- A közös ellenszenv gyakran erősebb kapocs a barátságban, mint a közös érdeklődés.
- Nem feltétlenül rosszindulat még a negatív pletyka sem, hanem társas összetartó erő.
- Intimitást, bizalmat és összetartozás-érzést teremt, ha ugyanazt utáljuk.
Ülünk az irodában, és az idegesítő kolléga már megint feltekeri a fűtést vagy légkondit (évszaktól függően). Csak egy pillanat, ahogy összevillan a szemünk a másik munkatárssal, de ez a pillanatnyi közös hullámhossz nem csak egyszerűen megkönnyíti a barátkozást. Tudományosan bizonyított, hogy erősebb baráti kapcsolatot eredményez a közös ellenszenv, mint a közös érdeklődés.
Tényleg működik az együtt utálkozás?
Emlékszünk még az iskolai első napokra? Az új füzetek illatára, a frissen hegyezett ceruzákra, és arra a kíváncsiságra, vajon ki ül majd mellettünk. Akkoriban a barátkozás egyszerű volt: egy közös játék, egy mosoly, és máris kialakult a kapcsolat. Felnőttként viszont már egészen másképp működik ez.
A közös érdeklődés mellett — vagy helyett — sokszor inkább a közös ellenszenv hoz minket igazán közel egymáshoz.
Egy 2006-os tanulmány, amelyet az Oklahomai Egyetem és a Texasi Egyetem kutatói készítettek, azt találta, hogy gyorsabban alakul ki kapcsolat két ember között, ha ugyanazokat a dolgokat (vagy embereket) nem kedvelik, mintha csupán hasonló dolgokat szeretnének.
Miért működik jobban a negatív kapcsolódás?
Elsőre talán furcsának tűnhet: hogyan hozhatnak egymáshoz közelebb a negatív érzelmek, mint az utálkozás? Pedig a pszichológia szerint ez logikus.
Az emberek agya ugyanis sokkal erősebben reagál a negatív benyomásokra, mint a pozitívakra. Ha valakiről rossz tapasztalatunk van, az hosszabb ideig marad meg az emlékezetünkben, és nagyobb hatással van ránk.
A közös utálkozás tehát nem csupán rosszindulatú pletykálkodás. Sokkal inkább egyfajta összekötő kapocs, amely biztonságérzetet ad.
Amikor valakivel megosztjuk, hogy nem kedvelünk egy harmadik embert, azzal gyakorlatilag beengedjük őt a belső világunkba. A másik pedig, ha egyetért velünk, megerősíti az érzéseinket, és ezzel azonnali bizalmi kapcsolat alakul ki.
A pletyka, mint társas kötőanyag
A kutatók a pletykát úgy definiálták, mint a harmadik félről szóló, pozitív vagy negatív információcserét. De szerintük a negatív pletyka sokkal erősebb társadalmi funkciót tölt be: közösséget épít.
Amikor ketten ugyanazt az embert vagy dolgot nem kedvelik, kialakul közöttük az „én és te” kontra „ők” dinamika. Ez a csoporthoz tartozás és abból kizárás mechanizmus az emberi viselkedés egyik alapja: ha tartozunk valahová, az növeli az önértékelésünket, és mélyebb kapcsolatot teremt.
Az ellenszenv intimitás
Amikor valaki megosztja velünk, hogy ki vagy mi idegesíti, tulajdonképpen egy bizalmas információt ad át. Olyat, amit nem feltétlenül mond el mindenkinek.
Ez a megosztás tehát intimitást szül, ami egy apró, de erős gesztus. Azt üzeni: „te elég közel vagy hozzám ahhoz, hogy ezt elmondjam”.
És ha mi erre hasonlóan reagálunk, egy pillanat alatt megszületik a kapcsolat. Innen ered a régi mondás is: „az ellenségem ellensége a barátom”.
Meddig egészséges a közös gyűlölködés?
Természetesen senkit sem biztatunk arra, hogy gyűlöletből építsen barátságot. A tanulmány sem a rosszindulatot dicséri, hanem arra mutat rá, hogy a közös élmény — még ha negatív is — erős társas kapocs lehet.
Egy-egy apró közös bosszankodás, egy ironikus megjegyzés a közös munkahelyi helyzetről vagy egy szemforgatós összenézés a villamoson azonban mind-mind cement, amiből akár barátság is építkezhet.
Szóval legközelebb, amikor a kedvenc kávézónk baristájával összekacsintunk a morcos vendég láttán, ne legyen lelkifurdalásunk, hogy gonoszak vagyunk. Lehet, hogy épp akkor születik egy új barátság. A tudomány szerint tehát nem baj, ha időnként utálkozunk. A lényeg, hogy mindezt humorral, önreflexióval és emberséggel tegyük. Ilyenkor épp az hoz össze minket, amit együtt nem bírunk elviselni.
Forrás: YourTango, fotó: Unsplash/Getty Images
