A legjobb: Haslinger csokoládés sampon
Elméletileg minden elvemmel ellenkezik ez a német ökosampon, gyakorlatilag viszont ez az, amit felvásárolnék egy kartonnal, ha valaki azt mondaná, megszűnik a Haslinger manufaktúra. A márka csokis samponja ugyanis egyben tusfürdő is, ami azért erősen gyanúra adhatna okot. Meg hát csokoládés, ami lehetne borzalmasan gejl és fölösleges dolog is, de szerintem mégsem az. A hajamon samponként kiválóan habzik, utána körülbelül balzsamra sincs szükség a mézkivonatnak és a mandulaolajnak köszönhetően és a következő hajmosásig visszafogott, picit édes illat marad a csokoládéból. Egyébként az illat inkább keserű csokoládéra hajaz, nem a klasszikus, émelyítő tejcsokira. Utazáskor, szorult helyzetben persze tusfürdőként is teszi a dolgát, bár bevallom, nem nagyon pazarolom az egész testemre ezt a nektárt.
Isteni eszencia: Eminence Facial Recovery Oil
Mindig is utáltam, amikor csodatermékként állítanak be valamit a reklámokban, de mióta használom az Eminence slágertermékét, a Facial Recovery olajat, azóta én is csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla. Miután felviszem a reggeli vizes bázisú arckrémemet, cseppentek néhány cseppet belőle az arcomra, kiegészítem szemkörnyéken két körömhegynyi szemkörnyékápolóval, teszek-veszek pár percet amíg beszívódik, majd rendre azt veszem észre, hogy igazából már nem is kell alapozó az arcomra. Nem véletlen ez a szépségmágia, a biodinamikus forrásból származó olaj kulcsösszetevője a muskotályzsálya és a ylang ylang olaj sok-sok vitaminnal dúsítva, mely istenien kiegyenlíti a bőrszínemet és természetes ragyogást ad neki. Tényleg.
Éteri finomság: a TLV eatery humusza
Egy jó humuszért a világ végére is elmennék, de szerencsére a legjobbért csak a belvárosba kell beutaznom. Igazi humuszspecialistaként messziről kiszagolom a legkrémesebb, legjobban fűszerezett, legjobb tahini-csicserikrém aránnyal rendelkező tálakat, a TLV eatery humusza mindezt gyönyörűen abszolválja. Isteniek a humuszhoz illesztett friss zöldségek, a falafel, a koktélok, imádom a régi izraeli plakátokat a falon, a csinos bárpultot és a nemzetközi vendégsereget is. Ha egyszer elvesznék, mindenképpen itt kezdjétek a keresést.
A legjobb olvasmányélmény: Daniel Kehlmann Tyll című regénye
Az idei nyár legnagyobb olvasásélménye számomra kétség kívül a Tyll volt. Kehlmann különös prózavilágáról már sokat olvastam, de ez volt az első regény, amibe bele is vetettem magamat – történetesen a horvát tengerparton… A pikareszk, posztmodern regény és a történelmi tanulmány határmezsgyéjén ingadozó könyv hihetetlenül plasztikusan, hitelesen és regényes fordulatokkal teszi élővé az olvasó számára a Harmincéves háború korát. Elevenné válik Kehlmann regényében minden, amiről eddig csak száraz tanulmányokban olvashattunk, anélkül, hogy bármit feláldozna a szerző a történelmi hűség oltárán, sőt, fel is mutat olyan finom észrevételeket, melyekre egy tanulmányban aligha lenne lehetőség. Ne olvassátok metrón, mert elfelejtetek majd időben leszállni!
