Plus size-nak lenni nem egyszerű
A túlsúly elsősorban egészségügyi kockázat és fizikai-érzelmi megterhelés, s mint ilyen, fontos. De semmiképpen sem közügy. Azaz ha felszaladt rád néhány kiló, vagy tartós túlsúllyal élsz, az elsősorban a te dolgod – és nem ok arra, hogy elrejtsd a szépségedet, vagy eltakard a személyiséged. De hogyan mutathatod meg magad jól? „Ápol és eltakar” vagy a „tedd ki, amid van”: plus size nők mesélnek.
„Szeretek öltözködni, de nem mindig vagyok kiöltözve. A praktikum nagyon fontos. A testalkatomban egyedül a kötényhasam zavar, azt takarom, vagy próbálom úgy alakítani, hogy előnyös legyen. Nagyon szeretem a ruhákat, szoknyákat, mert sokkal előnyösebbek és praktikusabbak is, de simán kimegyek utcára leggings+pulcsi kombóban is” – mondja Anett és hozzáteszi: egy magabiztos, önazonos ember még előnytelen öltözékben is jobban fest, mint egy dekoratív, de feszengő társa.
„Én az »elbújnék« tábort erősítem. Nadrág csak sötét színű – fekete, sötétkék, legfeljebb apró mintás, de az alap akkor sötét, egyenes vagy bő szárú, a felsőből lehet színes is, bár a nagyon rikító színeket nem hordom. Testhez állót nem veszek fel. Rövidet sem, rövidnadrág nyolcévesen volt rajtam utoljára. Capri hosszúságú nadrág minimum, de az is csak itthonra. Rövid, térd feletti szoknyát sosem hordtam” – mondja Petra, aki saját bevallása szerint irigyli a bátran öltözködő telt nőket.
Ági azóta lett bátrabb, hogy öregszik: „Nem áll jól a sötét, így színekkel merész vagyok, de fazonokkal nem. Amit tudok, eldugok. Sokféle telt nő van. A szerencsés, homokóra alkatok nagy méretben is jól festenek bármiben. De az én alma alkatommal átgondoltan kell létezni sajnos.” Nóra azonban úgy véli, minden a testalkaton, színtípuson múlik.
„Azért, mert valaki telt, nyugodtan hordjon színes, mintás ruhát, ha önazonos vele. Kilencvenkilósan is hordtam szoknyát, midiruhákat, de figyelembe vettem, hogy a homokóra alkatomhoz és a színtípusomhoz mi volt a megfelelő.
Szerintem egy akár százhúsz kilós nő is tud csinos, ízléses lenni, csak az a fontosabb, hogy önazonos legyen.
Ha valaki egy ruhában nem érzi jól magát, akkor ne is hordja. Én sem hordok rikító színeket, mert nem passzol hozzám, de a leopárdminta bármikor, bármiben jöhet. Miniszoknyát, extra rövid nacit, fekete-fehéret most, a fogyásom után sem hordok, mert nem állna jól, tudom, hogy feszengenék benne. Az pedig senkinek sem előnyös” – magyarázza.
Illik, nem illik: A protokollszakértő tippjei plus size öltözködéshez
Margaritovits Adél azt mondja, a ruházat kiválasztásánál törekedni kell a hármas egység harmóniájának fenntartására. Azaz az outfit összeállításánál figyelembe kell venni, hogy a szett az alkatnak és az életkornak megfelelő, ugyanakkor az alkalomhoz illő legyen. Így biztosan nem lövünk mellé.
„Informális helyzetekben, szabadidős tevékenységek során elsősorban a jóízlés szabályait célszerű követni. A teltkarcsú hölgyek esetében a stílusosság a lenge, természetes anyagokban, az elegáns és formakövető, de nem túl feszes szabásvonalakban, a színek harmóniájában mutatkozhat meg” – magyarázza. – „Ideális esetben a szoknya sosem ér a térd fölé, a nadrág inkább palazzo vagy capri, mint bermuda vagy sort, a felső pedig sosem tapadós-feszülős, esetleg spagettipántos.”
