Bartus Marci úgy szereti élni az életét, ha abban harmónia van – ezt a harmóniát keresi a tRENDrakó TikTok- és YouTube-csatornáján, valamint Instagram-oldalán. Videóiban egyszerű, de nagyszerű praktikákat mutat arra, hogyan teremthetünk – fenntartható módon – rendet és tisztaságot magunk körül, mert szerinte a jó mentálhigiénés állapot legfontosabb alappillére a jó minőségű környezet.
Még év elején megcsináltad azt a Tiktok-trendet, amelynek az a lényege, hogy a felhasználók felsorolják, milyen illatokat éreznének rajtuk mások, ha megölelnék őket. Te egy nagy üveg ecet képét vágtad be, én azonban most nem ecetszagot, hanem finom parfümillatot érzek.
Képzeld, valamiért éreztem, hogy erre ki fogsz térni, ezért jól befújtam magam a kedvenc parfümömmel, a Chanel Bleu-vel. Szóval bár rengeteget takarítok ecettel, nem mindig az árad belőlem.
A tartalmaidat nézegetve meglepődtem, hogy a természetes tisztítószerekkel való takarítás és a rendszerezés is ilyen megosztó tud lenni. A TikTok-videóid alatt szép számmal akadnak rosszindulatú megjegyzések, beszólások. Hogy viseled őket?
Ugye, milyen durva? Egyébként felkészültem arra, hogy lesznek támadóim – ez egy olyan platform, ahol rengeteg a névtelen kommentelő –, mostanság pedig már kifejezetten spannol, hiszen remek válaszvideókat lehet gyártani rájuk, és engem ez szórakoztat. Plusz, hogy Náray Tamás klasszikusát idézzem: „Engedtessék meg nekem, hogy kitől hallgatom meg a szépet is, és a csúnyát is, mert a kis virágos fantomképű Jucika írására az ívét tudom megrajzolni, ahogy köpök.”
Bő egy évvel ezelőtt töltötted fel az első videódat a TikTokra, ebben a zoknihajtogatásra mutatsz egy szuper tippet. Milyen indíttatásból vágtál bele?
Az elsődleges célom az volt, hogy a tRENDrakó 2020-ban indított Instagram-oldalát fellendítsem, de hamar ez vált az első számú platformommá. Nagyon hálás vagyok, hogy ma már közel hatvanezren követnek, és hogy az elmúlt egy évben megtaláltam azt az irányt, amellyel a jövőben foglalkozni szeretnék. A mostani videóimban már több a humoros elem, mint az elején, mert rájöttem, hogy a TikTokra is igaz az, ami a színházra: a nézők jobban szeretik a musicaleket, mint a köldöknézegetős drámákat. Ide is szórakozni jönnek.
Nagy átlagban kik a követőid?
Az érettségi után otthonról elköltözőktől, akik nem tudják, hogyan kell takarítani, egészen a hatvanas nőkig és férfiakig.
Örülök, hogy említed a férfiakat, mert mintha még 2022-ben is sokan azt hinnék, hogy a takarítás és a rendrakás a nők privilégiuma. Te is sokszor megkapod, hogy a háziasszonyok feladatát végzed.
Egyszer utána is néztem a Magyar értelmező kéziszótárban az asszony szónak, és eléggé becsmérlő, lekicsinylő definíciót találtam rá. Lényegében az asszony az, aki a (láthatatlan) munkát végzi a házban. És ez a legnagyobb probléma: miért sztereotipizálunk ennyire? A mesterséges tisztítószereknél talán csak a sztereotípiák idegesítenek jobban. (Nevet.) De komolyra fordítva a szót, semmi sem indokolja, hogy a férfiak ne takaríthatnának és ne tehetnének rendet. Ha csak az a gond, hogy nem tudják, hogyan kell, nézzék meg a videóimat.
Bár a TikTok-hackek között sok a kamu, a te praktikáid mind működnek. Honnan tudsz ennyi mindent?
Csak jól bevált tippeket adok, mert a hitelesség kiemelten fontos számomra. Vannak saját kútfőből származó trükkjeim – ezek alapja az egyetemi kémiatudásom –, és sokat keresgélek, kutatok a témában. Természetes tisztítószerek terén egyébként nem nagyon van új a nap alatt, legfeljebb olyanok, amelyek már feledésbe merültek – ezért is kezdtem el megosztani ezeket a közösségi oldalakon. Annyi mindent meg lehet oldani vegyszerek nélkül, ráadásul sokkal olcsóbban és egészségesebb módon, akkor meg miért használnánk kemikáliákat?
A takarítós tippjeid nem csak azt a célt szolgálják, hogy a követőid tisztább környezetben élhessenek, arra is igyekszel rávilágítani, hogy az otthoni rend a mentális egészség egyik alapköve.
