Új praktikák nyomában
Három gyerekem van. Minden évben új gyógymódokat vetek be. Egyszerűen kísérletezem, és reménykedem, hogy végre találok valami olyat, amitől egészségesebbek maradnak, erősebb lesz az immunrendszerük, s nem kapnak el minden betegséget az óvodában és az iskolában. Reménykedem, hogy a drága szüneteket nem lázasan töltjük otthon, hogy a hideg évszakban inkább korcsolyázunk majd, a csalóka tavasszal pedig kirándulni megyünk, és nem az ágyat nyomjuk az influenza, vagy a megfázás markában izzadva, prüszkölve, köhögve. Idén is új dolgokat próbáltam ki, sőt rátaláltam a Herbatea Manufatúrára, melynek különleges, gyógynövényekkel dúsított mézeit is kipróbáltuk, és a csipkebogyós „piros mézükről” egy külön élménybeszámolót is írtam. Most azonban egy csodálatos teakeverékről szeretnék írni, ami átírta a gyógyteákról alkotott véleményét a gyerekeimnek.
Nagyapa régi receptje szerint
A teákat, ahogyan a mézeket is a Herbatea Manufaktúra hozza forgalomba. Ám én szeretem tudni a személyes történeteket, így megkértem Ulicsák Tamást, meséljen a teáikról. Megtudtam, hogy a családfő – lévén egy családi kis vállalkozásról van szó – már gyerekkorában megismerkedett a gyógyteákkal, hiszen a nagypapája saját kezűleg szedte és keverte a teáit, és amíg élt, kilencvennégy évig igen jó egészségnek örvendett. A Szamos folyó partján Szatmárnémetiben volt egy nagy kertje ott termesztette a füveket. Amikor Tamásék elköltöztek, azt hitték elvesztek a receptek, de szerencsére pár éve megtalálta őket egy poros dobozban. Akkor még nem is sejtette, hogy teakészítő lesz, de családi ereklyeként megőrizte a receptgyűjteményt. Amikor maga is apává vált és kiköltözött a kis család Budapest fogságából, az első komolyabb megfázós időszakban vette elő először a réges régi könyvecskét. Megoldást keresett Panka lánya állandó bölcsödéből hazahurcolt betegségeinek, a köhögés, és a megfázás tüneteinek enyhítésére. Panka ekkor még csak két és fél éves volt, de már itta a teát és az bizonyított, egyszerűen működött. Nagypapa közel ötven éves receptje, kicsit átalakítva a 21. században is jól szerepel.
Nem szeretik a gyógyteákat
Őszintén bevallom, az én gyerekeim nem szeretik a gyógyteákat. Akkor sem, ha én minden reggel csalán teával indítom a napom. Akkor sem, ha az együtt szedett hársfavirágot mézzel ízesítem számukra, és akkor sem, ha a bodzateához mesélek is akár. Sajnos az első korty után mindig fintorognak. Így hát érthető volt a reményvesztett hangulatom, amikor utolsó mentsvárként a Herbatea Manufaktúra Kuc-kuc Panka teakeveréke a kezembe került.
Volt köhögés, nincs köhögés
Igen ez egy gyerekek számára összeállított – ám felnőtteknél is működő – köhögés elleni gyógytea. Már ránézésre is tetszettek a szárított virágok, bogyók, levelek harmonikus összhangja. Miután elolvastam az összetételt (lándzsás útifű, bodzavirág, hársfavirág kakukkfű, csipkebogyóhús, hibiszkuszvirág, mórmályva) feltettem a vizet forrni. Kellemes illatú volt a belőle főzött tea, és az aromája igazán szelídnek mondható, lágyan simogató, édeskés füves jellegű. Fura módon a legkisebb kóstolta meg először. Nem húzta el az orrát, majd egy „nem olyan rossz” ez a tea mondattal minősítette. A nagylányom megitta mind, neki elsőre is ízlett. A középső csak a vállát vonogatta, de nem utasította el. Ezt győzelemként könyveltem el, és másnap újra próbálkoztam. A kicsi csak melegen itta meg, amint kihűlt, nem olt ínyére a dolog, a nagyok viszont elfogyasztották. A harmadik napon enyhült a köhögés, és nőtt a sikerem is, ezzel párhuzamosan, mindhárom csésze tea elfogyott. A negyedik napra a köhögés pár köhintéssé szelídült a két nagyobbnál. Egy szó, mint száz, Kuc-kuc Panka nálunk bizonyított. Ez volt az első, és azóta is az utolsó gyógytea keverék, amit a gyerekeim megisznak.
