Hosszú ideje annak, hogy a divat és a képzőművészet egymásra talált, megszámlálhatatlan példát lehet mondani arra, hogyan létesítettek kapcsolatot alkotók és márkák a két világ között, gondoljunk csak Elsa Schiaparelli és Salvador Dalí különleges kreációira, vagy hogyan tisztelgett Yves Saint Laurent Piet Mondrian holland festőművész előtt egy teljes kollekcióval, és természetesen a pop-art egyik legnagyobb alakját, Andy Warholt sem hagyhatjuk ki a felsorolásból.
Persze a sort tovább lehet folytatni, nehéz mondani olyan márkát – legyen szó akár a luxuskategóriát képviselő divatházakról vagy éppen a fast fashion óriásokról –, amelyek ne merítettek volna ihletet a képzőművészetből. Míg van, akiknél ez csak egy rövid kitérő, másoknál pedig egy lényeges, elhagyhatatlan része az indentitásuknak. Az utóbbi csoportba tartozik például az ikonikus művészi ékszereiről ismert FREYWILLE, amely eddig olyan híres művészek munkássága előtt tisztelgett, mint Claude Monet, Gustav Klimt, Friedensreich Hundertwasser, Alphonse Mucha, Paul Gauguin, Vincent van Gogh és Sophie Taeuber-Arp.
Michaela Frey 1951-ben alapította meg bécsi tűzzománc-manufaktúráját. Eleinte kizárólag az osztrák népművészetből merített ihletett, majd brit férje révén nagyon sok időt töltött Angliában, ami hatással volt rá, megjelentek a modern minták, dísztárgyak mellett ékszereket is készített és a márka pedig egyre sikeresebb lett, még London legelőkelőbb áruházaiban – például a Harrodsban és a Liberty’sben is árulták a termékeit, végül Európa-szerte számos rajongót és törzsvásárlót szereztek, ezt pedig nem másnak köszönhették, mint Friedrich Willének. „A szüleim szerették volna, hogy építészmérnök legyek, de én más utat választottam, először jogot tanultam, majd okleveles könyvelő és adótanácsadó lettem, mert szerettem volna megtanulni, hogyan lehet megoldani a különböző problémákat az üzleti életben.”
Mindez ne tévesszen meg senkit, ugyan Friedrich Wille fejében soha nem fordult meg, hogy maga is alkotóművész legyen, gyerekkora óta szívta magába a kultúrát. Szüleivel nagyon sokat járt múzeumokba, kiállításokra, Michaela Frey-t is úgy ismerte meg, hogy sok időt töltött fiatal művészekkel a Fertő tónál. Amikor pedig a művésznő megkérte, hogy segítsen rendbe rakni cége ügyeit, igent mondott, igaz, akkor még nem gondolta, hogy ez nemcsak egy rövid megbízatás lesz, hanem életre szóló kaland, hogy egyszer egy luxusmárkának lesz a tulajdonosa.
Abban, hogy a FREYWILLE elismert legyen a luxuspiacon, nagyban hozzájárult az a tény is ahhoz, hogy harminc évig, pontosabban egészen 2009-ig együtt dolgoztak az Hermés divatházzal – nagyon sokat tanultak tőlük erről a szegmensről, és a közös munka hatással volt arra is, hogy milyen anyagokkal dolgoznak most. Időközben pedig nagy változások történtek a cégnél, 1980-ban elhunyt Michaela Frey, és Friedrich Wille lett az ügyvezető-igazgató, így változott a koncepció is. Humanista érdeklődése hívta életre az ókor által inspirált egyiptomi, majd görög-római kollekciót, majd jött egy komoly felkérés, a Claude Monet Alapítvány amerikai elnöke azzal kereste meg őket, hogy alkossanak egy kollekciót, amit az ismert festő művei ihlettek. Erre mondják azt, hogy a többi pedig történelem.
Friedrich Wille szerint a mostani sikerüket a nagy művészek által ihletett kollekcióknak köszönhetik. A tervezői csapatot jelenleg felesége, Simone Gruenberger-Wille vezeti, ő maga jelenleg konstruktívan vesz részt az alkotói folyamatban, javaslatokat tesz a designer csapatának, és az utolsó lépéseknél marketingszempontból értékeli az eredményt. Mint nekünk elmondta, Bécs különleges város olyan szempontból, hogy nagyon vonzó volt a művészek számára, sokan költöztek oda, hogy ott éljenek és alkossanak, ezért is volt számára fontos, hogy az ékszereken látszódjon az osztrák hatás.
FREYWILLE ékszerek
Ha nem teljesen saját kollekciót készítenek, hanem valamelyik nagy képzőművész előtt tisztelegnek, akkor sok más márkával ellentétben nem másolnak, hanem igyekeznek újraértelmezni az ismert alkotásokat, stílusjegyeket. Viszont elég pillantást vetni az ékszerekre, azonnal lehet tudni, hogy ki volt az inspiráció fő forrása. Igen, az a kagyló ott a karkötőn, amit kezünkbe adnak, bizony a Vénusz születése című híres Botticelli-festményről lehet ismerős. „Nemcsak festő volt, hanem filozófus is, aki előre látta a jövőt. Európa nagy része akkoriban még a középkorban volt, több száz évvel voltunk lemaradva” – meséli nekünk lelkesen a korai reneszánsz egyik leghíresebb művészéről.
