Vendégségben… Késmárky Krisztánál, a GOAHOME tulajdonosánál

2019. július 25. |
Central Médiacsoport Zrt.

Budapesti lakásokat bemutató sorozatunk legújabb részében egy indonéz hangulatú budai otthonban jártunk, amely hűen tükrözi tulajdonosa, Késmárky Kriszta stílusát.

Szinte meditatív állapotba kerül, aki Kriszta és családja otthonába látogat. A teraszon egy kis szökőkútban csobog a víz, a házat körbefutó bambusz árnyéka pedig hűs menedékké változtatja a szobákat. Késmárky Kriszta, a GOAHOME lakberendezési üzlet tulajdonosa, több, mint 20 éve oszlopos tagja a magyar design-körforgásnak: bőr- és textiltervező múltja után egy utazáson érte az ihlet, hogy hazahozzon, majd itthon értékesítsen különleges, egyedi bútorokat. Első boltja marokkói és provence-i hangulatot idézett, a király utcai GOAHOME-ban és Goa MAMA kávézóban viszont közel két évtizede az indonéz stílus uralkodik. Nem véletlenül, hiszen Kriszta Ázsiában, azon belül is Indonéziában találta meg azt a hangulatot, ami a legkedvesebb a számára. Ebben a miliőben a természetes anyaghasználat, a puritán formák és az egyszerűség a meghatározó – akárcsak a saját otthonában, ahová 10 évvel ezelőtt költözött be férjével és három gyermekükkel.

Mesélj nekünk kicsit a stílusodról! Honnan ered a vonzalom efelé a nomád, egzotikus, mégis letisztult dolgok iránt?

Az utazásaink során szerettem bele ebbe a stílusba. De nem feltétlenül csak Indonéziában: bárhol jártam a világban, mindig ezen a stíluson akadt meg a szemem: a különleges anyagokon, egyszerű formákon és a fekete-fehér-szürke alapszíneken.

Anyagok közül a leneket, a lazán szőtt pamutokat, a szőröket szeretem, de ezekből is csak az egyszínűeket. Alapvetően nem kedvelem a színes enteriőröket, az én lelkemnek nem elég időtállóak. A lakásunkat például 10 éve rendeztük be, azóta ugyanígy néz ki, pár díszpárnán kívül alig változott valami.

A természetesség nagyon fontos, a polírozott felületekkel szemben is inkább a kezeletlen anyagokat kedvelem, a natúr tíkfát, a tölgyeket.

Hogyan esett a választásotok 10 évvel ezelőtt erre a házra?

Eredetileg nem terveztük, hogy elköltözzünk az előző lakásunkból, ami egy nagyon szép régi villaépület tetőtere volt. De ahogy elkezdtek születni a gyerekek, kinőttük. Két év keresgélés után találtunk erre a házra, ami egy régi nyaralóház volt. Másfél évig tartott a felújítás, a vázon kívül mindent mi építettünk hozzá. Ennek az is az oka, hogy nem vagyunk költözködős típusok, hosszú távban gondolkoztunk, mikor kialakítottuk. 

Az átalakítások után hogy zajlott a berendezés? 

A berendezés már az építkezés alatt elkezdődött. Van olyan tárgy, amit spontán találtunk utazás közben és nagyon megfogott. Például a nepáli faragott panel, amiről amikor megláttam, már gondoltam, hogy a folyosón fal helyett inkább az legyen majd a térelválasztó. A nagy alapbútorokról is pontos elképzelések voltak, a ksiebb kiegészítők meg szinte mind a Goából vannak, rajtuk szoktam is néha változtatni. 

A férjed és a gyerekek mennyire folynak bele az enteriőrök stylingolásába?

Hát, amikor hazahozok valamit, akkor van, hogy a férjem megszólal, hogy “na ne, még egy dolgot már nem hozhat be a kocsiból…!” (nevet) De egyébként szinte ugyanolyan az ízlésünk. Igaz, azt már megjegyezte, hogy ha valaha még egy házunk lesz, ott a funkcionalitás lesz az úr: egy darab ágy, egy darab szék, tiszta terek. 

