A kulturális kisajátítás hosszú idők óta parázs viták táptalaját képezi – nem is csupán a divatiparon belül. Miközben időtlen idők óta nyújt inspirációt a divattervezőknek egy-egy ország, régió, vagy közösség népművészeti öröksége. Mi a Marie Claire tavaly októberi számában szenteltünk ennek egy nagyobb cikket, hiszen nem olyan egyszerű a kérdés, és a tolvajlás megállapítása, mint amilyennek első pillantásra tűnik. Azt viszont senki sem vonhatja kétségbe, hogy a divatiparon belül bőven lenne mit javítani a kulturális és kisebbségek iránti érzékenységen és a diverzitáson – szinte hétről hétre robbannak ki a divatban rasszizmussal és kulturális kisajátítással kapcsolatos botrányok a Guccitól a Diorig.
Hasonló esetnek számtalanszor szemtanúi lehettünk már, ezúttal viszont egy amerikai divatmárka ellen emelte fel a szavát Mexikó kulturális minisztere, Alejandra Frausto, hiszen a Carolina Herrera legújabb, 2020-as Resort kollekciójának inspirációja kapcsán nyúlt mexikói szőttesekhez és tradicionális hímzésmintákhoz. A probléma, hogy ezt az előbbiek megnevezése nélkül tette, ráadásul a kollekció kampányfotóin csak fehér bőrű modellek szerepelnek. Az egyik hófehér ruhán látható minták a Tenango de Doria közösség hagyományos motívumai: minden egyes mintának jelentése van a család, az egyén és a közösség számára, más darabok pedig a Saltillo in Coahuila államra jellemző sálakból emeltek át jegyeket.
Maga Carolina Herrera egyébként venezuelai születésű, a márka kreatív vezetését a 32 éves Wes Gordon látja el tavaly óta. Az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó viszonya amúgy sem rózsás, és az aktuálpolitikai helyzet még tovább nehezíti: gondoljunk csak Donald Trump mexikói árukra kivetett vámtervezetére, a falépítés kérdésére vagy a bevándorlással – és a gyermekek elszakításával – kapcsolatos patthelyzetre. Mexikó gyönyörű kulturális öröksége pedig nemcsak a Carolina Herrerát, de az amerikai Michael Korst, de Craig Greent, Isabel Marant-t, a Louis Vuittont, a Zarát és a Mango dizájnereit is megihlette már – persze az ihletforrás megnevezése nélkül. Természetesen kommentháború alakult ki a legújabb eset kapcsán, még a helyiek között is megosztó, miként tekintenek a kollekcióra: lopás vagy tiszteletadás?
Önmagában mindenképpen szép gesztus egy gyönyörű kollekcióval modern formában megmutatni egy ország népművészeti örökségét, hiszen egy globális márka az egész világgal megismertetheti ezeket, azonban nincs arról tudomásunk, hogy együttműködött volna a márka helyi kézművesekkel. Azokkal, akiknél generációról generációra öröklődik az a tudás, melynek birtokában az autentikus darabokat készítik, amelyeket sok országban kénytelenek a kézművesek jóval áron alul adni, hogy megélhetést biztosítsanak maguknak, és a családjuknak. Már csak azért is sokrétű egy ilyen kérdés, mert a népművészet esetében nem olyan egyértelmű a jogi oltalom – a divattervezőknek pedig joguk van az alkotás szabadságához. A Carolina Herrera válaszában kiemelte, hogy a kollekció egy tiszteletadás Mexikó gazdag kultúrája előtt, és Wes Gordon is nyilatkozatott tett, hogy sok ihletet merített utazásai során az ország kézműves hagyományaiból. Egyébként múlt hónapban jelentette be a kormány, hogy egy törvényjavaslatot terjesztenek a szenátus elé, amely jogi oltalmat biztosítana a hagyományos kézműveseknek, akiket így a megoldások, technikák és motívumok jogbirtokosainak ismernének el és ezáltal kompenzációért is folyamodhatnának.
forrás: Euronews, The New York Times Fashion, The Guardian, Diet Prada
Nyitókép: Profimédia – Red Dot
