A NON+ új kollekciója Gazdag Dóri jógaoktató szemén át

2019. február 09.
Gazdag Dóri hivatása valójában életmódja is egyben: ugyanazzal a következetes és szeretetteljes tudatossággal van jelen a jógaórákon és a mindennapok pillanataiban. Dóri kiválasztotta kedvenc darabjait a NON+ szezonális BASIC kollekciójának fazonjai közül, közben interjú is készült vele, amelyet Szász Veronika képei Illusztrálnak.

Hogyan lettél jógaoktató és miért ezt a hivatást választottad?

Valahogy inkább a jóga talált meg engem. Bár már a pad alatt is Feldmár András A tudatállapotok szivárványát olvastam 18 évesen, és sok kérdésem volt a létezésemmel kapcsolatban, akkor még inkább a nyugati pszichológia érdekelt. Nem egy vallásos, spirituális környezetből jövök, így ebből az irányból minden később ért el hozzám. Persze érdekelt a jóga is, és volt például akkor egy csatorna, amin reggel mindig ment fél óra jóga, azt imádtam. Pár órára is elmentem, de aztán elkezdtem dolgozni és jó sokat bulizni, fesztiválozni, ami látszólag lekötött, bár így utólag belegondolva inkább csak időpazarlás volt. Aztán egy kedves ismerős kezdett el beszélni a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskoláról, ahová akkor ő járt, mutatott képeket indiai utazásaikról és akkor elkezdtem érezni egy erős hívást. Ott hagytam az ELTE-t, és elmentem 2009-ben felvételizni a BHF-re. Akkor már egyszerűen tudtam, hogy ez az, amire mindig is vár az ember. Az irány, hit és bizalom látatlanul is, hogy ez valami nagyon igazi dolog lesz, ami meghatározza majd a jövőm.

A jóga különböző irányzatai közül melyek állnak közel Hozzád és miért éppen azok?

Klasszikus hatha jógát tanultam három évig a főiskolán, de aztán az ashtanga fogott meg a leginkább. A mai napig ezt tanulom. Sokan megijednek tőle, mert keringenek olyan városi legendák, hogy ez mennyire nehéz jógatípus. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy ez a legösszetettebb rendszer a jógában és szeretem, ahogyan ez az összetettség, sőt az elején akár bonyolultság kihat a gyakorló életére is. Szeretem azt, ahogyan az addig összekuszálódott szálak elkezdenek kibomlani és világos, tiszta utak jönnek létre. Legyen szó egy nehéznek tűnő ászanáról, ahol tényleg szinte összecsomózod magad, de ha kitartóan gyakorolsz, akkor egyszer csak ráérzel a mozdulatra, találsz egy módot a kivitelezésére és onnantól kezdve nem is lesz nehéz, hanem a legnagyobb öröm, hogy végre sikerült. De lehet szó a mindennapokról is. Hogy a lehetetlenből egy napon valóság lesz.

Mi a hangtálterápia, hogyan működik?

Ahogyan felépül a létezésünk is, pont úgy hatnak a hangtálak. Hat a durva fizikai test szintjére, ahogyan a testre vannak rakva a tálak. Szó szerint a talpadon át a fejed búbjáig átrezegtetnek. Aztán hat finom fizikai szinten is, az az mentálisan, hiszen szép, kellemes a hangja, ez megnyugtat. És a legfontosabb, hogy lélekszinten is hat. Egyensúlyt teremt. Azt szoktam mondani olyan, mint egy passzív meditáció. Te akár aludhatsz is közben, még is létre fog jönni egy olyan folyamat és hatás mintha egy órát meditáltál volna.

Mi a legfontosabb számodra a hivatásodban és hogyan alkot ez egységet az életed más területeivel?

Az átadás. Általában az elején mindenki saját maga miatt kezd el különböző önismereti technikákkal foglalkozni, mert neki is van egy elakadása az életében, amit nem tud megoldani. A pszichológus, a kineziológus, a coach is ezért kezdi el tanulni a szakmát szerintem. Sőt, most olvastam egy interjút Reisz Gáborral a Rossz versek rendezőjével és ő is arról mesélt, hogy tulajdonképpen neki is egy traumafeldolgozás volt a filmforgatás. Tehát ez nagyon sok szakmában megjelenik. A jógával is sokan ezért kezdenek el foglalkozni. De aztán, ha valaki nem lép ki ebből a „me, myself & I” hangulatból, akkor az szerintem nem lesz igazi átadás.

Fotó: Szász Veronika

Kíváncsi vagy az interjú folytatására? Kattints IDE!