Mikor ideköltöztünk, a gyerekek még elég kicsik voltak, de nagyon elégedettek voltak a szobáikkal, és most is nagyon szeretik őket.

Mostanában miből merítesz inspirációt?

Bár a falakat szeretem üresen hagyni, újabban elkezdtek tetszeni a fotók, azon belül is a fekete-fehér, extrém portréfotók. A konyhapult felett van három ilyen öreg nénikről készült kép, amik egy sorozat részei és mindig hozok egyet belőlük, ha Indonéziában járunk, mert nagyon szeretem a fotóst, aki készíti őket.

Továbbra is azok a dolgok és az a stílus inspirál, ami eddig, éppen ezért – meg biztos, mert már öregszem – nem vágyom új tárgyakra, azt vallom, hogy minél kevesebb tárgy vesz körül, annál jobb. Hiszen már mindenünk megvan itthon, ami tetszik. 

Az utóbbi pár évben rengetegen adoptálták ezt a stílust. Szerinted mi áll a sikere hátterében? 

Tényleg rengeteg ilyen enteriőrt látni a Pinteresten: sok fehér-fekete, berber szőnyegek, növények mindenhol… Azt gondolom, mindenkinek az egyéniségétől függ, hogy milyen térben érzi jól magát. Én személy szerint azért kedvelem ezt a stílust, mert nekem nyugalmat ad, hogy nem látok magam körül túl sok színt és túlságosan megmunkált, vagy fényes anyagokat. A világos színek, a natúr fa, és a puha anyagok, a gyapjú, a len alapvetően otthonossá teszik a teret, nem úgy mint a nyomasztó, nehéz, sötét bútorok. Ráadásul ezek jól is kombinálhatók egymással – talán ezért tetszenek annyi embernek. 

Pár nálatok töltött óra után is érezhető, hogy milyen feltöltő az otthonotok. Még mi jelenti számotokra a kikapcsolódást, a feltöltődést?

A másik házunk… (nevet). Az a Káli-medencében található, egy 150 éves kőház, ahol szintén minden fehér, sok a növény és nagyon nyugodtak, kényelmesek az életterek. Szeretünk itt is, ott is lenni, társaságot hívni. Indonéziában év elején egy hónapot töltünk a munka miatt, azon kívül pedig ha utazás, akkor tenger és hajózás. Itthon sokat túrázunk, benne vagyunk egy Kék-túra csapatban is. Csak pár napot a természetben lenni is nagyon ki tud kapcsolni minket.

Különleges, emlékekkel teli tárgyak vesznek körül. Tudsz választani egy-két kedvencet?

A fürdőszobában lévő primitív, indonéz szoborpárt mondanám, a pucér nénit és bácsit. Nagyon szeretem a timori primitív szobrokat, akár kőből, akár fából vannak. De közel állnak hozzám a régi, elkövesedett uszadékfa rönkök is, hiszen olyan tárgyak, amikben benne van a kor, az idő, az anyag – jó hozzájuk érni és megérezni ezt.

Ha 3 dologgal kellene jellemezned a stílusod…

Letisztult anyagok, natúr színek, és különleges kiegészítők használata – illetve mindezek mixelése, amitől igazán egyedi lesz a tér. 

Design-tipp:

Krisztáék otthona nemcsak a szemet gyönyörködteti, hanem az összes érzékszervre hatással van. Ha szeretnénk mi is hasonló hatást elérni, akkor a színek és formák mellett az anyagok kiválasztására is különös figyelmet kell fordítanunk. A természetes anyagok jelenléte, mint a natúr fa, a len, a szőr nyugalommal töltenek el. Az olyan apró zajok, mint a vízcsobogás, vagy egy szélcsengő szintén izgalmas kiegészítői a vizuális élménynek, és persze ne feledkezzünk el a növényekről sem, amelyek nélkül szinte elképzelhetetlen egy igazán feltöltő környezet.

 

Szerző: Gyöngy Orsolya
Fotó: Erdőháti Áron

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód