- Vannak kapcsolatok, amelyek azért érnek véget, mert a felek nem értenek egyet abban, akarnak-e gyereket – de előfordul, hogy az egyikük végül meggondolja magát.
- A döntés mögött néha hosszú, őszinte beszélgetések és lassú közeledés áll, máskor pedig egy váratlan élethelyzet hozza meg a fordulatot.
- A közös nevező ugyanaz: csak akkor születhet jó döntés, ha a változás belülről jön, nem pedig nyomásra.
Az élet ritkán fekete-fehér. Előfordul, hogy az, aki korábban elutasította a szülőséget, egyszer csak megváltoztatja a véleményét – akár azért, mert újraértelmezi önmagát, akár azért, mert a párja segít neki más szemszögből látni a kérdést. Az viszont már egy egészen más történet, ha a meggyőzés nyomásgyakorlássá vagy érzelmi zsarolássá alakul át.
Határvonal a meggyőzés és a manipuláció között
„A gyerekvállalásra senkit sem szabad rákényszeríteni” – mondja Teresha Young, párkapcsolati és életvezetési coach. Szerinte, ha a pár nyíltan és őszintén beszélget, és a felek önszántukból jutnak el oda, hogy gyereket szeretnének, az természetes, egészséges és pozitív változás. Ez gyakran abból születik, hogy a felek közös jövőt képzelnek el, osztoznak a reményeikben és a céljaikban.
A szakember ugyanakkor figyelmeztet: „Ha valakit bűntudatkeltéssel, érzelmi manipulációval vagy zsarolással próbálnak a szülőség felé terelni, az biztos recept a katasztrófához. Ez a fajta nyomás idővel keserűséget, eltávolodást és érzelmi feszültséget hozhat, még ha eleinte nem is tűnik fel.”
Mikor kell erről beszélni?
A szakértők szerint ideális esetben már a kapcsolat elején, az első randik során érdemes szóba hozni a jövőbeli terveket – még mielőtt túl sok érzelem és közös múlt fűzne össze bennünket. Spicy Mari, a The Spicy Life párkapcsolati tanácsadója és a Netflix Sneaky Links című műsorának szakértője szerint a beszélgetést érdemes a gyerekkori élmények felől közelíteni: „Meséljünk arról, mi volt szép a gyerekkorunkban, és mit csinálnánk másként, ha mi lennénk szülők.”
A gyerekvállalásra senkit sem szabad rákényszeríteni!
Ezek a beszélgetések nem életkorfüggőek – húsz- és negyvenévesen is segíthetnek, hogy tisztán lássunk, mit is szeretnénk. Ha ez a téma túl sokáig tabu marad, könnyen megeshet, hogy már csak akkor kerül elő, amikor túl nagy a tét a kapcsolatban.
Amikor a döntés lassan születik meg
Dr. Azadeh Weber és férje tíz éve vannak együtt. Az iráni-amerikai pszichológus eleinte nem volt biztos abban, hogy gyereket szeretne. Férjének előző házasságából már volt két gyermeke, ezért ő sem érezte, hogy közös gyerekvállalásuk sürgős lenne.
Fordulat akkor következett be, amikor Weber meghívást kapott, hogy előadjon egy Sierra Leonéban rendezett békekonferencián. Férje aggódott érte és megkérte, hogy ne utazzon el. „Azt válaszoltam, nincs okom félni – ha lenne egy gyerekem, akihez haza kellene térnem, más lenne a helyzet.”
Ez a mondat mindent megváltoztatott. A férfi ekkor döntött úgy, szeretne közös gyereket. Weber lemondta a konferenciaszereplést, ma pedig már van egy nyolcéves fiuk. „A szülőség kihívás, de hiba lenne azt gondolni, hogy ami nehéz, az nem éri meg” – mondja a pszichológus.
A lassú közeledés ereje
James Myers története egészen másképp alakult. Felesége eleinte egyáltalán nem akart gyereket – a családjában túl sok példát látott arra, hogy az anyák elveszítették önállóságukat, amint megszülettek a gyerekek. Myers viszont vágyott az apaságra, de nem akart nyomást gyakorolni.
„Könnyed helyzetekben kezdtem beszélni róla – sétákon, főzés közben. Elképzeltük, milyen lenne, ha lányunk lenne, vagy hogy milyen lesz, hogy meg tudja őrizni a stílusát, miközben anyává válik.” A férfi lépésről lépésre segített a felkészülésben és mutatta meg neki, hogy az élet gyerekkel sem kell, hogy lemondás legyen: közösen töltött hétvégék, utazások, egyenlő feladatmegosztás.
Nem egyik napról a másikra történt, de végül a felesége is ráébredt, hogy az anyaság nem elvesz, hanem ad. Ma két gyerekük van, és a nő továbbra is dolgozik, utazik, önmaga maradt. „Nem szavakkal győztem meg – mondja Myers –, hanem azzal, hogy segítettem neki elképzelni egy olyan életet, ahol a gyerekek csak gazdagítják azt, amit már megszeretett.”
A közös döntés az igazi alap
„Minden gyerek megérdemli, hogy olyan családban nőjön fel, ahol mindkét szülő akarta őt” – mondja Teresha Young. Ez pedig csak akkor valósulhat meg, ha a döntés nem kényszer, hanem közös elhatározás.
Mint minden nagy lépés, a szülőség sem a kompromisszumokról szól, hanem arról, mit súg a szívünk. Ha a döntés két emberben egyszerre születik meg, abból szilárd alap lehet – nemcsak egy családhoz, egy egész élethez.
Forrás: HuffPost Fotó: Getty Images
