- Nincs időd több szörnyű vagy egyszerűen unalmas randira. Vagyis, még ha van is, nem szánsz rá.
- Senki sem gondolatolvasó, és ezt harminc fölött már te is tudod: játszmázás nélkül megmondod, mit érzel és gondolsz.
- Harminc fölött már nagyobb eséllyel van némi önismeretünk, mint huszonévesként – ami elengedhetetlen párkeresés során. Elvégre honnan tudhatnád, ki illik hozzád, ha még magadat sem ismered eléggé?
Senki sem vitatja, hogy a randizásnak megvannak a maga bájai, amikor huszonéves az ember. Nagy eséllyel több egyedülálló ismerősöd van, élénkebb szociális életed és kevesebb nyomasztó mondat vesz körül arról, hogy „ketyeg a biológiai óra” (habár az igazán törődő nagyszülők már ekkor rákezdenek). Mi mégis bebizonyítjuk, hogy igenis sok előnye van annak, ha harminc pluszosként randizol!
Mutatjuk, miért vagy nyerő helyzetben, ha harminc fölött keresed az igazit!
1. Tudod, mit akarsz (vagy legalábbis pár lépéssel közelebb állsz hozzá)
Lehet, hogy már huszonévesen komoly listát vezettél azokról a tulajdonságokról és „elvárásokról”, amikre vágysz a jövendőbelidtől. Azonban a tankönyvi tökéletesség közel sem ugyanaz, mint egy élő kapcsolat. Például lehet, hogy elképzelted, pörgős, aktív partnert keresel, de rá kellett jönnöd, nem való melléd olyan társ, aki egy héten egy estét sem képes nyugodtan otthon ülni a fenekén és megnézni egy filmet. A tulajdonságok listája nem helyettesíti egy valódi, élő kapcsolat minden csínját-bínját, árnyalatait, összetettségét.
Az évek múlásával – és a tapasztalatok felgyülemlésével – egyre stabilabb elképzelésed lesz arról, mi az, ami valóban működik a gyakorlatban, a mindennapokban. Fontos azt is kiemelni, hogy egy partner természetesen nem önmagában áll, így a képzeletbeli tökéletességlistánkat sem állíthatjuk össze anélkül, hogy magunkat is belevonnánk a képletbe. Kell az, hogy jó csapatot alkossatok, hogy kiegészítsétek egymást, ehhez pedig a saját magad ismerete is elengedhetetlen. Ez pedig jellemzően nem a huszonéves korosztály erőssége. És ez nem kritika: egyszerűen még nem volt elég idejük annyi tapasztalatot összeszedni hozzá, amennyit egy harminc pluszos nő már birtokol.
2. …és nem félsz megszerezni azt
A magabiztosság a korral jár, és ez duplán érvényes, amikor a randizásról van szó. Gondolj vissza azokra az időkre, amikor huszonévesen zavart valami a párodban. Viszont ahelyett, hogy egyszerűen kibökted volna, inkább teszetoszán rávezetted a másikat, vagy akár magadba fojtottad a problémát, mert nem tudtad, hogyan kommunikálj az igényeidről. Vagy esetleg te magad sem tudtad igazán, mik azok (és úgy valóban nehéz megfogalmazni). Itt jön képbe a magabiztosság, ami részben abból fakad, hogy ekkorra már jobban tudod, mit akarsz, és nem hagysz időt a körmondatokba foglalt játszmázásokra. Sok nő érzi úgy, hogy harminc fölött sokkal jobb lett igényei érvényesítésében, legyen szó akár arról, hogy megvitatják a gyerekvállalással kapcsolatos álláspontjukat, vagy akár csak arról, hogy elmondják, mihez van kedvük és mihez nincs – függetlenül attól, hogy a partnerüknek tetszeni fog a válasz vagy sem. Lehet arról van szó, hogy elegünk lesz eddigre a kényszeres megfelelésből?
