Michael Smith etológust a herezacskóin csípte meg egy méh, miközben az állatok virágporgyűjtési szokásait tanulmányozta. Ezután döntött úgy, hogy feltérképezi, a test melyik pontján a legfájdalmasabb, ha belemélyeszti fullánkját egy zümmögő méh. Mivel önkéntest nagyon nehezen talált volna kísérletéhez, saját magán tesztelte a kérdést. 25 különböző testtájon csípette meg magát méhekkel, minden ponton három szúrással, 38 napon át.
Hogy biztosan rávegye a szúrásra a méheket, a szárnyaiknál fogta meg őket, és egy percig a bőre alatt tartotta a fullánkjukat, hogy a méreg teljes mennyiségében a sebbe ürüljön. Egytől tízes skálán értékelte az érzett fájdalmat minden csípés után, és az alkarján végzett próbacsípést minden tesztszakasz előtt és után, hogy legyen összehasonlítási alapja.
A legfájdalmasabb testtájnak pedig nem azok bizonyultak Smith tapasztalatai alapján, melyeket várnánk. A herezacskóba mélyesztett fullánk, mely az egész vizsgálatot inspirálta, csupán hét pontot kapott a tízes skálán. Pont annyira volt fájdalmas, mint amikor a tenyeret, arcot vagy hónaljat érte a csípés. Ezeknél egy fokkal érzékenyebb volt a pénisz (7,3 pont) és a felső ajak (8,7). A legfájdalmasabb viszont az orrcimpa területe volt, itt tízből kilenc pontot adott a kutató. Smith arról is beszámolt, hogy az orrát ért csípés hatására tüsszögni, könnyezni kezdett, és az orra is folyt. A többi testrészen nem számolt be különösebb fájdalomról a tudós. A felkart, a középső lábujj hegyét és a fejtetőt ért csípésnél csupán 2,3 pontot adott a tízből a fájdalom intenzitására.
Számos kérdést felvet, hogy mi visz rá valakit arra, hogy a tudomány nevében közel kétszázszor megcsípesse magát méhekkel, ám Michael Smith fáradozásait mások is felismerték, és Ig Nobel-díjjal jutalmazták. Ezt a kitüntetést azoknak a tudományos eredményeknek adományozzák, melyek először megnevettetik, majd elgondolkodtatják az embert.
Forrás: Mental Floss
Fotó: Unsplash
