A helikopter szülőktől az együttalváson át a hozzátáplálásig millió módon lehet nevelni a gyermeket. Nincs két egyforma szülő, nincs két egyforma gyerek és család. És nincs helyes és egyetlen igaz úr. Izgalmas látni, milyen különböző módszerek számítanak hagyományosnak a különböző tájakon.
Polinéziában a gyermekek egymást nevelik. Bevett szokás a Csendes-óceán szigetországában, hogy a kisebb gyerekekről a nagyobb testvérek és unokatestvérek gondoskodnak. Ez nagyban hasonlít a nyugati társadalmakban bevett Montessori-módszerhez, ahol a nagyobbak megtanulják ellátni és segíteni a kisebbeket, akik így már korai életkorban hozzászoknak az önállósághoz.
Az olaszoknál nincs napirend. Valószínűleg senkit nem lep meg, ismerve az itáliai temperamentumot, hogy a mediterrán országban nem igazán szigorúak azzal kapcsolatban, mikor kell ágyba kerülnie egy gyereknek.
Finnországban nem hisznek a vizsgákban. Az északi országban a gyerekek a többi nyugati társadalomhoz képest későn, 7 éves kor után kezdik az iskolát, és nincs házi feladat és nincsenek vizsgák. Az eredmények pedig őket igazolják.
Indiában az együttalvásra esküsznek. Az indiai gyerekek átlagosan öt éves korukig a szüleikkel alszanak, nem a saját szobájukban. Ez nagyon jó hatással lehet a gyermekek érzelmi stabilitására a pszichológiai tanulmányok szerint.
Japánban korán függetlenednek. Nem ritka látvány Japánban, hogy az öt éves kisgyerekek önállóan buszoznak vagy metróznak. A japán gyerekeknek korán függetlenséget és szabadságot adnak a szülők, bár nem utolsó szempont, hogy Japán a világ egyik legbiztonságosabb országa.
A franciák ínyenceket nevelnek. A francia gasztronómiát senkinek sem kell bemutatni, és a nevelésben is nagy hangsúlyt kapnak az étkezések. A gyerekek mindig a felnőttekkel esznek, a válogatós kicsiknek pedig muszáj megkóstolni a fogásokat, anélkül nem utasíthatnak el semmit.
A német óvodákban kevés játék van. Igyekeznek minél inkább háttérbe szorítani a táblajátékokat és egyéb eszközöket a nevelésben. Emögött az a logika húzódik, hogy ha a gyerekek az élettelen tárgyak helyett egymással találnak ki szerepjátékokat, korán kialakulnak azok a szociális készségek, melyek a kritikus gondolkodást segítik, így felnőtt korban könnyebben mondanak nemet a káros szenvedélyek és a rossz társaság csábításának.
Dél-Koreában nincs nassolás. Az ázsiai országban korán megtanítják a gyermekeknek, hogy kontrollálják az éhségüket, fontos készségnek tartják az önuralmat. A gyerekeknek meg kell várniuk az étkezések idejét, mikor az egész család együtt ül le enni, nincs nassolás, ha közben megéheztek volna.
Vietnámban hamar szobatiszták lesznek a gyerekek. Már egy hónapos korban elkezdik a folyamatot, így kilenc hónapos korukra tulajdonképpen szobatiszták lesznek a kicsik. A szülők nem használnak pelenkát, figyelik a pisilés és kakilás jeleit gyermekükön, és a klasszikus Pavlov-módszerrel tréningezik gyermeküket, hogy korán jelezze, ha megérzi az ingereket.
Norvégiában a szabadban altatnak. Már kéthetes kortól a szabadban bonyolítják a napközbeni pihenéseket a kicsiknél, télen-nyáron, hóban-fagyban. Nem csak Norvégiában, a skandináv országokban általánosan jellemző ez a módszer. Ráadásul elég hatásos, a gyerekek átlagosan 75 percet alszanak így napközben szemben az Amerikai Egyesült Államok 25 perces átlagával.
Fotó: Unsplash