Margaritovits Adél protokollszakértő, Fotó: Kocsis Bence
A protokoll-szaktanácsadó azt is hozzáteszi ugyanakkor, hogy szakmai helyzetekben, különösen a business etikettben, egészen más szabályok érvényesek.
„Az üzleti etikett minden esetben megköveteli a business lookot, melynek alapja a mindenkor professzionális megjelenés. Alapszabály: célszerű kerülni minden olyan ruhadarabot és kiegészítőt, ami elvonja magunkról a figyelmet. A választott anyagok sosem fényesek vagy követik túlzottan a test vonalát, a váll, a nyak, a dekoltázs pedig sosem kerül a munkatársak vagy az ügyfelek tekintetének kereszttüzébe. Az üzletben nemet mondunk mindenre, ami azt sugallja, »érints meg«” – fejti ki Margaritovits Adél.
Mint mondja, a színekben és szabásvonalakban célszerű szem előtt tartani a hölgyek testalkatát és színtípusát is, illetve az irodai etikett egyéb szabályait, melyek a következők:
- a smink diszkrét és elegáns, hagyja érvényesülni a tekintetet és nem vonja el a figyelmet a szakértelemről;
- az ing, a blúz hagyományosan rejti a vállat, a felkart és nem emeli ki a kebleket;
- az ékszer klasszikus, letisztult – az élénk színű, hangos vagy extrém darabok a munkahelyen kívül érvényesülhetnek igazán;
- a szín fekete, barna, szürke vagy sötétkék, a rikító színeket pedig célszerű kerülni;
- a lábbeli zárt és sötét színű, a protokoll szerint pedig a – testszínű – harisnya még negyven fokban is kötelező.
„Bár bizonyos szakmákban – például a kreatívoknál – az iparág sajátosságai felülírhatják az üzleti etikett alapszabályait, egészében véve elmondható, hogy ideális esetben az öltözék úgy sötétül, ahogy az idő telik. Azaz reggel, illetve a délelőtti órákban egy világosabb blézer lehet az ideális választás, egy délutáni programon már a középszürke változat számít optimálisnak, este pedig már a sötét árnyalatokat célszerű választani.”
Így öltözz csinosan nyolcvan kiló felett is!
Gózon Eszter fenntartható szemléletű szín- és stílustanácsadó, oktató, személyi stylist ismeri és tiszteli a protokollt, azonban nem mindig ért egyet vele. Azt is elmondja, miért:
„A hivatalos helyzetekre érvényes etikettszabályokat leszámítva az öltözködés alapszabályai mára már nem léteznek. Kultúráról kultúrára, országról országra, városról városra, sőt, családról családra változik az, hogy mi számít elfogadottnak, vagy éppen tilosnak. Így az öltözködési alapszabályok mindig attól függnek, hogy milyen környezetben vagyunk, kikhez szeretnénk vagy nem szeretnénk igazodni, mit szeretnénk kifejezni a ruháinkkal. Mindig lesznek olyanok, akik nem értenek egyet a választásainkkal, akiknek nem fog tetszeni az, ahogy kinézünk, érdemes tehát elsősorban arra koncentrálni, hogy olyan ruhákat válasszunk, amikben mi jól érezzük magunkat, fizikailag és lelkileg is.”
Amikor azt kérdezem tőle, hogy lehet valaki túlsúlyosan is esztétikus, szexi és divatos, nem érti az is-t.
