2 éve egy kertiparti alkalmával vágtuk le kopaszra a hajamat. Mama tízévente egyszer kopaszra szokta nyírni a haját, szóval én már gyerekkoromtól azt láttam, hogy ez nem egy rossz dolog. Ő azért csinálja, mert szerinte nagyon jót tesz a hajnak. Meg persze azért, mert ő ilyen őrült típus. Ha gondol egyet, akkor mire hazaérek, befesti a padlótól a plafonig pirosra a házat. Neki nem nagy ügy ez a haj dolog sem. Mindig vágytam mama bátorságára a hajvágás terén. Eleinte nagyon sokan megbámultak az utcán, ma már nem tudom, hogy kevesebben néznek meg, vagy csak nem veszem észre a bámészkodókat. Az viszont biztos, hogy mióta kopasz vagyok, kinyílt számomra a világ. Rájöttem, hogy az emberek rengeteg időt töltenek a hajukkal. Amikor hajat festenek és formáznak, nem csinálnak mást, mint takargatják magukat. Visszanézek erre a két évre, és úgy érzem, sokkal nyitottabb és szabadabb ember lettem. Minden nőnek meg kellene egyszer tapasztalni élete során ezt az érzést!
Már kopasz voltam, amikor elkezdtem a táskakészítő workshopjaimat csinálni. A sokadik vendég után arra jöttem rá, hogy az egójuk miatt jönnek el táskát készíteni hozzám a nők. Én viszont sokkal többet adok nekik: 6 óra alatt, alkotás közben az élet minen területe és mélysége szóba kerül – igazából olyan, mintha egy pszichiátriát üzemeltetnék… Több emailt kaptam már a workshop után, hogy megváltozott az életük, miután kiléptek a műhelyből. A legtöbb nő úgy jön el hozzám, hogy azt mondja, képtelen táskát készíteni. Én pedig azt mondom neki, hogy mindenre képes! Meglehet, előttem még soha senki nem mondott neki ilyen szép szavakat és ennek ereje van. Nem is a táska a lényeg a workshopjaimban, hanem ez. Az egó odahozza hozzám a nőket, és én szépen megetetem velük az orvosságot.
Ugyan a divatiparban dolgozom, de nem hiszek a modellekben. Helyettük inkább színésznőkön és izgalmas embereken fotózzuk be a kollekcióimat is. Ilyenkor mindegy, hogy milyen az alanyaim teste, hiszen az az igazi művészet, hogy egy hús-vér ember gyönyörű legyen a fotókon. Szerintem túl kell most már lépni azon, hogy csontvázakon és nagyon dagi nőkön fotózunk be ruhákat. Az utca embere nem úgy néz ki, mint egy klasszikus vagy akár egy plus size modell. Egészséges embereket kell fotózni és nem egészségtelenül vékonyakat vagy kövéreket. Ennyi. Szerintem a fogyasztói társadalomnak most jött el az a váltópontja, amikor elkezdünk befelé is figyelni és a külső mellett más értékek is fókuszba kerülhetnek.
Én teljes mértékben megbarátkoztam önmagammal. Vannak testi hibáim, de sosem akarnék a testem miatt a világ legjobb nője lenni. Persze nem szabad elhanyagolnunk a testünket sem – én például rendszeresen sportolok és motiválok másokat is, hogy sportoljanak, de nem a testem, hanem a lelkem miatt, mert ilyenkor érzem igazán, hogy élek. Úgy gondolom, nagyon komolyan el vannak tévedve azok, akik azt gondolják, a “tökéletes testtől” vagy egy új ruhától jobban lehetnek.
Sok olyan barátom van, akik testképzavarral küzdenek. Rajtuk már nem tudok segíteni, viszont sosem szégyellem azt mondani egy másik nőnek, hogy csodálatosan néz ki! Én sem vagyok egy vékony nő egyáltalán, megvannak a testemen azok a pontok, amik nem az ideálnak megfelelőek, de nem gondolom, hogy az a szép, aki vékony. Én imádom önmagamat és ha holnap meghalnék, akkor azt mondanám, hogy imádom azt, ami ma voltam és mindent ami velem történik. És felháborítónak tartom, hogy ezt mások nem így gondolják!
Nagyon fáj az, hogy nagyon régóta keményen próbálkozom, de nem tudom leszoktatni a kesergésről a mamámat sem. Igazából az az életcélom a következő 30 évben, hogy egy olyan felnőttoktatási intézményt csináljak, ahol megtanulhatnak szeretni az emberek. Van az iskolában fizika, kémia meg matek, amik ugyan fontosak, de mind lelketlen tárgyak. Én be fogok csalogatni minél több embert “táskakészítő workshop” címen a műhelyembe, és megtanítom nekik, hogyan kell szeretni.
Modell: Oláh Anna
Ruha: spagettipántos ruha – COS, bakancs – CCC
Haj: Lencsés Dóra – New School of Make-up
Smink: Páll Adrienn – New School of Make-up
Stylist: Molnár Anikó
Fotó: Bodnár Zsófi
Szöveg: Bobák Szilvia
Mi a Perfect Imperfection?
Egy testpozitív kampány, mely azt hirdeti, hogy minden nő teste megérdemli az a figyelmet, amiben a szupermodellek részesülnek. Kövess minket az Instagramon!
