- A következetesen tartott rutin és a rendszeresség az egyik titka a kiskutyák szobatisztaságra nevelésének.
- Vigyük le és etessük meghatározott menetrend szerint a kiskutyánkat mindennap!
- Ha napi 4-5 órát vagy annál többet kell távol lennünk otthonról, fontoljuk meg, hogy inkább felnőtt, szobatiszta kutyát vegyünk magunkhoz.
Alakítsunk ki egy rutint a szobatisztaságra szoktatáshoz és vigyük ki a kiskutyát gyakran, legalább kétóránként, különösen alvás után, játék után, illetve evés vagy ivás után. Ez a titka annak, hogy hosszú éveken át békésen és boldogan éljünk együtt kis kedvencünkkel!
Válasszunk ki egy állandó helyet odakint, és mindig ide vezessük pórázon. Miközben ürít, használjunk ugyanazt a kifejezést (például: „pisilj” vagy „kaki”), hogy megtanulja összekapcsolni a parancsot a cselekvéssel. Amint befejezte, azonnal dicsérjük meg vagy adjunk neki jutalomfalatot, hogy megerősítsük a helyes viselkedést.
Tipp: Várjuk meg, amíg a kiskutya teljesen befejezi a műveletet, mielőtt jutalmaznánk – a kölykök könnyen elterelődnek, és félbehagyhatják, ha idő előtt megszakítjuk őket.
Ragaszkodjunk a rendszerességhez a kiskutyánk etetésénél
A rendszeres etetés könnyebbé teszi a szobatisztaságra szoktatást is. A kölykök általában nem sokkal evés után szeretnének üríteni, így, ha mindennap azonos időpontban etetünk, kiszámíthatóbb lesz az is, mikor kell kivinni a kutyát.
Ha napi négy-öt óránál többet vagyunk távol, érdemes átgondolni, hogy ez-e a megfelelő időszak az életünkben, hogy kölyökkutyát vigyünk haza
Emellett vegyük el előle a vizestálat lefekvés előtt két és fél órával, hogy elkerüljük az éjszakai baleseteket. A legtöbb kiskutya kényelmesen átalussza az éjszakát (kb. hét órát) anélkül, hogy ki kellene mennie. Ha mégis felébred, maradjunk nyugodtak, vigyük ki csendben, majd térjünk vissza aludni anélkül, hogy játszanánk vele.
Figyeljünk rá bent is!
Amíg a kiskutya nem szobatiszta, folyamatosan figyeljük, ha bent van. Ha nem játszunk vele aktívan, kössük magunkhoz egy kb. 1,5–2 méteres póráz segítségével, vagy rögzítsük a közelben.
Figyeljük az árulkodó jeleket:
- Kaparás vagy ugatás az ajtónál
- Körözés vagy szaglászás a padlón
- Nyugtalanság vagy hirtelen guggolás
Amint ezeket észrevesszük, azonnal vigyük ki a kijelölt helyre. Ha ott elvégzi a dolgát, azonnal jutalmazzuk meg.
A szobatisztaságra szoktatás idején tartsuk pórázon a kertben is, és kezeljük azt úgy, mintha a ház egyik szobája lenne – így elkerülhetjük, hogy rossz helyen ürítsen.
Használjunk elzárt teret, ha nem tudjuk felügyelni
Ha nem tudjuk szemmel tartani, korlátozzuk a mozgásterét egy kisebb helyiségre – például a fürdő vagy mosókonyha egy részére, amit rács segítségével el tudunk zárni.
Másik jó megoldás a kennel: ez egy humánus, megbízható módszer az időszakos elkülönítésre. Ha a kiskutya több órát töltött a kennelben, amint kiengedjük, vigyük egyenesen a kijelölt helyre.
Mit tegyünk, ha baleset történik?
Előfordul – ez a tanulás természetes része. Ilyenkor:
- Nyugodtan vigyük ki a kiskutyát a kijelölt helyre.
- Dicsérjük meg, ha ott végzett.
- Sose büntessük a balesetek miatt! A szidás vagy az orr „belesúrolása” csak félelmet kelt, és lelassítja a fejlődést.
Mi a teendő, ha el kell mennünk otthonról
Ha napi négy-öt óránál többet vagyunk távol, érdemes átgondolni, hogy ez-e a megfelelő időszak az életünkben, hogy kölyökkutyát vigyünk haza – vagy esetleg egy idősebb, már szobatiszta kutya örökbefogadása jobb választás lenne.
Ha mégis muszáj magára hagyni:
- Kérjünk meg egy szomszédot vagy kutyasétáltatót, hogy ugorjon be és vigye ki.
- Vagy tanítsuk meg, hogy kutyapelenkára, újságpapírra vagy fűdobozra végezze a dolgát.
- Fontos tudni, hogy ez utóbbi meghosszabbíthatja az átállást a teljes szobatisztaságra.
Ha baleset történik a kijelölt helyen kívül, tegyük a használt papírtörlőt vagy rongyot a megfelelő helyre – így a kiskutya a szag alapján is megtanulja, hová kell mennie legközelebb.
Ha ezeket a szabályokat betartjuk, már jó úton járunk a kiskutyánkkal való békés együttélés felé!
Forrás: Humane World For Animals Fotó: Getty Images
