- A pszichológus segít, hogy könnyebben kiismerjük az anyósunkat.
- Mit tehetünk, ha a mi anyósunk is az önfeláldozó mártír csoportba tartozik?
- Hat anyóstípust különböztet meg a szakember, mi jellemzi őket?
Dr. Tracy Dalgleish klinikai pszichológus, a You, Your Husband, and His Mother (Te, a férjed és az anyja) című könyv szerzője szerint a legtöbb párterápiás helyzetben ugyanaz a kérdés kerül elő: hogyan teremtsünk harmonikusabb kapcsolatot a tágabb családdal, különösen az anyóssal.
A szakember közel húszéves tapasztalata alapján hat fő anyóstípust különböztet meg – és azt is elárulja, hogyan találhatjuk meg a közös hangot mindegyikkel.
6 anyóstípus és a szakember tanácsai
1. Az önfeláldozó mártír
A mártír anyós látszólag mindent megtesz a családért, csak épp elvárja, hogy ezt észrevegyük. Gyakran hangoztatja: „Ennyi mindent tettem értetek” – majd szemrehányást tesz, ha a segítségét nem viszonozzuk elég hálásan.
Hogyan bánjunk ezzel az anyóstípussal?
Ezzel a típussal szemben könnyen támad bűntudatunk, de a pszichológus szerint fontos, hogy ne reagáljunk a lelkiismeret-furdalásra.
„Másoknak joguk van az érzéseikhez, nekünk pedig jogunk van a saját határainkhoz” – mondja.
Tipp:
A kulcs: engedjük be az életünkbe, de ne engedjük, hogy a bűntudat irányítson.
2. Az áldozat, aki mindig tehetetlennek érzi magát
Az áldozat típusú anyós gyakran úgy érzi, hogy vele „csak megtörténnek” a dolgok, és nincs befolyása az életére. Hajlamos panaszkodni, sajnáltatni magát, és elvárni, hogy körülötte forogjon mindenki.
Hogyan bánjunk ezzel az anyóstípussal?
A terapeuta figyelmeztet: könnyen belecsúszhatunk a „megmentő” szerepébe, ha folyton igyekszünk megoldani a problémáit. „Együttérezhetünk vele, anélkül, hogy megpróbálnánk megjavítani őt vagy az életét” – tanácsolja Dalgleish.
3. A hibáztató, aki mindig másban keresi a bűnbakot
A hibáztató anyós szívesen kritizál másokat, és ritkán vállal felelősséget. Ha a fia például először állít fel határokat, könnyen ránk háríthatja a felelősséget: „Biztos te beszélted rá erre.”
Hogyan bánjunk ezzel az anyóstípussal?
Hogyan bánjunk ezzel az anyóstípussal?
A pszichológus szerint ilyenkor a cél nem az, hogy megnyerjük őt, hanem hogy együtt, párként tartsuk a határainkat. „Nem a mi feladatunk megváltoztatni a mintát. A mi dolgunk az, hogy megvédjük a saját családunk békéjét.”
4. A kontrolláló, aki mindig jobban tudja
Hogyan húzzuk meg a határokat egy kontrolláló anyóssal szemben?
A kontrolláló anyós szentül hiszi, hogy az ő módszere a legjobb, legyen szó főzésről, gyereknevelésről vagy családi hagyományokról.
A kísértés nagy: bizonyítani szeretnénk neki, hogy a mi utunk is működik. Dalgleish azonban óv attól, hogy vitába bonyolódjunk egy ilyen kontrolláló anyóssal.
Hogyan bánjunk ezzel az anyóstípussal?
„Nem kell meggyőznünk őt. Bízzunk abban, hogy a saját döntéseink rendben vannak, akkor is, ha más nem ért velük egyet.”
5. A távolságtartó, aki nem akar tolakodni
A távolságtartó anyós jó szándékkal marad háttérben: fél, hogy túl sok lenne, vagy egyszerűen másképp gondolkodik a családi közelségről. Lehet, hogy pár utcával arrébb lakik, mégis ritkán jön át.
Ez a dinamika sokszor félreértésen alapul: míg ő a határokat tiszteli, mi talán elhanyagolásnak érezzük a távolságot.
Hogyan bánjunk ezzel az anyóstípussal?
A terapeuta szerint érdemes nyíltan kommunikálni arról, mennyi kapcsolódást szeretnénk, de közben elfogadni, ha valaki kevesebbre vágyik. „Ez nem az ő szerethetőségéről szól” – hangsúlyozza Dalgleish.
6. A támogató, akivel öröm a kapcsolat
A támogató anyós a legritkább, de legáldásosabb típus. Meghallgat, nem ítélkezik, és csak annyira vesz részt a családi életben, amennyire szükség van rá.
Az egyetlen veszély, hogy olykor túlságosan háttérbe húzódik, nehogy tolakodónak tűnjön. Ilyenkor érdemes bátorítani a nyílt kommunikációt – hogy kimondhassuk az elvárásainkat, mielőtt félreértések alakulnának ki.
Hogyan bánjunk ezzel az anyóstípussal?
„Még a legjobb kapcsolatokban is fontos a tiszta, őszinte párbeszéd” – mondja Dalgleish. „Ettől válik a jó kapcsolat igazán mély, bizalmon alapuló kötelékké.”
Összegzés
Akár mártírral, akár kontrollálóval van dolgunk, a legfontosabb, hogy párként egységet alkossunk, és tudatosan határozzuk meg, milyen kapcsolatot szeretnénk fenntartani az anyósunkkal.
Az anyós nem ellenség, de a békés együttéléshez idő, empátia és világos határok kellenek. Ha mindez megvan, a családi viszony nemcsak elviselhetővé, hanem valóban gazdagítóvá válhat.
Forrás: Insider, Fotó: Getty Images
