Eper, sárgadinnye, meggy – ezek a slágerek, de gyakorlatilag bármiből készíthetjük, akár egresből is. Ezt a ribizlifélék családjába tartozó gyümölcsöt valamiért mostohagyerekként kezeljük, olyannyira, hogy Franciaországban a mai napig nincsen neve – „makrélához való ribizlinek” (groseille de maquereau) hívják. Persze nem véletlen, mert a benne levő erős savak tökéletes kiegészítőként szolgálnak a halhoz, de gyakran használják báránycomb vagy vaddisznó körítéseként is.
Elismerem, hogy karakteresen savanykás íze megosztó lehet, de aki kedveli mondjuk a citromtortát, az ezt is imádni fogja! A leves készítésénél ízlésünk és egresünk savanyúsága szerint kell változtatni a cukor vagy éppen a méz mennyiségén, de fontos, hogy tálalás előtt alaposan hűtsük le, és az édesítés során azt is vegyük figyelembe, hogy hidegen a leves savanyúsága tompulni fog. Kevés narancshéjjal fűszereztem, plusz a gyömbér is jól áll neki, de nyugodtan jöhetnek még bele a klasszikus gyümölcsleves-ízesítők: fahéj, szegfűszeg, csillagánizs. Tejföl helyett használhatunk joghurtot, bár én a jó házi tejfölt (ami legalább 25%-os), semmi pénzért nem cserélném le!
Hozzávalók:
• 50 dkg egres
• 5 dl víz
• 3 evőkanál cukor
• 3 cm gyömbér
• 1 narancs héja
• 1 csipet só
• 1 kis pohár tejföl
Elkészítés:
1. Az egrest megmossuk, és a szárát, valamint a barna végeket lecsipkedjük.
2. A megtisztított egrest egy lábosba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Hozzáadjuk a cukrot, belereszeljük a gyömbért és a narancs héját, megszórjuk egy csipet sóval, és közepes lángon melegíteni kezdjük.
3. Addig főzzük, amíg teljesen puha nem lesz.
4. A levét átszűrjük egy tálban, és finom lyukú szitán átpasszírozzuk az egrest.
5. A még meleg levesből a tejfölhöz kanalazunk egy-két merőkanállal, és alaposan kikeverjük.
6. Az így kapott langyos tejfölt apránként hozzáadjuk a leveshez, közben pedig habverővel folyamatosan keverjük.
7. Tálalás előtt alaposan lehűtjük.
