Vendégségben…az Ykra tervezőinél

2019. február 28. |
Central Médiacsoport Zrt.

Új rovatunkban Budapesten élő kreatív szakemberek otthonaiba látogatunk el, hogy ellessünk tőlük néhány egyedi, inspiráló lakberendezési megoldást. Elsőként Lakatos Balázsnál és Balogh Jucinál, az Ykra tervezőinél jártunk.

Vannak lakások, amik le sem tagadhatnák a tulajdonosaikat. Ilyen Lakatos Balázs és Balogh Judit karolina úti otthona is. Juci és Balázs 2012 óta készítik ezer közül is felismerhető, színes, hátizsákjaikat és kiegészítőiket YKRAmárkanév alatt. Munkájuk során sokat merítenek a ‘70-es évek divat- és színvilágából, minimalista stílusából, valamint a csehszlovák és amerikai hegymászó kultúrából, egyedi látásmódjuk pedig otthonuk berendezésén is érezhető. Lakásuk igazi városi oázis, tele fénnyel, növényekkel, és rengeteg izgalmas részlettel. Balázsék kisfiukkal, Áronnal láttak minket vendégül, és nemcsak a bútorokról hallottunk szuper sztorikat, de a legjobb családi históriákba is bevezettek minket.

 

Az Ykra világát meghatározza a ’70-es évek esztétikája, ami az otthonotokban is észrevehetetlen. Honnan ered ez a nosztalgia?

Balázs: Édesapám a ’70-es években Genfben dolgozott, és a ruhatárát, de még a sporteszközeit is, a görkoritól a síruhán át, az élénk primer színek itatták át. Két-három, egymásnak nagyon ellentmondó színpáros: a sárga-piros, a kék-piros… Ezek a darabok az én gyerekkoromat is meghatározták, hiszen a ’80-as évek nagy részében is ezeket a ruhákat hordták. A családi fotókról is ez köszön vissza, ráadásul 3 évet éltünk Belgrádban, ott jártam óvodába, utólag belegondolva onnen olyan erős nekem ez a vizuális élmény.

 Mióta laktok ebben a lakásban, és hogy esett rá a választásotok?

 Juci: Már több, mint 4 éve lakunk itt, de sokkal kevesebbnek tűnik… Előtte a 12. kerületben laktunk, egy fantasztikus lakásban, ami a Balázs nagymamájáé volt. 120 négyzetméteren éltünk, hatalmas világosságban, beláttuk egész Budapestet, elképesztő volt. Miután azt a lakást eladták, szerettünk volna a környéken maradni, ugyanakkor nagy lakásra és sok fényre vágytunk, mert ehhez szoktunk hozzá. De akkoriban kezdődött ez az ingatlan-őrület, az árak kezdtek elszállni, mi pedig egy présbe kerültünk, hogy akkor minél hamarabb lakást kellene vennünk. Ennek a lakásnak a hirdetését Balázs apukája többször is elküldte nekünk, hogy jöjjünk el megnézni, de mi nem akartuk valamiért, vagyis nem vonzott minket ez a környék.

 Balázs: Igen, a csöndes, zöld 12. kerületből, nem feltétlenül akar idejönni az ember a 11. kerületbe, egy sokkal forgalmasabb helyre. Főleg, hogy a lakáskeresés alatti egyévben is a Normafánál laktunk, ami szintén ez a csendes, madárcsicsergős dolog volt – kivéve mikor jött a fogaskerekű. Igaz, ott 45 négyzetméteren éltünk ketten egy macskával.

 Juci: Szerintem akkor fogalmazódott meg bennünk, hogy mit akarunk: az elhelyezkedésnél fontosabb, hogy a lakás olyan legyen, amilyet szeretnénk.És akkor végül eljöttünk megnézni ezt a lakást. Beléptünk, és tudtuk, hogy “na, ez az”. Pedig akkor nagyon nem így nézett ki… tele volt zsúfolva nagy, robusztus bútorokkal, borzasztó, sárga falak, de mégis éreztük, hogy ebből valami szuper jót lehet csinálni.

