Az Andrássy út környéki régi villaépületek egyikének emeletén található Dorka lakása, ahová egy napsütötte, koratéli napon érkeztünk vendégségbe. Egy kis fantáziával azonban Párizs 16. kerületébe képzelhetjük magunkat, és erre csak ráerősít a hangulat, ami a lakásban fogad. De nemcsak a francia életérzés köszön vissza, hanem egy indonéziai utazás emlékei is. És azt még nem is meséltük, hogy a lakás pont az Indonéz Nagykövetség szomszédságában található!
Mesélj kicsit az életutadról, hogyan alakult az eddigi pályád és mivel foglalkozol most?
Sales és -brand consultantként, független tanácsadóként dolgozom, többek között olyan márkáknak, mint az AÉRON. Mellette pedig elkezdtem az ötvös-ékszerész karrieremet építeni. Tavaly szeptemberben kezdtem ötvösnek tanulni, de sajnos egy csonthártyagyulladás miatt most kicsit szüneteltetem a képzést. Szerencsére a tervezésre így is tudok fókuszálni, az alkotás így is szerelem tud maradni.
Eddig inkább a másik oldalon dolgoztam: 18 éves voltam, mikor elkezdtem a USE-osokkal együttműködni, sales- és márkaépítéstől kezdve mindent csináltam, ami egy kis márka indulásához kell. Aztán Koppenhágában voltam gyakornok, majd egy évet itthon töltöttem a Burberry miatt, és többek között szintén miattuk költöztem Londonba. Innen Sándor Szandi (Nanushka) hívására jöttem vissza, illetve előbb egy évet még New Yorkban töltöttem. Hat évig dolgoztam a Nanushkánál sales-, majd brand directorként, és bár nagyon szerettem, amivel ez a foglalkozás jár, egyre inkább éreztem, hogy éhezem rá, hogy valamit csináljak a két kezemmel. Az ékszerekhez mindig vonzódtam, ezért léptem erre az útra. Most tudatosan úgy alakítom az időmet, hogy minimum 3 napom maradjon a tervezésre, a saját márkámra, (The Sentimentalist – Gy.O.) mellette pedig tanácsadóként függetlenül, saját időbeosztás szerint dolgozom.
Álomszerű a lakásod, és az is ahogy rátaláltál. Hogy is volt ez a sztori?
Most lesz 3 éve, hogy itt lakom, és igen, elég érdekes a beköltözés sztorija. Még akkor láttam ennek a lakásnak a hirdetését, mikor az előző lakásomat kerestem, de akkor másként alakultak a dolgok. A saját lakásomban laktam egy rövid ideig, amit nem szerettem annyira, és amikor a felújítás után eláztunk és leszakadt a plafon, úgy éreztem, hogy ez egy jel arra, hogy el kell költöznöm, és inkább albérletbe megyek. Egy éjszaka gondolkoztam, merre laknék szívesen, és bevillant, hogy milyen jó lenne egy régi villában az Andrássy úton… szóval a leszakadt plafon mellett felcsaptam a laptopom és beírtam a keresőbe, hogy “Andrássy út régi villa kiadó ingatlan” – ez az egy találat jött fel. Az akkor kanárisárgára festett falak ellenére is eljöttem megnézni, és egyből tudtam, hogy ez lesz az. Az én nagy szerelmem egyébként az összes európai nagyváros közül Párizs, és ez a lakás nekem abszolút visszahozza azt a hangulatot.
Bár a divatszakmában dolgozom, számomra sokkal fontosabb a ruháknál az, hogy milyen környezet vesz körül. Ahol minden nap kelek és fekszem, az nem lehet egy megalkuvás, az az én váram. És ez egy szerelem első látásra, és azóta is. Ha valami én vagyok, az ez a lakás.
Milyen inspirációkból merítettél, amikor berendezted az otthonod?
Anyukám oldaláról ered egy vonzalmam az art deco, a szecesszió iránt. Ahol felnőttem ott is javarészt antik bútorok vettek körül. Szeretem az art decot, de ebben a stílusban az igazán szép darabok gyakran nagyon drágák. Én egyébként is a mixelésben hiszek, vegytisztán egy stílust sem szeretek: az Ikeától a midcentury-ig minden található itt is. A tér, amiben a legjobban érzem magam az egy nagy belmagasságú, polgári, párizsi hangulatú lakás, az ’50-es, ’60-as, ’70-es évek bútoraival berendezve. Ehhez adódik hozzá a natúr, természetközeli stílus, például a sok rattan. Amióta eljutottam Balira, ez pláne így van. A lakásom így nem is sorolható egy stílusba: a midcentury és az indo-ázsiai vonal keveredik benne. Anyukám viccesen úgy fogalmazta meg, hogy egy “midcentury retro szafarit” hoztam itt létre.
Engem alapvetően a formák, a színek és a fények összhangja inspirál, nem feltétlenül egy adott kor vagy irányzat. A fény és az érzékkel megkomponált világítás rendkívüli hatással van rám, ezért is szeretem annyira a lámpákat. Hiszek benne, hogy az építészetnek, belső tereknek van egy erős pszichológiája. Például a nagy belmagasságra azt mondják, ott nagyot lehet álmodni, teret ad a fantáziának meg a kreativitásnak, és ezt érzem is.
A lakásod hangsúlyos része a hálószoba, ami a napi rutinodban is fontos szerepet tölt be. Hogyan használod a tereket a hétköznapokban?
Igen, a hálószoba az én szentélyem. Itt szoktam reggelente egy picit nyújtani, jógázni, és utána igyekszem 5-10 percet meditálni az átszellemülés és a lélegzés jegyében. Meggyújtok egy füstölőt és átgondolom az előttem álló nap céljait.
A középső helységben az asztal elég sok funkciót tölt be, ez meg is látszik az állapotán: étkezés, borozás a barátokkal, munka – de ez utóbbi alatt csak az ékszertervezést értem, ha laptopon kell dolgoznom, inkább elmegyek itthonról, mert nem szeretem ide behozni azt a munkát, ami nem a kreatív alkotásról szól. A háló után a fürdő a kedvenc helységem. Imádok reggel készülődni, én alapból egy “morning person” vagyok, szeretek felkelni, odatenni a kávét, füstölővel, zenét hallgatva készülődni.
Ha 3 szóban kéne jellemezned a stílusod…
Szentimentalista az biztos, ahogy a márkám neve is mutatja… Nem kötődöm annyira tárgyakhoz, inkább pillanatokhoz, érzésekhez. Szeretek visszatekinteni és tudni, hogy mennyi jó történt velem amiért hálás lehetek. Ezen kívül meghatározó a francia életérzés, Párizs. Mindemellett azt gondolom, modern is.
Design-tipp:
Néha elfelejtjük, hogy mennyire fontos részei az életünknek az apró rituálék. Dorka mindennapjait a nyugodtan és tudatosan megélt reggelek teszik harmonikusabbá. Attól függően, hogy a napunk kedvenc része a reggeli jóga, a délutáni kávé, vagy az esti fürdő, szerezzünk be olyan kiegészítőket, melyek megtámogatják a kedvenc rituálénkat. Ezzel a lakás atmoszférájához is nagyban hozzáteszünk.
Szerző: Gyöngy Orsolya
Fotó: Bodnár Zsófi
