A hőmérő 39 fokot mutat árnyékban. Alig mozdul a levegő, a kósza szellőnek se híre, se hamva. Lassan mozognak az emberek, senki nem tud sietni. Aki teheti ülve, vagy félig fekve piheg a járdaszegélyen, a falnak dőlve, hiszen szó szerint fullasztó a hőség. Levegőt venni azért kell, levegőhöz jutni muszáj. Nekem pedig el kell jutnom a buszmegállóig, valahogy haza kell érnem még ebben a tikkasztó forróságban is. Hallgatom a szívem dübörgő hangját, zakatol a kis motor, és ahogy próbálok haladni, fokozódik a terhelés. Érzem, hogy szédülök, így lassítok az iramon. A vizem már régen elfogyott, árnyék pedig sehol. Azt hiszem, mielőtt eluralkodik rajtam a pánik, hogy úristen mindjárt elájulok, még egy utolsó dolgot megpróbálok: veszek egy mély LÉLEKzetet. Egy olyat, amiben ténylegesen élet van. Megállok, és leülök a földre. Nem törődök senkivel és semmivel. Összpontosítok, és csak belülre figyelek csukott szemmel. Sikerülni fog. Lassan, az orromon keresztül szívom be a forróságot. Követem az útját le a tüdőm legaljáig. Égetne, perzselne, felemésztene, de én megszelídítem. Emelkedik a mellkasom, tágulnak a bordák, és még mindig van hova még, még, még. Te jó ég, el sem hittem, hogy ekkorát tudok „harapni”, hogy ilyen „éhes” vagyok. Aztán csak a kilégzésre koncentrálok. Kifújom, ugyanolyan ütemben, lassan az utolsó cseppet is, igyekszem teljesen kiüríteni a tüdőmet. Arra gondolok, hogy így több oxigénhez juthatok, hiszen jóval nagyobb felületen történik meg a gázcsere, mint amikor csak felületesen pihegek, és nem hasból lélegzek. Ki és be, ki és be újra és újra. Még mindig csücsülök, de már sokkal jobban vagyok. Már a szemem sem kell lehunynom, de folytatom. Beszív, kifúj, beszív, kifúj, elengedem a régit, jöhet az új. Fogalmam sincs meddig ültem ott, csak azt tudom, hogy egyszer csak felálltam, és mindenféle nehézség nélkül továbbsétáltam a megállóig…
Rosszul lélegzünk
A légzés létezésünk alapja. A MET (Muscle Effect Therapy) kezelések során kikerülhetetlen, hogy a légzéssel ne legyen munka. A légzésünkre ugyanis hatással vannak az érzelmeink, a gondolataink, a szorongásaink, a mindennapi harcaink. A test pedig nem felejt, az izmokban, inakban elraktározódnak a feszültségek, így a rekeszizom tájékán, mely a légzésben szerepet játszik, érzett feszülés konkrétan légszomjhoz, fullasztó érzéshez vezet. Ha ezt a zónát kezeljük, kioldjuk az itt tárolt feszültségeket, a légzés szabaddá válik, a tüdő kapacitása megsokszorozódik, teljesítményünk, és egész életünk megváltozhat. Ezek nagy szavaknak tűnhetnek, az ok pedig maga egészen porszemnyi. Aki ezt megérti, és változni, fejlődni akar, annak mindenekelőtt a légzését kell szabaddá tennie. „Amikor először tanultam a MET-et (Muscle Effect Therapy) és rajtam gyakoroltak, gyakran rám szóltak, hogy lélegezzek már, mert olyan ritkán vettem levegőt, hogy nem tudták összehangolni az érintéseket és a légzésem ritmusát – mondja Tömör Elisabeth MET terapeuta. – Ez elgondolkodtatott. Sajnos mi, magyarok nem tudunk igazán lélegezni, így igazán élni sem. Nem merünk egy jó mély lélegzetet venni, csak fuldokolva sírni, panaszkodni tudunk, hogy nem kapunk levegőt, de mi magunk nem vagyunk hajlandóak venni! Nem bízunk az életben, és talán már az első lélegzetvétel sem a saját döntésünk volt. Testünkben ennek nyomát izmainkban viseljünk. Ez a rossz hír. A jó pedig az, hogy minden a mi döntésünk, a feszültségeket ki lehet oldani, és aki igazán változni, fejlődni akar, annak új kapuk, új utak nyílnak. Ezek közül az egyik lehet a MET.”.
Öt tipp a hatékony légzéshez a forróságban
– Hagyd a levegőt áramlani, és figyeld annak útját, ne erőltess semmit!
– Mélyen szívd le a tüdődbe a levegőt, egészen a hasadba!
– Ugyanolyan ütemben lélegezz ki is, mint be.
– Az orrodon keresztül szívd be a levegőt, így nem szárad ki a száj, a nyelv, a nyelőcső, mindemellett pedig az orr nyálkahártyája betöltheti szerepét és szűrőrendszere nem engedi a tüdőbe jutni a különböző szennyeződéseket, polleneket.
– Engedd meg magadnak a szabad légzést, engedd meg magadnak az életet! Bízz magadban, higgy a testedben, fedezd fel a lehetőségeid!
Fotó: Profimédia – Red Dot