 Mi fogott titeket meg a térben?

 Balázs (nevet és a fejünk felé mutat egy hatalma, tetőablakra, ami az egész étkezőt fénnyel árasztja el): Hát ez!

 Juci: Hogy nagyon világosés tökéletes elhelyezkedése van, mert kelet-nyugati fekvésű. Így mindig kapunk fényt, ráadásul hatalmas ablakfelületek vannak. Nagyon szeretjük magát a házat is: ’42-ben épült, ami ugyan nem Bauhaus, de az a jelleg. Egy kései modern stílus, amit mindketten szeretünk.

 Hogy zajlott a berendezés? Ugyanezek a bútorok voltak az előző otthonotokban is, vagy ezeket kifejezetten ide választottátok?

 Juci: Elég hamar beköltöztünk, mielőtt még készen lett volna a lakás. Sok mindent magunk csinálunk, próbálunk haladni a dolgokkal, aztán szépen lassan majd csak olyan lesz, mint amilyennek megálmodtuk…

 Balázs: A bútorok egy része már megvolt, például a cseresznyebútor a nappaliban családi örökség. A nagymamám, akié az előző lakás volt, azt hiszem a ’68-as BNV (Budapesti Nemzetközi Vásár – szerk.) kiállításon találta, ott volt mintadarab, azóta készült belőle egy lebutított sorozat is. A nagypapám ekkor épp Prágában volt katona, és itthon volt egy gyönyörű,piros Jawa motorja. Na, mire hazajött, addigra nem volt Jawa motor, viszont lett ez a szuper háromrészes cseresznyafa bútor egy bárszekrénnyel, két fotellel, egy kávéasztallal,és egy bőr, szegecselt fekete kihajtható kanapéval, amik már a nyaralónkban kötöttek ki. Visszatérve a cseresznyefa szekrényhez, az eléggé meghatározza az egész teret, kicsit minden ahhoz lett válogatva.

 Honnan szerzitek be a bútoraitokat? Van kedvenc lelőhelyetek?

 Balázs: Sok mindent, amit tudunk, piacról szerzünk be, használtan. Számunkra sokkal izgalmasabb az, hogy találunk valamit, aminek van valami története, vagy olyan esztétikával rendelkezik, ami különleges. Régebben elég sokat piacoztunk, aztán telítődtünk, és most már igyekszünk tudatosabban, kevesebbet vásárolni. Például ezt az étkezőasztalt is a piacon vettük, rengeteg mást pedig lomtalanításról hoztunk el. Ez a szék egy párizsi lomtalanításról került ide, a kedvenc Wassily-szerű székünk, a szüleimnél volt ilyen. Amin Juci ül az a Möbelkunstból van, amin te ülsz, az megint lomtalanításról. A szőnyegek is lomtalanításról valók.

 Juci: Alapvetően elég kevés bútort veszünk újonnan, talán egyedül az ágyunkat vettük így. A kanapé igaz, hogy IKEA, de vintage, a lábait már mi cseréltük ki. A fürdőszoba szekrényünket különösen szeretem: a vaterán vagy a jófogáson vettünk egy szekrényt, aminek a tetejét levágtuk, és így került bele a mosdó.

 Melyik a kedvenc stílusirányzatotok?

 Balázs: Nagyon szeretjük a korai modernizmust. Nekem tizenéves koromban volt először egy nagyon durva Bauhaus-kattanásom. Akkor épp Amerikában éltünk, és mikor 12-13 évesen először elém került egy Bauhaus-album, és rájöttem, hogy itt mindenki magyar, az külföldön élve –  mikor a nagyszülőkön meg a Balatonon kívül nem volt sok minden, ami idekötött volna – ez egy nagyon érdekes élmény volt, hogy “fú, ezek az izgalmas, letisztult, gyönyörű dolgok, tőlünk jönnek”. Ez alapvetően meghatározza az ízlésvilágomat. Juci?

 Juci: Nekem is a gimiből ered ez a vonzalom, mikor először elkezdtem ismerkedni ezzel a stílussal, aztán később a Momén is ez vált meghatározóvá.

