- Mi van akkor, ha valaki nem szerelemből, sokkal inkább a magánytól való félelem miatt vágyik párkapcsolatra?
- A tanácsadó szerint nincs mit szégyellni: teljesen érthető emberi igény, hogy nem akarunk egyedül maradni.
- Az a párkapcsolat is ugyanolyan értékes lehet, ami azért jött létre, hogy a felek ne legyenek magányosak.
Eleanor Gordon-Smith a The Guardianen vezet egy tanácsadó rovatot, ahol most egy 55 éves férfi vallott az érzésről. Őszintén írt arról, hogy nem szerelemből, hanem a jövőtől való félelemből fontolgatja a párkeresést – és elbizonytalanodott, hogy ez nem önzés-e.
„Olyan élethelyzetbe kerültem, amit korábban elképzelni sem tudtam: kapcsolatba kezdeni nem szerelemből vagy szenvedélyből, hanem a jövőtől való félelem miatt. Azt hittem, én sosem fogok így gondolkodni.
De amikor testközelből láttam, min ment keresztül az apám betegsége alatt – azt, hogy mennyi erőt adott neki a felesége és a család jelenléte –, valami megingott bennem. Megrázó élmény volt.”
„A magánytól való félelem miatt vágyok párkapcsolatra”
Ez a felismerés csendes, mégis mély változást hozott. A férfi évekkel ezelőtt tudatosan hagyott fel a párkereséssel. Próbálkozott, randizott néhány nővel, de senki iránt nem érzett szerelmet, és úgy döntött, inkább nem bonyolítja tovább az életét. „Túl sok volt a vita, a féltékenység, az, hogy mindig meg kell védeni az ember vágyát az egyedüllétre. Különösen olyan emberként, aki mélyen befelé forduló” – írja.
Most viszont ott áll egy csendes, de fájó felismeréssel: bár a szingliség békét hozott számára, az évek múltával az élet csak nehezebb lesz, ha egyáltalán lesz még sok év.
Mi van akkor, ha valaki nem szerelemből, sokkal inkább a magánytól való félelem miatt vágyik párkapcsolatra?
Eleanor Gordon-Smith válasza empatikus és megnyugtató: miért is kellene szégyellni, ha valaki azért szeretne kapcsolatot, mert fél a magánytól? Miért lenne ez „alantasabb” indok, mint az érintés vagy a közös vacsorák iránti vágy? „Sokan vagyunk úgy, hogy nem igazán tetszik az élet kilátása egyedül. És ebbe beletartozhat az is, hogy nem akarunk egyedül meghalni. Ez nem megalkuvás, nem gyávaság – hanem egy teljesen érthető emberi igény.”
Ráadásul ez a szemléletváltozás akár még segíthet is abban, hogy egy újfajta kapcsolat megszülethessen.
Nem kell feltétlenül szerelem egy boldog párkapcsolathoz
A férfi azt is írja, hogy eddig senki nem tudta felébreszteni benne a szerelmet. Eleanor azonban emlékezteti: az a fajta kapcsolat, amelyben valódi gondoskodás és elköteleződés van – például betegség idején –, nem pusztán azon múlik, mit vált ki belőlünk a másik. Hanem azon is, mit tudunk közösen felépíteni. „Nem arról szól, hogy belép valaki egy szobába, és mi rögtön tudjuk, mit érzünk – hanem arról, hogy közösen építünk valamit, ami aztán érzéseket is hoz.”
A hosszú távú szeretet nem csak az első benyomásokról szól. Sokkal inkább egy döntés: hogy akkor is törődünk a másikkal, amikor nehéz. Ahogy a férfi az édesapjáról gondoskodott – nem azért, mert ő volt a „tökéletes apa”, hanem mert közös életet éltek, közös múltat osztottak. Ugyanez lehet igaz egy párkapcsolatra is.
A döntés és az érzelem egymást erősíti, egymásnak adják át a stafétát: „Azért vagyok itt, mert te vagy a legjobb, akit elképzelni tudok – és azért vagy a legjobb, mert úgy döntöttem, hogy itt maradok.”
A párkapcsolati dilemmákat boncolgató további érdekes felvetések:
- Átalakulhat az egyéjszakás románc valódi párkapcsolattá?
- Hogyan befolyásolja párkapcsolatunk a stílusunkat?
- Mit tegyünk, ha évek után hirtelen felbukkan az exünk?
- Túlélheti a párkapcsolatunk, ha mások a politikai nézeteink?
Forrás: The Guradian Fotó: Getty Images