3. Tanultál a hibáidból (mindenesetre erősen próbálkozol)
Ne kenjük az összes szakítást az exünkre (kivéve persze az egyértelmű eseteket… de olyan nincs, hogy mindig csak a másik a hibás). Lépjünk egy lépést hátra és próbáljunk néhány múltbéli helyzetre tiszta fejjel rálátni. Ismerjük be, ha volt, hogy mi voltunk mondjuk önzők, vagy azért írtunk le valakit, mert mi magunk nem voltunk a legjobb passzban és a saját fejünkben kellett helyrebillenteni valamit. Viszont ne ess abba a hibába, hogy elkezded ostorozni magad – elvégre mindenki hibázik. A bölcs ember tanul belőle, megfogadja, hogy a jövőben jobb lesz, ehhez viszont a magadba tekintést nem lehet megspórolni. Ha elvárod a másiktól az őszinteséget, nyitottságot, együttérzést és a jó bánásmódot, te magad is ezekkel rukkolj elő.
Ahelyett, hogy a helyi lebujban töltenétek a randevúkat, akár már a valós igényeid szerint is választhatsz programot
4. Nem elégszel meg az „elvagyunk”-kal és a „lehetne rosszabb”-bal is
Szinte mindenkinek volt az életében olyan kapcsolat vagy kaland, ami tovább tartott, mint kellett volna. Bár az okok eltérőek lehetnek, de az egyik tipikus ok a félelem és bizonytalanság szokott lenni. Mi van, ha nem lesz jobb? Vagy ha én nem leszek elég jó senkinek? Ő legalább itt van és így vagy úgy, de kijövünk egymással. Édesanyám egyszer azt mondta, sose elégedj meg egy olyan kapcsolattal, amiben csak „elvagy”. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden kapcsolatot el kell dobni, ami épp nem száz fokon ég, anélkül, hogy megpróbálnánk javítani rajta – közösen. És itt jön képbe ismét az előző pont: tanuljunk meg kommunikálni a problémáinkról, az igényeinkről. Ez is a több tapasztalattal jár: egy picivel jobban átlátni, hogy valamiért érdemes. Most, hogy már több perspektívám van, jobban meg tudom ítélni, hogy érdemes-e kitartani valami mellett – vagy jobb, ha idő előtt elhagyom a hajót. Ahogy a 33 éves Marisa fogalmaz: „Jobban ki tudod szűrni azokat az embereket, akikkel nem vagy kompatibilis.”
5. Saját kereseted van – és vélhetően a randipartnerednek is
Nem kell mindennek az önreflexióról és a személyes fejlődésről szólnia – a tisztán logisztikai előnyök is számítanak valamit. Ha az elmúlt évtizedben folyamatosan építetted a karriered, remélhetőleg egy kicsit több a kenyérrevalód, mint huszonévesen – és ez nagy eséllyel a veled hasonló korban járó jelöltekre is igaz. Ez azt is jelenti, hogy ahelyett, hogy a helyi lebujban töltenétek a randevúkat, akár már a valós igényeid szerint is választhatsz programot a légyottokhoz, például egy elegáns kóstolós menüt vagy egy glamping kirándulást. Még ha a dolgok nem is működnek, akkor is eltölthetsz egy kis időt valami érdekesebbel, mint egy langymeleg felvizezett sör kortyolgatása.
6. Minőségi időnél nem adod alább
Nem pazarolsz akárkire és akármilyen béna randira időt többé – többet ér annál saját szabadidőd. Ez ismét visszavezethető egyrészt a nagyobb önbizalomra, másrészt arra, hogy többé nem akarsz pusztán megfelelési vágyból végigülni egy szörnyű négyórás randit. Akkor már inkább jóval hamarabb felállsz és egy jóval szórakoztatóbb társaságban töltöd az est hátralévő részét: magaddal. Ha valami megzavarja a drága szabadidődet, jobb, ha megéri.
