabb nőalakjainak ruhatára – és legnagyobb port kavaró szettjei – mellett Kovács Yurkov Orsolya nemzetközi stílusszakértővel is beszélgetünk a ruhaválasztás és a színek (politikai) üzenetéről.

Ahogy a nők egyre több és magasabb pozíciót töltenek be a politikában, megkerülhetetlenné (és az internet népének vesszőparipájává) vált a kérdés, hogy mit is viselnek. Nehogy azt higgyük, hogy a feliratos póló lehet csak a divat médiuma arra, ha nézeteinket szeretnénk megosztani a világgal. Sokan nem is gondolnák, hogy akár csak egy-egy színnek milyen üzenete lehet egy egész kormány, vagy a világ felé. Nincsenek is könnyű helyzetben a közéleti szereplők, cikkünkben pedig a világpolitika kiemelt női, hiszen lépten-nyomon kamerák és a közösségi média kereszttüzében tevékenykednek.

Divatnagykövetek

A divat fontos gazdasági ügy (is): ha valamit Sussex hercegnéje, Meghan Markle vagy éppen Kate cambridge-i hercegné felvesz, arra biztos, hogy ki is tehetik a „sold out”-jelzést, a szigetországban ráadásul komoly súlya és hagyománya van a divatiparnak. A brit divat nagykövetei mellett mindenki kedvenc First Lady-je, Michelle Obama az amerikai dizájnerek fő pártfogója: mondhatjuk, hogy az egekbe repítette az akkor még feltörekvőnek számító, ma már szupersztár-divattervező Jason Wu-t, aki a Barack Obama beiktatásán viselt ruháját is tervezte. Michelle egyébként híres arról, hogy szívesen viseli kevésbé ismert tervezők darabjait is.

Megosztó Melania

2018-ban bőven szolgáltatott témát, hogy mit visel az újdonsült amerikai First Lady, Melania Trump. Egy biztos, az internet imád az öltözködésén csámcsogni, a ruhatára minden bizonnyal a legvitatottabb elődei formabontó öltözékei közül is. A legnagyobb port tavaly júniusban az „I really don’t care, do u?” (vagyis Engem igazán nem érdekel, és téged?) feliratú Zara dzsekivel kavarta, ugyanis ezt a darabot pont akkor viselte, amikor az egész világ felhördült azon, hogy férje intézkedései révén szétválasztják a családokat az amerikai-mexikói határon. Persze volt, aki a First Lady védelmére kelt és ezt a férje elleni dacként értelmezte, a First Lady ruhaválasztásaiba pedig a férjével való szembeszegülést látják bele, mindenesetre a legtöbb ember számára nehéz volt ezt a döntést ekképpen értelmezni.

Pár hónappal később, szeptemberben pedig a Harvey hurrikán károsultjainak látogatása során viselt egy Manolo Blahnik tűsarkút, ami szintén igencsak felháborodást keltett. Októberben egy afrikai út során egy szafarikalapja botránkoztatta meg az embereket, a fejfedő ugyanis a kontinens legsötétebb, gyarmati történelméhez köthető – a forró éghajlatokon viselték az európai katonai tisztségviselők, így óhatatlanul a megszállást és az erőfölényt idézi meg. Hiába nyilatkozta Melania, hogy ne azzal foglalkozzanak, amit visel, hanem amit csinál.

Vajon csak mi tulajdonítunk túl nagy jelentőséget a választott öltözékeknek és többet látunk bele, mint ami valójában? „Inkább fogalmaznék úgy, hogy túl kicsi jelentőséget tulajdonítunk a ruháknak, a megjelenésnek. Különösképp igaz ez a közszereplőkre, politikai szereplőkre. Jelentősége van egy öltözéknek, hiszen kommunikálunk a megjelenésünkkel, szavak nélkül. Aki nyilvánosan jelenik meg, ha tudatában van, ha nem, mesél magáról a megjelenésével. És ez a kommunikáció lehet pozitív, negatív, vagy semleges. Politikusként nem foglalkozni a saját megjelenésének tudatosságával felelőtlenség és tiszteletlenség a képviselt emberekkel szemben” – meséli Kovács Orsolya nemzetközi stílusszakértő, a YURKOV alapítója.

Modern power dressing és a színek hatalma

Mi az alapszabály, ha valaki tudatosan szeretne erőt és határozottságot sugallni? „A stílusos megjelenés hitelesség és nem feltűnőség, vagy ennek épp az ellenkezője: nem elbújás valami mögé. Egy nőnél akkor tereli el a figyelmet a mondanivalóról az öltözet, ha az »túl van tolva«. Közönséges, indokolatlanul feltűnő, vagy túlságosan, már-már ijesztően visszafogott – mondja Orsi. Egy politikai szereplőnek a mondanivalója a lényeg, és a ruhatára, mint egy hadsereg akkor tud beállni e mögé, ha az jól átgondolt és van benne koncepció. A legfontosabb, hogy egy nő ismerje saját magát. Pontosan tudja azt, hogy milyen stílussal tudja leginkább megmutatni azt, amit képvisel, hogy a testalkatához milyen szabásvonalak illenek, és hogy a színekkel hogyan bánjon. Így olyan személyes erőt tud kihozni magából, amihez mások is tudnak kapcsolódni” – folytatja.

Maga a power dressing és a dress for success (vagyis öltözz a sikerért) kifejezések a 1970-80-as években honosodtak meg, a nők küzdésére és helyére utalnak a férfiak által dominált üzleti és politikai szférában. Mint stílus, leginkább a hatalmat és erőt sugárzó, széles vállak, és a férfiak öltönyének metaforájaként megjelenő kétrészes, szigorú szabású kosztümök jellemzik. Az erőt és a hatalmat pedig a mai napig kifejezik a politikában, közéletben is a nők öltözködésükkel: így például az amerikai legfelsőbb bíróság legendás tagjának, Ruth Bader Ginsburg látványos nyaklánca is az ellenszegülés üzenetét testesíti meg. Ki ne emlékezne Hillary Clinton kiélezett küzdelmére a 2016-os választási kampányban? Szinte minden nap megjelent egy-egy cikk a ruhaválasztásáról (Megkockáztatnám, hogy több cikk foglalkozott a kosztümjeivel, mint a politikai programjával vagy éppen mondanivalójával.), igencsak nagyító alatt tartották Trump riválisát: volt, aki kritizálta, volt, aki istenítette. A decens nadrágkosztümök köztudottan jó barátai, a fehér, piros és kék színek pedig értelemszerűen az amerikai lobogó színeire utalnak. Szintén egy fehér kosztümöt viselt Alexandria Ocasio-Cortez, az Amerikai Egyesült Államok legfiatalabb kongresszusi tagja. A tiszteletet akarta megjeleníti, amelyet azok iránt a nők iránt érez, aki kitaposták már előtte az utat és azok iránt, akik még őt fogják majd követni. De Theresa May, brit miniszterelnök is a stílusos – és divatválasztásaikkal üzenő – politikusok közé tartozik: nem ijed meg sem az erőteljes árnyalatoktól, sem az extra szabásoktól vagy éppen a látványos kiegészítőktől, mint ahogy a Brexittel elé kerülő kihívásoktól és a szigetországban uralkodó megosztottságtól sem. Az ikonikussá vált párducmintás törpe tűsarkúja is azt üzeni: szükség van modernségre és nem fél attól, hogy letérjen a megszokott útról.

Fotó: Profimédia – Red Dot