De ugyanilyen hévvel osztja meg velünk, hogy milyen szoros a kapocs az osztrák és a magyar nép között, hogy a szocializmus alatt milyen kalandjai voltak a csehszlovák határon, és ahogyan nehéz nem csüngeni a szavain, amikor arra a kérdésünkre, hogy a divat vajon alkalmas-e arra, hogy közelebb hozza az emberekhez a képzőművészetet, ismét csupa izgalmas bevezetést kapunk a művészettörténetbe. Példaként hozza fel Gustav Klimtet, akinek partnere nem volt más, mint Emilie Louise Flöge divattervező, nem véletlenül viselnek csodás ruhákat a festményein a női alakok, és ha még jobban visszatekerhetjük az idő kerekét…. „Nézzük csak meg az uralkodókról és nemesekről készült portrékat! Mivel az, hogy ki mit viselt, már akkor is státuszszimbólumnak számított, a festők különös gondot fordítottak arra, hogy gazdag, befolyásos modelljeik ruháját és kiegészítőit szépen fessék meg, élethűen ábrázolják.”
Dr. Wille hozzáteszi, manapság viszont már nem elfogadott, hogy így hívd fel a figyelmet arra, hogy milyen gazdag és hatalmas vagy, nem illik így hivalkodni vagyonnal, tíz- vagy ötkarátos gyémántgyűrűvel villogni, és felidézi az időket, amikor a gazdag németek csodálatos ruhákban és kiegészítőkben jelentek meg a Bécsi Operaházban. Elárulta azt is, hogy ők nem követik a divattrendeket, ezek nincsenek különösebb befolyással a munkájukra, továbbra is a klasszikus formavilág szerint dolgoznak, noha néha azért vannak kisebb változások. Ugyan Michaela Frey, valamint az ő családja is kételkedtek abban, hogy hosszú távon kelendőek lesznek-e tűzzománc ékszereik a nemzetközi piacon – viszont az Hommage kollekciók garantálták a sikert.
A pandémia természetesen a FREYWILLE-re is óriási hatással volt, és míg előtte az volt a cél, hogy minél több üzletük nyíljon világszerte, ez megváltozott, most már csak néhány országra szeretnének koncentrálni. „A mi termékeink különlegesek, hiszen a vásárlóink érzelmi alapon döntenek, csak ha tetszik nekik az adott ékszer, akkor fogják megvenni. Így viszont komolyabb kötődés alakul ki, és nem akarják majd eladni. Nagyon ritkán találkozunk azzal, hogy az interneten valaki a mi termékeinket hirdeti, inkább az a jellemző, hogy generációról generációra örökítik át azokat.”
Hozzátette, ha sikerült egy ország szívét megnyerni, az számára nagyon sokat jelent, hiszen ez azt jelzi, hogy érzik, ismerik az ott lakók művészet iránti érzékenységüket. „Ehhez persze sokat kell velük találkozni. És ezen szeretnék most dolgozni.” Magyarország ilyen szempontból nagyon fontos, egy biztos piac, amire stabilan számíthatnak, köszönhetően annak, hogy a magyarok és az osztrákok között különleges kapcsolat van, ez segít abban, hogy megértsék egymást. Erre is volt egy kedves példája, mint Dr. Willétől megtudtuk, bizony a bécsiek is használják a mamlasz szót, és pontosan ugyanaz a jelentése, mint nálunk.
Ami a jövőt illeti, a márka a pandémia alatt is szorgosan dolgozott azon, hogy újabb nagy művészek ihlette kollekciókat alkossanak, hogy megmutassák, milyen sokszínűek. Így születtek meg az ékszerek, amiket Sophie Taeuber-Arp svájci textilművész, festő, szobrász, belsőépítész és táncművész, a dadaizmus egyik képviselője ihletett. „Nem akartuk teljesen másolni az ő színeit. Egy teljesen új kompozíciót akartunk létrehozni az ő geometriáját használva, de finomabb árnyalatokkal” – avatott be minket a tervezés folyamatába.
Kaptunk egy fontos üzenetet is az interjú végén. Mint Dr. Wille elmondta, az évek során megváltoztak a prioritásai, és – jegyezte meg – talán ezzel nincs egyedül. „Hiszem, hogy amennyi időt csak tudunk, azokkal az emberekkel kell tölteni, akik közel állnak hozzánk, akiket szeretünk, velük el kell mélyíteni a kapcsolatainkat. Viszont emellett nyitnunk is kell a világra, nagyon érdekes megismerni másokat, ez jó hatással van nemcsak a lélekre, de a szellemre is.”