7. Nincs valakid csak azért, hogy legyen valakid
Minden tiszteletünk azoké, akik fiatalon kötöttek házasságot, de minél idősebb leszel, annál többet derítesz ki magadról és az igényeidről. Márpedig egy hosszú távon, valóban hozzánk illő partner megtalálása nem megy gyorsan és egyszerűen. Persze, vannak emberek, akik korán párra találnak, együtt vészelik át a korai felnőttkort, és történetesen egymást kiegészítő módon fejlődnek és változnak. De mi, többiek, azzal töltjük ezeket az éveket, hogy egyedül fedezzük fel magunkat, esetleg döbbenjünk rá, hogy a középsulis vagy főiskolai párunkkal már inkább vagyunk együtt megszokásból, mintsem valódi kötődésből. Amikor ezekre rájössz és megteszed az első, önálló lépéseket az önvizsgálat és önismeret felé, egyre részletesebb képet kapsz arról, ki vagy, és kivel akarod tölteni a drága idődet. És nincs az a pénz, hogy ezt a keményen megkeresett lélekvizsgálatot sutba dobva rácsimpaszkodunk az első szembejövő agglegényre, aki elsétál mellettünk.
Nem pazarolsz akárkire és akármilyen béna randira időt többé – többet ér annál saját szabadidőd.
8. Több tapasztalatod van – és több jó sztorid
Nem elég, hogy kapcsolatok terén is több a tapasztalatod ekkorra, de már a Földön is több időt töltöttél. Valószínűleg volt már néhány munkahelyed, talán volt lehetőséged utazgatni, és biztosan sok érdekes emberrel találkoztál. Eltekintve attól, hogy mindezek a tapasztalatok okos, világlátott, sokoldalú egyéniséggé tettek téged, ez rengeteg olyan témát ad neked, amiről beszélhetsz a szokásos első randevús témákon túl, mint például, hogy hol nőttél fel és hány testvéred van.
9. A másik múltja nem poggyász – ahogyan a sajátod sem
Ahelyett, hogy valakinek a múltjára „poggyászként” gondolnál, próbálj meg úgy tekinteni minden korábbi partnerére, mint a fejlődés részére, amely azzá az idősebb, bölcsebb emberré tette őt, aki ma – egy csiszoltabb, érettebb, jobb verziójára. Ahogyan remélhetőleg te is tanultál valamit minden egyes kapcsolatodból, úgy ők is fejlődtek és változtak mások hatására. Persze ne legyenek illúzióink sem: van, aki komoly lelki sebeket szed össze egy balul elsült korábbi kapcsolata miatt. És igen, ide tartoznak a válások is. Viszont aki átélt egy olyan elkötelezett kapcsolatot, ami nem működött, az korántsem „sérült áru”. Valószínűleg értékes rálátása van a hosszú távú párkapcsolat kihívásaira, és tudja, mit tenne másképp legközelebb.
10. Felgyorsulnak az események – elvégre már jobban tudjátok, mit akartok
A legtöbbünknek van egy olyan barátja, aki elsőévesként találkozott a párjával, hat évig randiztak, mielőtt összeköltöztek, majd további három évig, mielőtt eljegyezték egymást. De ha 34 évesen találkozol valakivel, akivel összekapcsolódsz, és az elköteleződés a célod, nem vagy köteles ugyanezt az utat ugyanennyi időre lebontva végigcsinálnod. Mindkettőtöknek volt ideje, hogy találkozzatok red flagekkel a korábbi kapcsolatokban és általában az életben, így gyorsabban felismeritek, mikor érkezik el az ideje a következő lépésnek. Vannak, akik azt vallják, azzal a párjukkal, akivel harminc fölött jöttek össze, szinte biztosan nem találták volna meg a közös hangot huszonévesen – hiszen még mindkettejüknek csiszolódniuk kellett.
Forrás: PureWow, fotók: Getty Images