Gózon Eszter fenntartható szemléletű szín- és stílustanácsadó, oktató, személyi stylist, Fotó: Gaál Dániel
„Hogyhogy túlsúlyosan IS? Megkérdezzük valaha, hogyan lehet valaki karcsún is esztétikus, szexi és divatos? Nem! Márpedig a kérdés önmagában azt feltételezi, hogy a túlsúly és az esztétikum, a vonzóság kizárhatja, vagy ki is zárja egymást. Márpedig ez megközelítőleg sincs így! Mindenkinek más a testideálja, mindenki szemében más az esztétikus, szexi, szép. Ami pedig a divatosságot illeti, szintén felmerül a kérdés: milyen divatról beszélünk? Arról, amit a kifutókon látunk? Amit a boltokban? Amit a néptáncos, rocker, művész stb. barátaink hordanak? Hiszen ezek mind-mind olyan csoportok, szerepek, amikhez sok esetben az öltözködésünkkel fejezzük ki a hovatartozásunkat. Melyiket szeretnénk követni, melyikhez szeretnénk igazodni? Mit szeretnénk kifejezni a ruháinkkal? Ezekre a válaszokra soha nem a kor vagy kilók fognak választ adni, hanem az önismeret” – magyarázza.
„A »fekete slankít« az egyik kedvenc városi legendám, amit a testalkatelemzések során meg szoktunk cáfolni, hiszen elsősorban nem a szín, hanem a jól megválasztott szabás az, amitől ha valaki szeretne, karcsúbbnak tud tűnni. Ugyanez vonatkozik a nagy, formátlan, »ápol és eltakar« ruhadarabokra is, hiszen ezeknek nagyrészt az a hátrányuk, hogy azokat a testrészeket is eltakarják, amiket nem rejteni, hanem kiemelni lehetne” – mutat rá a túlsúlyos hölgyek alapvető öltözködési hibáira Eszter. – „Sokkal jobban járunk, ha tudatosítjuk magunkban azt, hogy ha valamiről el szeretnénk vonni a figyelmet, valahova máshova kell áttennünk a fókuszt, és – akár profi segítséggel, akár egyedül – megkeressük a testünkön azt a pontot, amit szívesebben emelünk ki, vagy legalábbis nem szeretnénk mindenáron eltakarni.”
És hogy mit javasol ezek után Eszter? „Csak bátran! A plus size hölgyek is hordják nyugodtan a feltűnő kiegészítőket, mintákat, színeket, rétegezzenek, amennyit csak szeretnének, hiszen a színes, kreatív stílus soha nem a kilókon vagy a testalkaton, hanem a bátorságon múlik!”
A túlsúlyos újságíró – egyáltalán nem szakmai – tippjei
Utoljára hetedikben volt optimális a BMI-m – és már akkor is utáltam, hogy nem vagyok kicsi és törékeny, mint a többiek. Csaknem harminc év telt el így, mígnem rájöttem, hogy
a túlsúlyom ellen küzdhetek ugyan, önmagamat viszont szeretni lenne érdemes.
(Szívesen mondanám, hogy egyszer csak felébredtem és onnantól kezdve mindent másként láttam, de a valóságban ehhez öt év terápia és baromi sok önismeretben eltöltött óra kellett. Különben stimmel.)
Ekkor mentem szín- és stílustanácsadásra, ami után a sötétkékeket, sötétlilákat és feketéket úgy cserélték le a pink, a királykék, a banánzöld árnyalatok, hogy közben azt hajtogattam: nem elég, hogy kövér vagyok, most még papagájnak is öltözöm!
Csakhogy jól állt, egyre többször kaptam bókokat és elkezdtem beletanulni abba, mit hova tegyek, hogyan emeljek ki vagy éppen rejtsek el. Ma már klasszikus szabásvonalak és extrém színek jellemzik az öltözködésemet – a túlsúly pedig továbbra is egészségügyi kockázat, amit komolyan veszek, de már nem utálom a testemet.
És hogy szerintem mire van szükséged ahhoz, ha te is nézőpontot váltanál, de sehogy sem sikerül? Kell néhány brutál jó, szupportív melltartó, egy-két alakformáló alsó vagy megerősítő biciklis gatyó, egy „mindenhez megy” sneaker és egy lábkímélő magas sarkú, egy jó alapozó, egy tökéletes színű rúzs, és egy nagy adag önbizalom. (Utóbbi sajnos nem jön magától, de – hol idővel, hol szakember támogatásával – tanulható.)
Kiemelt fotó: Getty Images