 Mióta Áron megszületett, hogyan változtak az enteriőrök? Hogy tapasztaljátok, mennyire egyeztethető össze a szép dekoráció és a gyereknevelés?

 Juci: Nagyon sok dolog került fel a földről, például rengeteg növényünk van, amiket Áron érkezése óta egyre feljebb helyezünk… A dohányzóasztal is bekerült a sarokba, de alapvetően azért nem csináltunk nagy átalakítást .

 Balázs: Egyébként a növények a másik nagymamám hagyatékai. Mikor meghalt, akkor a macskát meg a növényeket megörökültök, és azóta is vigyázunk rájunk. Az biztos, hogy mázlink van azzal, hogy ekkora térben élünk, így egyáltalán nem összeférhetetlen a szép tér és a gyerek.

 A lakásotokban feltűnő, hogy sok festmény, szobor, kerámia vesz körül titeket. Mesélnétek kicsit az ezekhez való viszonyotokról, van kedvencetek köztük?

 Balázs: Mindegyik kedvenc… A festmények is a nagymamámhoz köthetők, akinek az első férje egy Kondor György nevű fiatal festő volt, akit munkaszolgálatról deportáltak Dachauba, és ott is halt meg 24 évesen. Ő egy szocialista festő volt, aki azért került börtönbe, mert részt vett egy antifasiszta kiállításon. A háború után felkapták, mint szocreál festőt, és a nagymamámhoz kerültek a képei. Ez megalapozta a család festészettel való kapcsolatát: édespám ebben nőtt fel, aztán mondhatni, gyűjtő lett, nálunk a falak mindig tele voltak képekkel. Aztán ahogy külön költöztem, először csak 1-2 képet kaptam ajándékba, de mostanában elkezdtünk mi is gyűjteni olyan képeket, amik kedvesek a számunkra, mindegy, hogy értékesek, vagy híresek-e. Az én kedvenc festményemet apukám vásárolta Párizsban egy piacon, nem híres festőtől való, de nagyon szép kép.

 Juci: A kerámiák is piacról valók, de van sok Kezemura-alkotás is. Az én kedvencem egy olyan kerámia tálka, ami szintén egy érdekespiacos szerzeményünk: kétezer forintért vettük, aztán Balázs a jelzése alapján rákeresett,és kiderült, hogy egy sokszorosát érő dán kerámia.

 Ha 3 szóban jellemeznétek a stílusotokat, melyek lennének azok?

 Balázs: Letisztult, modern, világos…

 Juci (nevet): Letisztult?!

 Balázs: Miért, inkább eklektikus szerinted?

 Juci: Igen, egyértelműen eklektikus és színes.

 Balázs: Ez amúgy mindig így van nálunk, én mondok valami hülyeséget, és Juci kijavít.

 Van kedvenc helyetek a környéken?

 Mióta ide költöztünk, nagyon sokat változott a 11. kerület. Mostanában nagyon szeretjük a Bartók Béla úton a Bélát. Nagy kedvencünk a Czakókertés az egész Tabán is, és nagyon szeretünk felmenni sétálni a Citadellánál a parkba is.

 Ha nem Budapesten élnétek, hol tudjátok elképzelni az életeteket?

 Balázs: Rómában, Lisszabonban, New Yorkban…vagy egy kis, eldugott olasz hegyi faluban.

 Juci: Ami azért közel van a tengerhez is.

Design-tipp:

Sokunkat rettent el a ’70-es évek vintage fa bútoraitól a felületükön csillogó politúr bevonat. Ez még akkor is visszatarthat a vásárlástól, ha a bútor formájába egyébként beleszerettünk, vagy ha jutányos áron találtunk rá. Egy kis energia ráfordítással azonban könnyen megszabadulhatunk a politúrtól: kenjünk festéklemarót a felületre, hagyjuk 15-20 percig hatni, majd spatulával, esetleg pengével kaparjuk le! Végül egy kis csiszolással tisztítsuk meg a fát.

Szerző: Gyöngy Orsolya

Fotók: Bodnár Zsófi

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód