Általában a kő ihleti a figurát, vagy tudatosan keresel papagáj és panda formájú köveket?
Ez változó. Van, hogy amilyen formájú követ találok, ahhoz találom ki az állatot, de van, hogy nekiállok papagáj formájú követ keresni. Ha elfogynak például a bálnáim, akkor elmegyek a kedvenc Duna-parti lelőhelyemre, és bálnát keresek. De ilyenkor sétálok, mint egy gázlómadár a kavicsok között, és megesik az is, hogy csak felkapok egy kavicsot, ami annyira megtetszik, hogy kitalálok hozzá valamilyen figurát. Amikor elkezdek festeni, sokszor még magam sem tudom mi lesz belőle, egyszerűen maguktól alakulnak, ahogy játszom a színekkel, egyszer csak ott lesz egy szerencsehal. Aztán bizonyos állatok rögzülnek a repertoárban.
Azt hiszem, erre mondják, hogy egyszerű, de nagyszerű. Hogy indult ez a projekt? Egyszer csak megláttad a kavicsokban rejlő lehetőségeket?
Valójában több, nagy „első pillanat” is volt. Édesapám karikaturista volt a hetvenes években, az ő vicces rajzai tudat alatt biztosan nagy hatással voltak rám és a testvéreimre. A nővérem egyébként grafikus lett és én is úgy gondoltam, hogy a grafikusi pályát választom, de kicsit komolytalanul vettem a felvételit, így nem sikerült bejutnom az Iparművészetire. Akkor még inkább a fekete-fehér, részletgazdag grafikák vonzottak, de pár éve megjött a bátorságom, hogy kipróbáljam az olajjal, akrillal való festést is, és rájöttem, hogy imádom az élénk színeket. A köveket illetően pedig egy balatoni nyaralás adta az ötletet. Egy kis vásárt kellett csinálni, és mivel nem akartunk sütni, mi a gyerekkel kavicsokat festettünk. Azt szeretem igazán a kavicsokban, hogy nincs belőlük két egyforma. Az ember jól eső érzéssel fogja a kezébe, érezhető rajta a természet munkája, ami hosszú évek alatt csiszolta épp ilyen formára.
Korábban említetted, hogy a Mesekavics tulajdonképpen művészetterápiaként is működik. Téged is megnyugtat a kavicsfestés?
Igen, abszolút. Egyrészt színterápia, hiszen ezek a fantasztikus, élénk színek jókedvet és életet lehelnek az emberbe. Másrészről a kövek nagyon picik, ezért nagyon kell koncentrálni, alá kell merülni, ez pedig kizár szinte minden más gondolatot a fejemből. Mindig a mandalakészítő buddhista szerzetesek jutnak róla eszembe, hiszen ők is egészen apró, vékony vonalakat raknak ki színes homokból. Ez a tevékenység számomra igazi flow-élmény, engem teljesen kikapcsol, ráadásul a folyamatos fejlődés, hogy egyre precízebbek a vonalak, és egyre szebb lesz a végeredmény, igazi sikerélményt jelent.
Másokon is ezt látod? Nincs olyan, akit felidegesít, hogy olyan nehéz szépen festeni ezekre a kicsi kövekre?
A kicsi gyerekek gyakran hamar abbahagyják, mert nekik tényleg elég nehéz. Épp ezért próbáltam leegyszerűsíteni a figurákat, útmutatót készítettem hozzá, amivel lépésről-lépésre haladhatnak, de a legfontosabb, hogy ne adják fel, gyakoroljanak, ezt a könyvben is hangsúlyozom. Ugyanakkor ez arra is ösztönözheti a szülőket, nagyszülőket, hogy leüljenek a gyerekek mellé, segítsenek nekik és együtt alkossanak.
Szóval a Mesekavics nem csak gyerekeknek, szülőknek is szól.
Minden korosztálynak. De az a legjobb, ha együtt alkotnak. A gyerekek imádnak festeni, de a Pozsonyi Pagony könyvfesztiválján több felnőtt is odajött hozzám, hogy leülhetnek-e kavicsot rajzolni. Úgy gondolom, hogy egy gyerek elsősorban attól lesz kreatív, és úgy szereti meg a kézműveskedést, ha a szülőtől, nagyobb testvértől is ezt a mintát látja, ezért jó, ha a család együtt ül le alkotni. De a mesekönyvet oktatási célokra, közös játékra is lehet használni, a gyerekek gyakorolhatják a számfogalmakat, az elemeket vagy társasjátékozhatnak. Több óvónővel is beszélgettem arról, hogy jó lenne óvodákban is használni a mesekavicsokat: egy nagy közös háttértáblán mindenkinek lehetne egy személyre szabott, egyedi kis „állatkája”, amivel közösen tanulhatnának, játszhatnának.
Talán az egyik legjobb dolog a könyvedben, hogy a kis figurákhoz adsz néhány támpontot, de aztán akármilyen mesét költhetünk hozzájuk, amit illusztrálhatunk is a színes háttérre rakosgatott kavicsokkal. Te is szoktál így meséli a kisfiadnak?
Igen, a hétvégén is velünk jött kirándulni két béka. Mindig is borzasztóan szerettem mesélni, és magam kitalálni meséket. Általános iskolában a tanító néni néha kiültetett az osztály elé, hogy meséljek, amíg dolga volt. Nagyon szeretnék egy rendes mesekönyvet is írni a Pandala-szigetek világáról, amiben a kalandok által a környezetvédelem fontosságára hívnám fel a figyelmet.
Úgy láttam, már ékszereket is készítesz ezzel az eljárással.
Igen, csináltam már többféle ékszert hasonló mintákkal, elsősorban nyakláncokat. Próbálkoztam más mintával is, többféle ornamentikával, de most azt érzem, annyira benne vagyok ezekben a színes állatmintákban, hogy azokat szeretem az ékszereken is. A nagyon tarkák mellett többen kértek visszafogottabb színvilágú papagájokat, amiket például kitűzőként hordanak.
A mai gyerekeket le lehet még kötni színes kavicsokkal?
Abszolút. A két-három évesek imádják rakosgatni a kavicsokat, de a 13 éves nagylányom is nagyon szeret festeni. A gyerekek ösztönösen szeretik, mert színes, kedves, szívesen fogják a kezükbe. Szeretnék egy natúr kavicsokból és festékekből álló kreatív szettet összeállítani az alkotni vágyú gyerekeknek, de azoknak, akik a virtuális világban találják meg az örömöt, lesz idővel mobilapplikáció, ahol a kavicsokon található figurák fognak megelevenedni, és lehet majd velük játszani. Aztán persze ott van a mese, amit szintén izgalmassá lehet tenni a fordulatokkal mindenki számára. Persze nem akarok mindenkinek megfelelni, hiszen az lehetetlen volna. Egyelőre szeretném minél több tervemet megvalósítani és elérni, hogy a Mesekavics minél több helyre eljuthasson, külföldre is.
