- A nők a társadalmi beidegződések miatt gyakran érzik kötelességüknek, hogy mások kedvéért háttérbe szorítsák a saját szükségleteiket.
- A határhúzás lényege, hogy világosan jelezzük, mi az, amit megteszünk, és mi az, amit nem, anélkül hogy irányítani akarnánk a másikat.
- A tiszta, egyszerű kommunikáció segít megőrizni a békét, még akkor is, ha az anyósunk csalódottan fogadja a döntésünket.
Felnőttként saját keresettel és felelősséggel élünk, miközben tudatosan építjük a határainkat. Mégis, amikor az anyósunkkal kell szembenéznünk, időnként mindez mintha szertefoszlana. Miért olyan nehéz nemet mondani a férjünk édesanyjának?
Dr. Tracy Dalgleish klinikai pszichológus, a You, Your Husband, and His Mother című könyv szerzője szerint ennek a gyökere sokszor a finom nőellenesség és a hatalmi dinamika: „Sok nőt arra szocializáltak, hogy kedves legyen, kisimítsa a konfliktusokat, és mások szükségleteit helyezze saját maga elé. Ehhez jön még a rejtett hierarchia – a ‘anya tudja a legjobban’ vagy ’ő ismeri a fiát leginkább’ érzése –, így érthető, ha félelmetes nemet mondani.”
De hogyan tanulhatunk meg újra felnőtt módon nemet mondani anélkül, hogy mi lennénk a gonoszak?
3 mondat a határszabáshoz, ha az anyósodnak kell nemet mondani
Kattints a galériára!
Hogyan mondjunk nemet az anyósunknak tiszteletlenség nélkül?
Neked kell eldönteted, mit vagy hajlandó megtenni és mit nem – azt mindig megválaszthatod, milyen mondatokat mondasz, hogyan reagálsz.
„A határ” – magyarázza Dr. Dalgleish – „arról szól, hogy mit vagy hajlandó megtenni és mit nem, és semmit sem kér a másik féltől. Nem tudod őt irányítani, de azt megválaszthatod, te hogyan reagálsz.”
A lényeg: fogd egyszerűre és ne magyarázd túl.
Emlékezz: a világos határok jó érzést keltenek. Például: „Sajnos nem tudunk menni.”
Még a legkedvesebb visszautasítás is tűnhet az anyós számára tiszteletlenségnek vagy hálátlanságnak – ismeri el Dr. Dalgleish. Ezért érdemes megerősíteni, hogy fontos számotokra a család, és nem kizárni akarjátok őt, egyszerűen most más működik a ti életetekben: „Most hétvégén nem tudunk menni, de keressünk egy másik alkalmat, amikor találkozhatunk.”
Az eredményt nem tudod irányítani, de fel tudsz rá készülni. „Figyeljék meg, hogy ezekben a példákban érvényesítjük az érzéseket anélkül, hogy bocsánatot kérnénk vagy túlmagyaráznánk” – mondja Dr. Dalgleish. „Elismerhetjük a másik csalódottságát anélkül, hogy felelősséget vállalnál érte. Ez a valódi határhúzás.”
Zárd be a kapud, és tartsd távol kedvesen az anyósodat
Dr. Dalgleish a határokat egy kapuhoz hasonlítja – amit időnként kinyitsz, máskor bezársz. „Ha például az anyósod újabb ajándékokat hoz annak ellenére, hogy megkérted, ne tegye; glutént tartalmazó ételt hoz, pedig intoleráns vagy; vagy ismét kommentálja, miért nincs zokni a babán – képzeld el, hogy ezek a megjegyzések nekicsapódnak a kapnak és lepattannak.”
És ha olyan témát hoz fel, ami kényelmetlen, vagy a bűntudatkeltés álcázott formája, nyugodtan mondhatod: „Nem szeretnék erről beszélni.” Válthatsz témát, vagy egyszerűen elsétálhatsz.
Ezek a kicsi, csendes lépések azok, amelyek segítenek megtartani a békét – és az erődet.
Forrás: Pure Wow Fotó: Getty Images
