- A közösségi nárcisztikusok segítőkésznek és empatikusnak tűnnek, de valójában elismerésre és kontrollra vágynak.
- Miközben mások csodálják őket, a hozzájuk közel állók érzelmi terhet és manipulációt tapasztalnak.
- A cikk 11 árulkodó jelet mutat be, amelyek segítenek felismerni ezt a rejtett viselkedésformát.
A nárcisztikus személyiség fogalmát már sokan ismerik: egy olyan emberről van szó, aki grandiózus önképpel rendelkezik, mások csodálatát keresi, és gyakran figyelmen kívül hagyja a körülötte élők érzéseit. A közösségi nárcisztikus azonban más stratégiát alkalmaz. Ő nem feltétlenül hangos, hivalkodó vagy öntelt – éppen ellenkezőleg: az önzetlenség, az empátia és a közösségért való tenni akarás álcájába bújik. Ez teszi őt különösen veszélyessé.
1. A segítőkészségük mindig reflektorfényben történik
A közösségi nárcisztikus szinte sosem mulaszt el egy lehetőséget arra, hogy elmondja, mennyit segített másoknak – akár ismerősökön, akár idegeneken. Segítségnyújtása gyakran feltűnő és dokumentált: posztol róla az Instagramon, beszámol róla a vacsoraasztalnál, sőt, akár nyilvános szereplések során is felemlegeti. A valódi motivációja nem a jószívűség, hanem az elismerés.
2. A kedvesség eszköz, nem cél
Ezek az emberek gyakran manipulációra használják a jóindulatot. Például szívességet tesznek, de később elvárják, hogy ezt valamilyen formában viszonozd – akár lojalitással, akár hallgatással. A „nem is baj, majd megoldom egyedül” típusú mondatok valójában bűntudatkeltésre szolgálnak.
3. Állandóan mártírszerepben tetszelegnek
Szeretik azt a narratívát, hogy ők mindig túl sokat vállalnak, mindig ők tartják össze a rendszert. Ha pedig valaki ezt nem méltatja, megsértődnek vagy manipulációval próbálják kicsikarni az elismerést. A túlzó áldozatszerep célja a figyelem és az együttérzés megszerzése.

Az ismerősök, kollégák, távoli rokonok gyakran azt hiszik a közösségi nárcisztikusról, hogy egy fantasztikus, jószívű emberrel van dolguk
4. Empatikusnak tűnnek, de csak szavakban
A közösségi nárcisztikus gyakran elmondja, mennyire empatikus – de ez nem párosul valódi érzelmi törődéssel. Hallgat, bólogat, tanácsot ad – de igazán nem figyel rád. Az együttérzés szerepjáték számára, nem valódi kapcsolat.
5. A legönzetlenebb szerepet akarják maguknak
Mindig ők akarnak lenni a legjobb emberek a szobában – az, aki mindenkinek segít, aki a legönzetlenebb, legodaadóbb. Ha ezt a szerepet valaki veszélyezteti – például ha valaki mást méltatnak a társaságban –, hirtelen passzív-agresszív vagy egyenesen sértő lesz.
6. Az ajándékuknak mindig ára van
Ha kapsz tőlük valamit – ajándékot, segítséget, támogatást –, az nem ajándék, hanem befektetés. Később elvárják, hogy ezért lojalitással, támogatással vagy hallgatással fizess. Ha ez nem történik meg, megsértődnek, zsarolnak vagy áldozatként tetszelegnek.
7. A külvilággal kedvesebbek, mint a családjukkal
Az ismerősök, kollégák, távoli rokonok gyakran azt hiszik, hogy egy fantasztikus, jószívű emberrel van dolguk – a szűkebb család azonban teljesen másképp látja. Otthon kritikusak, irányítóak, vagy éppen elutasítóak. Ez a kontraszt különösen megterhelő a közeli hozzátartozók számára.
8. Rosszul viselik, ha kérdőre vonják őket
Ha valaki megkérdőjelezi motivációjuk tisztaságát, azonnal védekezővé, sőt ellenségessé válnak. Nem viselik el, ha nem a saját narratívájuk szerint látják őket. Ilyenkor a megszégyenítés, megsértődés vagy akár nyílt agresszió is eszköz lehet náluk.
9. A tökéletes imázs számukra mindenek felett való
Hihetetlenül ügyelnek arra, hogy kifelé mindig hibátlannak tűnjenek: részt vesznek jótékonysági eseményeken, segítenek a szomszédnak, posztolnak az állatmenhelyes önkéntes napról. Mindez azonban gyakran nem a szívből jön, hanem a kontroll és az elismerés megszerzéséről szól.
10. A „segítőkész” szerepükkel hatalmat építenek
Gyakran kerülnek segítő pozícióba – akár civil szervezeteknél, akár baráti társaságokon belül –, de ezekben a szerepekben nemcsak segítenek, hanem uralkodnak is. A segítség a hatalomszerzés egyik eszköze számukra.
11. A közvetlen környezetük állandó feszültségben él
Akik közel állnak hozzájuk – házastársak, gyerekek, legjobb barátok – gyakran érzik úgy, mintha tojáshéjon lépdelnének. Mindig figyelni kell, mit lehet mondani, mit nem, nehogy sértődés legyen. A közösségi nárcisztikus kettős arca – a külvilág felé nyitott, belülről manipulatív – érzelmileg rendkívül megterhelő.
Forrás: Your Tango Fotó: Canva