Napjaink egyik legelismertebb hazai tervező irodája a Position Collective. Nevükhöz fűződik számos budapesti étterem enteriőrje, bútoraikkal és tárgyaikkal pedig a nemzetközi piacon is egyre nagyobb sikereket érnek el. Hogy mi a sikerük titka, arra ugyan nem kérdeztünk rá a csapat egyik alapítójánál, Kertész Attilánál járva, de a beszélgetés és Ati otthonának atmoszférája alapján van egy tippünk: remekül ötvözik a kortárs megoldásokat a hagyományok tiszteletével, és a trendkövetés helyett inkább kortalanságra törekszenek.
Az életedben meghatározó szerepet játszik az ipar- és a képzőművészet is. Hogyan alakult ki ez a kettőség?
Ipari- és képzőművészeti középiskolába jártam, vagyis a két terület nagyon régóta egyenlő mértékben van jelen az életemben. Itt kerámia szakon végeztem, aztán úgy fordult a kocka, hogy végül az ipaművészet irányába mozdultam el: forma, illetve bútortervező szakon végeztem a Momén. Az egyetemi évek alatt már együtt dolgoztam a mostani üzlettársaimmal. A cégünknek két fő profilja van: belsőépítészettel és bútortervezéssel foglalkozunk. A sok-sok éves munka alatt egyértelművé vált számomra, hogy nagyon fontos, hogy a piacorientált tervezési modell mellett legyen egy olyan felület is amin keresztül sokkal inkább ki tudok fejezni olyan dolgokat, ami nem egy konkrét külső igényből, problémából fakad, hanem meglehet, hogy csak engem foglalkoztat és számomra igényel kifejezést. Ez lett a festészet médiuma.
Most már azt mondhatom, mindkettőt professzionális szinten, hasonló elszántsággal csinálom és ez ad egyensúlyt az életemnek.
Formatervező mivoltodból adódan gondolod, hogy kritikusabb vagy más tervezők tárgyaival szemben?
Nem hiszem. Az biztos, hogy amit megvásárolok, azt nagyon megnézem, de nem amiatt, hogy más készítette. Nagy tisztelet van bennem más magas kvalitású tervezők munkája iránt és gyakran inspirálnak is. Ezért inkább azt mondanám, szelektívebb vagyok, mint kritikusabb.
Az otthondban mennyire jelenik meg a Position Collective stílusa?
Érdekes, hogy például nincs még Position lámpa a lakásban, pedig már régóta szeretnék. A kanapé a mi tervezésünk, az egy klasszikus komfortdarab. Egyébként nagyon keveset tartózkodom itthon, így ha a lakásomat nem is, a mindennapjaimat eléggé meghatározzák a Position termékek, hiszen a legtöbb időt a műterem mellett a stúdiónkban töltöm. Ezek a tárgyak letisztult, kortalan formavilágot képviselnek, viszont erősek a színek és textúrák, ezekkel játszunk többet. Nálam több a tradícionális mint a kortárs tárgy. Ez valahol érthető is, hiszen én ezt adom a Postionbe, amely identitása többünkból adódik össze.
Az inspirációt is gyakran nem design tárgyakban, hanem tradicionális dolgokban találom meg. Azt gondolom, ezek valahogy még esszenciájukban tartalmaznak egyfajta üzenetet, és nem valami olyat, amit már sokan feldolgoztak kortárs módon,így gyakrabban jut az ember új konzekvenciákra. Emiatt főleg az utazásokból származó tárgyak vesznek inkább körül, amelyekről történetek és tapasztalatok jutnak az eszembe. Összességében letisztult környezet vesz körül, amiben el tudok csendesedni az ingergazdag külvilággal szemben.
Ha már szóba jött az utazás, melyek a kedvenc úticéljaid?
A nagy szerelmem Ázsia, minden része. Vietnámba sokat utazok, de Japántól kezdve Indiáig sokfelé jártam már. Ázsia sokoldalú, rettentő sok különbség van mind filozófiai, kulturális és művészeti értelemben, és ez engem állandóan mozgat. Korántsem jártam még végig azokat a pontokat amiket szeretnék, úgyhogy szerencsére örökre lesznek újabb és újabb célok.
Vannak örök, vagy aktuális kedvenc tárgyaid a lakásban?
A kotyogós kávéfőzőm nem egy design tárgy, de azért sorolnám ide, mert számomra a kávé mindennek az alapja, anélkül nem indul el semmi, és ez az első tárgy, amivel reggel érintkezek. Érdekesnek tartom az erdélyi szőtteseket is, mivel teljesen kortárs, erős színeket használnak, de hagyományos mintavilággal.
Térjünk át kicsit a festészeti vonalra, hiszen az is fontos szelete a személyiségednek! Van kedvenc művészed?
A legelső, legnagyobb hatást Egon Schiele és az ő rajzossága gyakorolta rám, hiszen a rajz, a vázlatok a mai napig nagyon fontos elemei a festészetemnek és a tervezési munkámnak is. Bár Schiele hatása nem érhető egyértelműen tetten a munkáimban, mégis a mai napig nagyon sokat merítkezek belőle.
Te honnan merítesz ihletet a festészetedhez?
Az utazások ebből a szempontból is nagyon fontosak. Egy másik jelentős inspirációt pedig az ásványok jelentenek, és nem csak a spirituális vonzatuk miatt. Mivel nagyon hosszú intervallumot ölel fel, amíg keletkeznek, magukban hordozzák a múlt összes kedvező és kedvezőtlen hatását is. Van gyönyörű, csillogó részük, de sérült, matt, fotlokkal teli is felületük is. Én ezt mind a személyiséggel, az önismerettel hozom párhuzamba, hiszen mi is mindannyian különböző pozitív és negatív hatások miatt vagyunk olyanok amilyenek. Mindkettő pólus fontos, hiszen egyik vagy a másik nélkül nem lenne annyira színes a személyiségünk, mint amilyen. Bár mára a festmények formaképzése kicsit megváltozott, a mélyebb, sötétebb színek különböző kölcsönhatásai, együttélései továbbra is meghatározóak bennük, akárcsak az ásványokban.
Ha 3 dologgal kéne jellemezned a stílusod…
A funkcionalitás nagyon fontos, de legalább ennyire lényeges a múlt tisztelete is, és a színek kiejező ereje. Mint művészt és designert, engem ez a 3 dolog jellemez.
Design-tipp:
Ati lakásában tökéletes az egyensúly a személyesség és a neutralitás között. A kortárs kanapét nagyszerűen egészíti ki egy régi, indonéz hangulatú asztalka és egy patinás komód. Az előbbi frissességet, míg az utóbbiak állandóságot adnak a térnek. A stílusokat és a korszakokat mi is bátran keverhetjük, ha egy semleges alapon tesszük mindezt, és személyes tárgyainkkal egészítjük ki a funkcionális darabokat.
Szerző: Gyöngy Orsolya
Fotó: Bodnár Zsófi
