Nagyon sokan követnek téged a közösségi médiában, az első számú célod az olvasás népszerűsítése, viszont sok más témában megosztod a véleményed. Láttam, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatban is posztolsz. Mit tartasz igazán fontosnak ezzel kapcsolatban?
A legfontosabbnak azt tartom, hogy valahol kezdjük el, mindegy, hogy hol és mivel. Ma már nagyon könnyű informálódni a témában, a social media és az online média által rengeteg praktika és alternatív lehetőség jut el hozzánk, és egyben arról is egyre többet olvashatunk, hogy mennyire problémás a helyzet, amibe saját magunkat sodortuk, szerintem kötelességünk jobban odafigyelnünk arra, miként élünk ezen a bolygón. Én nem vagyok „profi” a témában, ebben sem szeretem a szélsőségeket, de igyekszem a mindennapokban kreatívabban és tudatosabban élni.
Tudsz példát mondani ökotudatosságra az életedből?
A műanyagmentességgel és a szelektív hulladékgyűjtéssel kezdődött, ahogy gondolom, sok más háztartásban. A műanyag palackok helyét átvették a kulacsok, a kávézókba viszem magammal a kávés termoszom, és vászontáska nélkül nem nagyon indulok el itthonról. Amiben még van hova fejlődnöm, az a csomagolásmentes termékek vásárlása. A vegyszereket, amiket itthon használok, általában a témában járatos barátnőmtől, Sárától (@aboutahome) kapom, így ezek egésze is természetes hozzávalókból áll. Mostanában kezdett el foglalkoztatni a kávékapszulák kérdése, amik évek óta a legkényelmesebb kávézási élményt nyújtják itthon, a használt kapszulákat vissza is veszik az üzletekben, mi mégis elkezdünk kísérletezni a magyar pörkölésű kávék itthoni darálásával, és kotyogós kávét iszunk. A számomra legszembetűnőbb változás, hogy szinte teljesen kerülöm a fast fashiont.
Évekig a stresszoldás egy megoldása volt, hogy minél olcsóbban minél fölöslegesebb ruhadarabot vásároljak magamnak.
Van most valami újdonság, amit tervezel bevezetni a mindennapjaidba?
A fürdőszobáé a főszerep, a vattakorongokat felváltotta a mosható arclemosó korong, és épp próbálgatom a menstruációs bugyit, hátha meg tudom úszni a női bajokat is szemét nélkül.
Számodra is fontos a fenntartható divat. Te hogyan képviseled?
Turkálóban gyerekkorom óta vásárolunk, amit akkor annyira nem értékeltem, mára viszont már-már hobbiként űzöm, hogy levadásszam a legjobb ruhákat a legkedvezőbb áron másodkézből. Ezekről gyakran szoktam posztolni, mindig nagy sikere van a felismerésnek, hogy milyen csodákat lehet találni.
Láttam, hogy gardróbvásárok is aktívan részt szoktál venni.
Tavaly szeptemberben a használt ruha szeptember apropóján kezdtük el ezeket a vásárokat szervezni, aminek azóta akkora a sikere, hogy évente többször is megrendezzük őket a Szatyor Bárban. Én általában itt lecserélem a gardróbom nagy részét: amit már nem hordok egy ideje, az új gazdára talál, más használt ruhájának, táskájának pedig én tudok nagyon örülni. Szeretem, hogy ezeknek a tárgyaknak már történetük van.
Sokan kifogásolják a hazai tervezőket, nem tartják reálisnak azokat az árakat, amiket elkérnek egy-egy darabért.
Természetesen sokkal drágábbak a tervezői darabok, mint a fast fashion, ha valaki utánaolvas, hogy ki hol és hogyan, milyen anyagokból gyártatja a ruháit, akkor megérti ennek az okát. Amikor az első tervezői darabomat megvásároltam, hihetetlenül büszke voltam magamra, nagy figyelemmel vigyázok ezekre a kreációkra, és hiszem, hogy egyszer majd a gyerekeim, unokáim is szívesen fogják viselni őket. A megfelelő arány megtalálásával szép lassan átalakult a gardróbom a kevesebb több elve alapján. Amit még nagyon szeretek a tervezőkben, hogy párbeszédet lehet velük kezdeményezni, ezt nyilván egyik fast fashion sem tudja.
Odafigyelsz arra, honnan érkeznek ruhák, illetve egyéb más élelmiszerek?
A tavalyi év, a vírus okozta helyzet segített ebben a legtöbbet, elindult rengeteg olyan kezdeményezés, amiben a hazai tervezőkre, hazai termelőkre hívják fel a figyelmünket, így én is sok új embert és vállalkozást ismertem meg. Az egyik gyerekkori jó barátom, Boldizsár például házhoz hozza a kizárólag itthoni gazdaságokban termelt zöldségeket és gyümölcsöket, eddig éttermeknek dolgozott csak, de a vírus okán háztartásokba is szállít már.
Van bármi olyan terved a jövőre, amit te készítettél, hozzád köthető, és emellett még fenntartható is?
Hónapok óta én sem dolgozom, hiszen bezárt a Hadik, irodalmi rendezvényeket sem lehet tartani. Így a kreativitásomat nem tudtam máshol kitölteni, megálmodtam háromfajta ex libris pecsétet, ami szuper karácsonyi ajándék volt sokak számára. Sokszor sokan kérnek tőlem kölcsön könyvet, amit én mindig vonakodva teljesítek, pedig nagyon szeretném, ha sokak élhetnék át azt az olvasmányélményt, amit én kaptam egy könyvtől, de általában rettegek, hogy nem kapom vissza a könyvem. Talán, ha belepecsételi az ember a nevét, ennek egyel kisebb a lehetősége.
Mit látsz a jövődre nézve? Van esély, hogy ne legyen rosszabb a túlfogyasztás, növekedjen a fenntarthatóság?
Én egy örök optimista vagyok, talán egy kicsit naiv is. Mindannyian buborékban élünk, jó érzés, hogy az én buborékomban szinte mindenki odafigyel a környezetére.
Szerző: Lefor Petra, az ELTE BTK média szakos hallgatója
Képek: Ott Anna sajátjai