Erről én magam akkor bizonyosodtam meg, amikor felújítottuk a lakásunkat, és nem jöttem rá, hogy mitől vagyok állandóan ideges. Egy idő után leesett, hogy az generált bennem feszültséget, hogy az ide-oda pakolásban nem találtam semmit, volt olyan helyiség, ahol már lépni sem lehetett… Ezt megelégeltem, vettem néhány csinos dobozt, rendet raktam, így teljes harmónia lett a lakásban és a lelkemben is. Nyilván nem oldja meg az élet összes problémáját, ha szépen be van ágyazva, a díszpárnák tökéletesen sorakoznak egymás mellett a kanapén és egyetlen piszkos villa sincs a mosogatóban, de a tüchtig, kitalált rendszerben működő otthon igenis megadja a jó alaphangulatot.
Akkor szerinted az a mondás nem igaz, hogy a zseni átlátja a káoszt?
Dehogynem, a zseni asztalán lehet káosz, csak máshol ne legyen, különben nem fog kitalálni a szobájából. (Nevet.)
Amikor nem takarítasz és nem a takarításról készítesz videókat, járványügyi felügyelő és színész vagy. Hogy jön össze ez a két szakma?
Amikor pályaválasztás előtt álltam, két dolog érdekelt: a színművészet és az orvostudomány. Akkor az előbbi mellett döntöttem, de csak évek múltán fogalmazódott meg bennem, hogy a színészet önmagában nem tud kielégíteni. A művészeten túl szerettem volna reál irányban is továbbtanulni, ezért beiratkoztam a Semmelweis Egyetemre. Akkor úgy hívták a szakirányt, hogy népegészségügyi ellenőr, azelőtt közegészségügyi felügyelő és megelőző orvostan néven futott, jelenleg járványügyi felügyelő a hivatalos megnevezés. Nagyon megtetszett ez a szakterület, és hogy itt végre érvényre juttathatom azt a pedantériát, amely mindig is jellemző volt rám – ezen a képzésen ugyanis minden higiéniáról szólt. Amikor belevágtam, megállapodást kötöttem magammal: ha a négyéves egyetem végére nem lesz a kezemben egy olyan színházi szerződés, amely miatt megérné színésznek maradni, akkor az új szakmámban fogok elhelyezkedni – így kerültem a népegészségügybe.
De a színjátszással se hagytál fel teljesen, ugye?
Gryllus Dorka egyik interjújában olvastam, hogy aki a színpadra született, de nem lesz belőle színész, az egész életében szenvedni fog. Ez a gondolat nagyon megmaradt bennem – és ezt mondogattam anyukámnak is, ha értetlenkedett, miért erre a pályára készülök –, és éppen ezért lépek még ma is színpadra. Viszont nyolcórás állás mellett elég nehéz egy hathetes színházi próbafolyamatban részt venni, úgyhogy jelenleg csak a Zichy Szín-Műhely egyik darabjában, az Utazás a szempillám mögött című gyerekmusicalben játszom.
Ha tavasz, akkor nagytakarítás. Te is ebben a lázban égsz, vagy egész évben olyan intenzíven takarítasz, hogy nem szükséges elvégezned?
Azt vallom, hogy érdemes folyamatosan alaposan takarítani, és akkor nem lesz szükség nagytakarításra. Ennek ellenére, ha szépen süt majd a nap, én is nekiállok ablakot pucolni – ezt a munkafázist azért szoktam halogatni, mert tériszonyos vagyok, és a harmadikon lakunk.
Minden más házimunkát szívesen és örömmel végzel?
A mosogatást szívből utálom. De hát nem gusztustalan dolog? A Bajza utcai metrómegálló vécéjét takarítani szerintem kevésbé undorító, mint a tányéról levakarni a rászáradt ketchupot.
Akkor te az a gyerek voltál, akire sose kellett rászólni, hogy vigye ki a szobájából az üres bögréket és a koszos tányérokat?
Hát nem éppen, anyukám azért tudna mesélni… Tinédzserként gyakran fogalmazott úgy, hogy úgy néz ki a szobám, mintha bomba robbant volna benne. A vicces az, hogy most meg én segítek takarítani nála.
Félszavakkal utaltál rá, hogy komoly terveid vannak a tRENDrakóval a közeljövőben, mit árulhatsz el ezekből?
Készül egy könyvem, amelyben a takarításhoz szükséges természetes receptek mellett történetek is lesznek. Továbbra is tartok majd workshopokat az EcoMooddal, és a legnagyobb dobás: Magyarország legnagyobb vegyszermentes takarítóhálózatának létrehozásán dolgozom.
Fotó: Czvitkovits Judit
